Iuliu Hossu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iuliu Hossu
Episcopul Iuliu.jpg
Életrajzi adatok
Született 1885. január 30.
Nagynyulas
Nemzetiség román
Elhunyt 1970. május 28. (85 évesen)
Bukarest
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet görög katolikus
Tisztség bíboros

Hivatal Kolozsvár-Szamosújvári püspök
Hivatali idő 1917–1970
Felszentelés 1917. december 4.
Elődje Vasile Hossu
Utódja George Guțiu

Iuliu Hossu (Nagynyulas, 1885. január 30.Bukarest, 1970. május 28.) román görög katolikus püspök.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait Szászrégenben, Marosvásárhelyen és Balázsfalván folytatta. 1904-ben kezdte a teológiát és rövid időn belül a római De Propaganda Fide kollégiumba küldték. 1906-ban megszerezte a filozófiai, 1910-ben a teológiai doktorátust. 1910. március 27-én szentelték pappá.

Visszatérve az országba, Lugoson dolgozott levéltárosként, könyvtárosként, majd vikáriusként és püspöki titkárként. 1914–1917 között tábori lelkészi szolgálatot teljesített az osztrák hadseregben szolgáló román katonák mellett. 1917. március 3-án nevezték ki a megüresedett szamosújvári püspöki szélbe. Részt vett az 1918. december 1-jei gyulafehérvári gyűlésen, és ő olvasta fel az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt.

1924-ben a Szentszék a Szamosújvári püspökségnek adományozta a kolozsvári minorita templomot. Ezzel egyidejűleg a püspökség székhelyét Kolozsvárra helyezték át, a neve pedig Kolozsvár-Szamosújvári püspökség lett. A szamosújvári régi püspöki székhelyet Hossu átalakíttatta görög katolikus tanítóképzővé. Maga a püspök Kolozsváron élt a második bécsi döntés után (1940–1944), illetve a kommunista rendszer első időszakában (1945–1948) is.

Mivel ellene szegült a román görög katolikus egyház úgynevezett visszatérésének (mármint az ortodox egyházba), 1948. október 28-án letartóztatták. A kommunista hatóságok és Iustinian Marina pátriárka felajánlották neki a Moldva metropolitája tisztséget, azzal a feltétellel, hogy térjen ki katolikus hitéből. A püspök nem volt hajlandó felvenni az ortodox hitet, ezért először a căldărușani kolostorba szállították át, majd 1950-ben a máramarosszigeti börtönbe került. 1955-ben átvitték Curtea de Argeșre, 1956-ban a ciorogârlai kolostorba, majd vissza Căldărușaniba. Itt jelöltek ki neki kényszerlakhelyet és itt maradt élete végéig.

1969. április 28-án VI. Pál pápa in pectore bíborossá nevezte ki. A kinevezést csak halála után hozták nyilvánosságra. A bukaresti Colentina kórházban hunyt el, sírja a Bellu temető katolikus részében található.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ioan M. Bota, Istoria Bisericii Universale și a Bisericii românești de la origini până în prezent, Casa de Editură „Viața Creștină”, Cluj-Napoca, 1994
  • Sergiu Grossu, Calvarul României Creștine, „Convorbiri Literare” & ABC DAVA, Chișinău, 1992. ISBN 5-88586-107-4
  • Silvestru Augustin Prunduș (editor), "Memoriile Cardinalului Dr. Iuliu Hossu", Cluj, 2003.
  • Memoriile Cardinalului Doctor Iuliu Hossu, editura Viața Creștină.
  • Alexandru Mircea, Pamfil Cârnațiu, Mircea Todericiu, Biserica Română Unită, Madrid, 1952, p. 318.
  • Anton Moisin, Minciuna „trecerii” la ortodoxie a românilor uniți, greco-catolici, în anul 1948, Partea I, Victoria, 1998, p. 46. ISBN 973-98401-3-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iuliu Hossu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.