A Teremtés (Haydn)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Haydn: A Teremtés szócikkből átirányítva)

Joseph Haydn A Teremtés (németül Die Schöpfung) című oratóriuma (Hob. XXI:2), az oratóriumirodalom egyik kiemelkedő alkotása. Témája a világ teremtésének bibliai leírása. Komponálásának gondolata a szerző angliai látogatása során született, ahol találkozott Linley szövegével, amit van Swieten báró később németre fordított. A komponista 1795 és 1798 között dolgozott a zenén, a bemutató – ami Haydn életének egyik legnagyobb sikerét hozta – Bécsben volt 1798-ban.

A mű születése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budai bemutató emléktáblája a Budavári Palota falán

Haydn 1791–1792-ben és 1794–1795-ben járt Angliában, ahol hatalmas sikereket aratott. Közben megismerkedett a helyi zenei élettel, és több Händel-mű, többek között oratóriumok előadásain is részt vett. Ilyen alkalom volt például a Westminsteri apátságban rendezett Händel-emlékünnepség 1791 tavaszán, ahol az Eszter, a Saul, a Judas Maccabeus és a Messiás hangzott fel. Haydnt lenyűgözték Händel oratóriumai, és – noha korábban már írt oratóriumot – a kórus alkalmazása, a zenekar, a kórus és szólóének felhasználásának a drámai hatás szolgálatába állítása újszerű élményt adott számára.[1] Peter Salomon, Haydn első angliai útjának szervezője, megmutatta neki Thomas Linley (1733–1795)[2] költő szövegét (The Creation of the World, A Világ teremtése), ami John Milton Elveszett Paradicsom című műve nyomán született. Ezt a szöveget már Händel is megkapta, de ő túl aprólékosnak, részletezőnek találta a szöveget, ezért nem foglalkozott vele. Haydnt viszont éppen a részletesen megírt természeti képek ragadták meg, ezért hazavitte magával Bécsbe. Ott Gottfried van Swieten báró, diplomata, irodalmár, a bécsi zenei élet egyik központi alakja fordította le németre, és néhány zsoltáridézetet is hozzáfűzött.[3] Haydn 65 éves volt, amikor nekilátott az oratórium komponálásához, három évig dolgozott rajta, végül 1798-ban fejezte be. Ősbemutatója még ebben az évben, április 29-én volt a bécsi Schwarzenberg-palotában, meghívott hallgatóság előtt. Nyilvános bemutatója a bécsi Kärtnertor színházban, 1799. március 19-én volt – hatalmas sikerrel. Bécsen kívüli első előadására 1800. március 8-án, Budán került sor Haydn vezényletével, József nádor és Alekszandra Pavlovna Romanova esküvői–születésnapi ünnepségei keretében.[4] Az eseményre emlékezve a Magyar Haydn Társaság emléktáblát helyezett el a Magyar Nemzeti Galéria C épületének Duna felőli oldalán.[5] Egy legendás történet szerint a budai Alkotás utca a mű hatására készült dombormű után kapta a nevét, amely ma a Kiscelli Múzeumban található.[6]

A zene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zenemű három énekes szólistát (szoprán, tenor és basszus) és egy teljes vegyeskart foglalkoztat (a záró, 34. részben egy alt szóló is bekapcsolódik az előadásba). A zenekar szokásos összetétele: három fuvola, két klarinét, két oboa, két fagott, egy kontrafagott, két kürt, két trombita, három harsona, üstdob, zongora vagy csembaló continuo, vonósok. Szereplői Gábriel arkangyal (szoprán), Úriél arkangyal (tenor), Rafael arkangyal (basszus), valamint Ádám és Éva (szoprán és basszus).

A Teremtés három részből, összesen 34 számból áll. Az első rész a teremtés első négy napjáról, a második az ötödik és hatodik napról, míg a harmadik rész az első emberpárról, Ádámról és Éváról szól.

A darab cselekménye az őskáosszal indul (első rész): tartott dallamrészekből, álló akkordcsoportokból bontakozik ki dallam, a természeti rend, az ég és a föld, a fényesség. A zenekari bevezető után máris bekapcsolódik a kórus, aminek az alkalmazását Haydn ugyan Händeltől tanulta, ám nála sokkal erőteljesebben jelenik meg, sokkal gazdagabban alkalmazza. A cselekmény folytatásaként a természeti jelenségek következnek: felhők, vihar, patakok és zöldellő rétek, majd a Nap és a Hold megteremtésével zárul az első rész. A második részben történik a Föld benépesítése, mindez színgazdag, nem ritkán humoros megközelítésben. Haydn láthatóan élvezte ennek a résznek a kimunkálását, szeretetteljes humorral mutatja be a sast, a gyengéd galambpárt, a fülemülét, a víziállatokat és a rovarokat, valamennyit rengeteg zenei finomság alkalmazásával. Ezt követi a háziasított állatok megjelenése, a második rész végén pedig megteremtődik az első emberpár. A harmadik részben – gyönyörű, lírai zenekari bevezető után – Úriél arkangyal mutatja be jóságosan az emberpárt, majd Ádám és Éva boldog párbeszéde következik. A csodálatos zárókórus, amely az Úr dicsőítéséről szól („Minden hang az Urat zengje!”), kettős-fúgával megszólaló hálaének formájában zárja az oratóriumot, amelyben minden zenei résztvevő megszólal: a zenekar, a kórus és az alttal kiegészített szólisták.[7]

