Közönséges kullancs

Közönséges kullancs
	Az éhes és
	a jóllakott kullancs
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Pókszabásúak (Arachnida);
Alosztály:	Atkák (Acari);
Rend:	Kullancsalakúak (Ixodida);
Öregcsalád:	Ixodoidea;
Család:	Kullancsok (Ixodidae);
Alcsalád:	Ixodinae;
Nem:	Ixodes; Latreille, 1795
Faj:	I. ricinus;
Tudományos név
	Ixodes ricinus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Acarus ricinus Linnaeus, 1758; Acarus ricinoides; Cynorhaestes reduvius; Cynorhaestes ricinus; Ixodes megathyreus; Ixodes bipunctatus; Cynorhaestes hermanni; Crotonus ricinus; Ixodes trabeatus; Ixodes plumbeus; Ixodes reduvius; Ixodes pustularum; Ixodes fodiens; Ixodes rufus; Ixodes sulcatus; Ixodes sciuri;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges kullancs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges kullancs témájú médiaállományokat és Közönséges kullancs témájú kategóriát.

A közönséges kullancs (Ixodes ricinus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának kullancsalakúak (Ixodida) rendjébe, ezen belül a kullancsok (Ixodidae) családjába tartozó faj. A Lyme-kór és a kullancsencephalitis nevű betegségek legfőbb terjesztője.

Az Ixodes kullancsnem típusfaja.^[2]

Előfordulása[szerkesztés]

A közönséges kullancs Európa-szerte megtalálható, még Izlandon is. A legdélibb állományai Észak-Afrikában és a Közel-Keleten vannak, míg legkeletebbi élőhelye Oroszország nyugati felén található.^[3] Elterjedésének északi határát az időjárás határozza meg, mivel az utóbbi években enyhe telek voltak, a közönséges kullancs egyre nagyobb területeket foglalt el Skandináviából.^[4] Az előfordulási területén főleg az erdőket és a fenyéreseket választja élőhelyül.^[3] A nedves élőhelyeket kedveli, emiatt a Földközi-tenger térségében, főleg a száraz nyarakon ritkán található meg.^[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Ennek a kullancsfajnak akár a többi Ixodes-fajnak nincsenek szemei. Tapogatólábai inkább hosszúak, mint vastagok. A végbélnyílás fölött kis kinövés van.^[6] A háti részét, a hímnél teljes egészében, a nősténynél és fiatalnál részben, kemény pajzs védi.^[7] A Brit-szigetek három faja (Ixodes canisuga, Ixodes trianguliceps) közül a közönséges kullancs a legnagyobb méretű. A kifejlett hím 2,4-2,8 milliméter, míg az éhes fiatal 1,3-1,5 milliméter hosszú. Az éhes nőstény 3-3,6 milliméteres, míg a jóllakott nőstény akár 11 milliméteresre is kitágulhat.^[3]

Életmódja és szaporodása[szerkesztés]

A közönséges kullancs az emlősök, madarak és hüllők vérével táplálkozik.^[8]^[9]^[10] Táplálkozás közben a benne élősködő baktériumokat és vírusokat átadhatja áldozatainak.

A kifejlődés általában 2-3 évig tart, de nehéz körülmények között akár 6 évig is eltarthat.^[3] A kullancs kifejlődéséhez három különböző típusú gazdaállat kell. A felnőtt példány körülbelül 6-13 napon keresztül juhokon, szarvasmarhákon, szarvasféléken, kutyákon, lovakon és embereken élősködik; ezután pedig leesik a földre. A jól táplált nőstény több ezer petét is lerak, ezután elpusztul.^[3] A frissen kikelt lárva aktívan keresi a gazdaállatát, amely általában sün vagy cickány lehet, de ezek hiányában megelégszik a rágcsálókkal, nyulakkal, madarakkal, hüllőkkel vagy denevérekkel is.^[3]^[11] 3-5 napi táplálkozás után leesnek a földre és vedlenek. Vedlés után felmásznak egy fűszálra vagy egy ágra és megvárják a következő gazdát. Ha az áldozat nem jön túl hamar és száraz az idő, akkor a fiatal kullancs kénytelen visszamászni a nedves talajra.^[12] A nimfák kis és közepes méretű emlősök vérével táplálkoznak.^[5]

Az általa terjesztett kórokozók[szerkesztés]

