Julius Kugy
| Julius Kugy | |
| Született | Habsburg Birodalom, Gorizia 1858. július 19. |
| Elhunyt | Olaszország, Trieszt 1944. február 5. (85 évesen) |
| Nemzetisége | szlovén |
| Szülei | Pavel Kugi és Julija Koseski |
| Foglalkozása | ügyvéd, hegymászó, katonatiszt, író és humanista |
| Iskolái | Trieszti Gimnázium, Bécsi Egyetem (jogi kar) |
Julius Kugy (1858. július 19. – 1944. február 5.) szlovén-osztrák-olasz hegymászó és író volt. Főleg német nyelven írt. Hegyi utazásairól szóló könyveiről ismert, melyben kifejezi a kapcsolatot az ember, a természet és a kultúra között. Egész életén keresztül ellenezte a nacionalista ideológiákat az észak-adriai térségben, és a szláv, olasz és német népek közti békéért ragaszkodott.
Tartalomjegyzék |
Életrajz [szerkesztés]
Julius Kugy (olvasd: Kugi) Goriziában született a Habsburg Birodalomban (ma: Olaszországban). Apja karintiai szlovén volt, akinek eredeti vezetékneve Kogej volt. Anyja a szlovén költő, Jovan Vesel Koseski legidősebb lánya volt[1]. Julius többnyelvű környezetben nőtt föl. Már fiatalkorában folyékonyan beszélte Gorizia és Gradisca régiók nyelveit: a szlovén, olasz, német és a friuli nyelvet. A nyarakat apjával töltötte annak szülőfalujában, Arnoldsteinban Karinthiában, ahol érdeklődni kezdett a természet és a hegyek iránt.
Julius a német nyelvű Trieszti Gimnáziumba járt, majd érettségije után a Bécsi Egyetemen jogot végzett 1882-ben. Miután visszatért Triesztbe, átvette a vezetést a Pfeifer & Kugy vállalatban, melyben apja volt társalapító.
Felderítette a Kelet-Alpok nagy részét, és a Júliai-Alpoknak szentelte hegymászási karrierjének többségét, ahol felfedezett és megjelölt több mint 50 új hegyi utat. Helybeli vezetők segítségével megmászott több addig nem meghódított csúcsot, többek között a Škrlatica és a Jôf di Montasio-t.
A hegymászáson kívül Kugí érdeklődött volt sok más témában, mint pl. az irodalom, botanika és a zeneművészet. Megkísérelte megfejteni honnan ered a titokzatos Scabiosa trenta virág, melyet Belsazar Hacquet írt le és mely később be lett bizonyítva Anton Kerner von Marilaun által, hogy valójában a Cephalaria leucantha egy példánya, amely a Balkán-félszigeten igen el van terjedve és csak véletlenül képezett egy izolált kis szigetet az Alpokban [2]. Barátjával, Albert Bois de Chesnevel botanikus kertet alapított Bovechez közel. Triesztben két amatőr zenetársaság alapítói között volt: a Filharmónikus Társaságot ls a Palesztrinai Kórust. Továbbá egy orgonát adományozott a trieszti mechitarista templomnak.
Amikor Olaszország hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának, Kugy önkéntesen jelentkezett az osztrák-magyar hadseregbe, de nem viselt fegyvert[3], hanem tanácsadóként dolgozott. Az Isonzói csatákban kitüntette magát hegyi tudásával és tapasztalatával, amiért végül hadnaggyá léptették elő. A Caporettói áttörés után leszerelték.
A háború után bezárta vállalatát és idejét írásnak és tanításnak szentelte a szlovén és német földeken.
A második világháború alatt Kugy több szlovén alpinistát megmentett a Dachaui koncentrációs táborból, és a szlovén partizánokkal működött együtt Triesztben. 1944-ben kolerában halt meg Triesztben. A városi temetőben lett eltemetve.
Kugy hegymászásai [szerkesztés]
1871-ben mászott először a Triglavra. Ezek után következett: Kanjavec 1877, Škrlatica 1880 a Vrata völgyből, Triglav és Bavški Grintavec a Trenta völgyből 1881. 1882-ben fölmászott a Triglavra az északi oldalról a híres menedékhelyen keresztül, melyet ma Kugy menedéknek hívnak. Ebben az évben fölmászott a Jalovecre is a Trenta völgyből. 1884 Veliki Nabojs. 1885-ben megmászta a Razort az északi oldalról. 1886 Visoka Bela špica / Cima Alta di Riobianco. 1887 Škrlatica az északi oldalról. 1890 a Prisojnik északi oldala. 1891-ben felfedezte a nyugati utat a Viš / Jôf Fuart csúcsra, 1893-ben pedig a keletit is. 1902-ben fölmászott a Montaž / Jôf di Montasio csúcs nagyon nehéz északi oldalán. Ugyanabban az évben volt az első aki télen felmászott a Kaninra. 1905-ben még két nagy siker: téli fölmászás a Montažra, valamint felfedezte az északi utat a Višre. Ezen kívül számos más hegyen volt az első, aki megmászta[3].
Irodalmi munkája és befolyása [szerkesztés]
Henrik Tuma mellett a Júliai-Alpok modern hegymászásának apjának tartják. Több könyvet írt tapasztalatairól, melyben humanista ideáljait fejti ki, valamint a természet iránti szeretetet. Művei hatására külön hegy-irodalmi irány fejlődött ki a szlovén irodalomban. Többek között a következő írók és költők lettek befolyásolva: Klement Jug, Vladimir Bartol, Igor Škamperle és Dušan Jelinčič. Volt némi befolyása a trieszti olaszul-beszélő irodalmi körökre is, többek között: Giani Stuparich, Claudio Magris, Livio Isaak Sirovich, Marco Albino Ferrari és Paolo Rumiz.
A Trenta völgyben egy emlékmű áll Kugy tiszteletére a Vršiči úthoz közel, mely Jakob Savinšek műve[4]. Számos hegyi út van utána nevezve.
Fő írásai [szerkesztés]
- Aus dem Leben eines Bergsteigers („A hegymászó élete”. München, 1925).
- Arbeit, Musik, Berge („Munka, zene, hegyek”. München, 1931).
- Die Julischen Alpen im Bilde („A Júliai-Alpok képekben”. Graz, 1933).
- Anton Ditzinger, ein Bergführerleben („Anton Ditzinger: egy hegyi vezető élete”. Graz, 1935).
- Fünf Jahrhunderte Triglav („A Triglav öt évszázada”).
- Im göttliche Lächeln des Monte Rosa („A Monte Rosa isteni mosolya”).
- Aus vergangener Zeit („A múlt időkből”. Graz, 1943).
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Primorski Slovenski Biografski Leksikon, 213.oldal
- ↑ "Trenta Scabious (Scabiosa Trenta)" - Republic of Slovenia: Government Communications Office.
- ^ a b SummitPost.org - Julius Kugy
- ↑ Kugy Emlékműve
