Iuliu Hossu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iuliu Hossu
Episcopul Iuliu.jpg
Életrajzi adatok
Született 1885. január 30.
Nagynyulas
Nemzetiség román
Elhunyt 1970. május 28. (85 évesen)
Bukarest
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet görög katolikus

Hivatal Kolozsvár-Szamosújvári püspök
Hivatali idő 1917–1970
Felszentelés 1917. december 4.
Elődje Vasile Hossu
Utódja George Guțiu

Iuliu Hossu (Nagynyulas, 1885. január 30.Bukarest, 1970. május 28.) román görög katolikus püspök.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolai tanulmányait Szászrégenben, Marosvásárhelyen és Balázsfalván folytatta. 1904-ben kezdte a teológiát és rövid időn belül a római De Propaganda Fide kollégiumba küldték. 1906-ban megszerezte a filozófiai, 1910-ben a teológiai doktorátust. 1910. március 27-én szentelték pappá.

Visszatérve az országba, Lugoson dolgozott levéltárosként, könyvtárosként, majd vikáriusként és püspöki titkárként. 1914–1917 között tábori lelkészi szolgálatot teljesített az osztrák hadseregben szolgáló román katonák mellett. 1917. március 3-án nevezték ki a megüresedett szamosújvári püspöki szélbe. Részt vett az 1918. december 1-jei gyulafehérvári gyűlésen, és ő olvasta fel az Erdély Romániához csatolásáról szóló kiáltványt.

1924-ben a Szentszék a Szamosújvári püspökségnek adományozta a kolozsvári minorita templomot. Ezzel egyidejűleg a püspökség székhelyét Kolozsvárra helyezték át, a neve pedig Kolozsvár-Szamosújvári püspökség lett. A szamosújvári régi püspöki székhelyet Hossu átalakíttatta görög katolikus tanítóképzővé. Maga a püspök Kolozsváron élt a második bécsi döntés után (1940–1944), illetve a kommunista rendszer első időszakában (1945–1948) is.

Mivel ellene szegült a román görög katolikus egyház úgynevezett visszatérésének (mármint az ortodox egyházba), 1948. október 28-án letartóztatták. A kommunista hatóságok és Iustinian Marina pátriárka felajánlották neki a Moldva metropolitája tisztséget, azzal a feltétellel, hogy térjen ki katolikus hitéből. A püspök nem volt hajlandó felvenni az ortodox hitet, ezért először a căldărușani kolostorba szállították át, majd 1950-ben a máramarosszigeti börtönbe került. 1955-ben átvitték Curtea de Argeșre, 1956-ban a ciorogârlai kolostorba, majd vissza Căldărușaniba. Itt jelöltek ki neki kényszerlakhelyet és itt maradt élete végéig.

1969. április 28-án VI. Pál pápa in pectore bíborossá nevezte ki. A kinevezést csak halála után hozták nyilvánosságra. A bukaresti Colentina kórházban hunyt el, sírja a Bellu temető katolikus részében található.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ioan M. Bota, Istoria Bisericii Universale și a Bisericii românești de la origini până în prezent, Casa de Editură „Viața Creștină”, Cluj-Napoca, 1994
  • Sergiu Grossu, Calvarul României Creștine, „Convorbiri Literare” & ABC DAVA, Chișinău, 1992. ISBN 5-88586-107-4
  • Silvestru Augustin Prunduș (editor), "Memoriile Cardinalului Dr. Iuliu Hossu", Cluj, 2003.
  • Memoriile Cardinalului Doctor Iuliu Hossu, editura Viața Creștină.
  • Alexandru Mircea, Pamfil Cârnațiu, Mircea Todericiu, Biserica Română Unită, Madrid, 1952, p. 318.
  • Anton Moisin, Minciuna „trecerii” la ortodoxie a românilor uniți, greco-catolici, în anul 1948, Partea I, Victoria, 1998, p. 46. ISBN 973-98401-3-1

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iuliu Hossu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.