A közönséges kullancs többek mellett, főleg a Lyme-kórért és a kullancs encephalitis nevű betegségekért felelős.^[3] A következő baktériumokat, vírusokat és egyéb kórokozókat terjeszti: Borrelia burgdorferi, Borrelia afzeli, Borrelia garnii, Babesia divergens, Babesia bovis, Babesia ovis, Staphylococcus aureus, Anaplasma marginale, Anaplasma phagocytophila, Coxiella burnetii és Rickettsia conorii.^[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Edward Galton Wheler (1906). „British ticks”. The Journal of Agricultural Science 1 (04), 400–429. o. DOI:10.1017/S0021859600000447.
↑ Glen M. Kohls (1957). „Acarina: Ixodoidea” (Portable Document Format). Insects of Micronesia 3 (3), 85–104. o.
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h Frank L. Ruedisueli & Brigitte Manship: Background information: Ixodes ricinus'. University of Lincoln. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
↑ Elisabet Lindgren, Lars Tälleklint & Thomas Polfeldt (2000). „Impact of climatic change on the northern latitude limit and population density of the disease-transmitting European tick Ixodes ricinus”. Environmental Health Perspectives 108 (2), 119–123. o. DOI:10.2307/3454509. PMID 10656851.
↑ ^a ^b 'Ixodes ricinus: European Castor Bean Tick, Castor Bean Tick, Sheep Tick (Portable Document Format). Iowa State University, 2009. szeptember 1.
↑ Frank L. Ruedisueli & Brigitte Manship: 'Ixodes'. University of Lincoln. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
↑ Jaime Samour. Ticks, Avian medicine. Elsevier Health Sciences, 223–224. o. (2000). ISBN 978-0-7234-2960-9 ^{[halott link]}
↑ Rothschild & Clay (1953) pp. 84–85.
↑ Rothschild & Clay (1953) p. 227.
↑ Falchi, Alessandro, Dantas-Torres, Filipe: Lorusso, Vincenzo: Malia, Egidio: Lia, Riccardo Paolo: Otranto, Domenico (2012). „Autochthonous and migratory birds as a dispersion source for Ixodes ricinus in southern Italy”. Experimental & Applied Acarology 58 (2), 167–174. o. DOI:10.1007/s10493-012-9571-8.
↑ Mikula, P., Hromada, M., Koleničová, A., Pjenčák, P., Fulín, M., Olekšák, M., 2011. Prevalence of Ticks of birds in Slovak Karst. Folia oecologica presoviensis 5(4): 56-64.
↑ John L. Capinera. Ticks (Acari: Ixodida), Encyclopedia of Entomology, 2nd, Springer Science+Business Media, 3733–3802. o. (2008). ISBN 978-1-4020-6242-1

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ixodes ricinus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Linnaeus, C. (1758). Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio Decima, Reformata. Tomus I. Laurentii Salvii, Stockholm. 824 pp. doi: 10.5962/bhl.title.542 reference page
Edward Galton Wheler (1906): "British ticks". The Journal of Agricultural Science 1 (4): 400–429 doi:10.1017/S0021859600000447
Cooreman, J. 1945: "Les Tiques". Bulletin Mensuel des Naturalistes Belges : 1-5.
K. Kubiak & J. Dziekońska-Rynko (2006): "Seasonal activity of the common European tick, Ixodes ricinus (Linnaeus, 1758), in the forested areas of the city of Olsztyn and its surroundings Archiválva 2014. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben". Wiadomości Parazytologiczne 52 (1): 59–64. PMID 17007338.
Guetard, M. 2001: Ixodes ricinus : Morphologie, biologie, élevage. Données bibliographiques. Université de Toulouse. 196 pp. thesis Archiválva 2013. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Edward Galton Wheler (1906). „British ticks”. The Journal of Agricultural Science 1 (04), 400–429. o. DOI:10.1017/S0021859600000447.

[2] Glen M. Kohls (1957). „Acarina: Ixodoidea” (Portable Document Format). Insects of Micronesia 3 (3), 85–104. o.

[Lincoln-3] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h Frank L. Ruedisueli & Brigitte Manship: Background information: Ixodes ricinus'. University of Lincoln. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 22.)

[4] Elisabet Lindgren, Lars Tälleklint & Thomas Polfeldt (2000). „Impact of climatic change on the northern latitude limit and population density of the disease-transmitting European tick Ixodes ricinus”. Environmental Health Perspectives 108 (2), 119–123. o. DOI:10.2307/3454509. PMID 10656851.

[Iowa-5] 'Ixodes ricinus: European Castor Bean Tick, Castor Bean Tick, Sheep Tick (Portable Document Format). Iowa State University, 2009. szeptember 1.

[6] Frank L. Ruedisueli & Brigitte Manship: 'Ixodes'. University of Lincoln. [2015. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 22.)

[7] Jaime Samour. Ticks, Avian medicine. Elsevier Health Sciences, 223–224. o. (2000). ISBN 978-0-7234-2960-9 ^{[halott link]}

[fleas84-8] Rothschild & Clay (1953) pp. 84–85.

[fleas227-9] Rothschild & Clay (1953) p. 227.

[Falchi-10] Falchi, Alessandro, Dantas-Torres, Filipe: Lorusso, Vincenzo: Malia, Egidio: Lia, Riccardo Paolo: Otranto, Domenico (2012). „Autochthonous and migratory birds as a dispersion source for Ixodes ricinus in southern Italy”. Experimental & Applied Acarology 58 (2), 167–174. o. DOI:10.1007/s10493-012-9571-8.

[11] Mikula, P., Hromada, M., Koleničová, A., Pjenčák, P., Fulín, M., Olekšák, M., 2011. Prevalence of Ticks of birds in Slovak Karst. Folia oecologica presoviensis 5(4): 56-64.

[12] John L. Capinera. Ticks (Acari: Ixodida), Encyclopedia of Entomology, 2nd, Springer Science+Business Media, 3733–3802. o. (2008). ISBN 978-1-4020-6242-1

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]