Az oratórium előadása – függően az esetlegesen alkalmazott húzásoktól, tempótól – hozzávetőlegesen 105–120 percet vesz igénybe. Hangversenyeken általában egy szünettel adják elő, a második és a harmadik részt szokták összevonni, de más beosztás is előfordul.

Az oratórium szövege[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar szöveg Uhrman György fordítása (Károli Gáspár bibliafordításának és más irodalmi szövegeknek a felhasználásával).

Német szöveg Magyar szöveg
ERSTER TEIL ELSŐ RÉSZ
Nr. 1 Einleitung

Die Vorstellung des Chaos

1. Bevezetés

A káosz megjelenítése

Rezitativ mit Chor
RAPHAEL

Im Anfange schuf Gott Himmel und Erde,
und die Erde war ohne Form und leer,
und Finsternis war auf der Fläche der Tiefe.

Recitativo és kórus
RAFAEL

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet,
a föld pedig kietlen és puszta volt
és sötétség volt a mélység színén.

CHOR

Und der Geist Gottes
Schwebte auf der Fläche der Wasser,
Und Gott sprach: Es werde Licht!
Und es ward Licht.

KÓRUS

És Isten szelleme lebeg vala a vizek fölött,
és mondta Isten:
Legyen világosság!
és lőn világosság.

URIEL

Und Gott sah das Licht, daß es gut war,
und Gott schied das Licht von der Finsternis.

URIEL

És látta Isten, hogy jó a világosság,
és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.

Nr. 2 Arie mit Chor

URIEL
Nun schwanden vor dem heiligen Strahle
Des schwarzen Dunkels gräuliche Schatten:
Der erste Tag entstand.
Verwirrung weicht, und Ordnung keimt empor.
Erstarrt entflieht der Höllengeister Schar
In des Abgrunds Tiefen hinab
Zur ewigen Nacht.

2. Ária és kórus

URIEL
Most eltűnnek szent sugarától
a fekete sötétnek ijesztő árnyai:
lőn az első nap.
A káosz meghátrál és megszületik a rend.
A pokol szellemeinek serege
rémülten szökik alá
a mély szakadékba, a végtelen éjbe.

CHOR

Verzweiflung, Wut und Schrecken
Begleiten ihren Sturz,
Und eine neue Welt
Entspringt auf Gottes Wort.

KÓRUS

Kétségbeesés, düh és borzalom
kíséri bukásukat,
és egy új világ keletkezik
az Isten szavára.

Nr. 3 Rezitativ

RAPHAEL
Und Gott machte das Firmament und teilte die Wasser,
die unter dem Firmament waren, von den Gewässern,
die ober dem Firmament waren, und es ward so.
Da tobten brausend heftige Stürme; wie Spreu vor
dem Winde, so flogen die Wolken, die Luft
durchschnitten feurige Blitze und schrecklich rollten
die Donner umher. Der Flut entstieg auf sein Geheiß
der allerquickende Regen, der allerverheerende
Schauer, der leichte, flockige Schnee.

3. Recitativo

RAFAEL
És Isten teremté a mennyboltozatot
és elválasztá a mennybolt alatt való vizeket
a boltozat felett való vizektől;és úgy lőn.
S vad viharok tombolnak,
a széltől, mint polyva száll a felleg,
a légen keresztülhasít a tüzes villám,
szörnyű mennydörgés gördül tova,
az Ő parancsára az áradatból mindent
frissítő eső támad,
mindent elárasztó zápor
s könnyű pelyhes hó.

Nr. 4 Chor mit Sopransolo

GABRIEL
Mit Staunen sieht das Wunderwerk
Der Himmelsbürger frohe Schar,
Und laut ertönt aus ihren Kehlen
Des Schöpfers Lob,
Das Lob des zweiten Tags.

4. Kórus, szopránszóló

GÁBRIEL
Bámulva látja a csodás művet
az égilakók örvendő serege
és fennhangon zeng torkukból
a Teremtő dicsérete.

CHOR

Und laut ertönt aus ihren Kehlen
Des Schöpfers Lob,
Das Lob des zweiten Tags.

KÓRUS

És fennhangon zeng torkukból
a Teremtő dicsérete.

Nr. 5 Rezitativ

RAPHAEL
Und Gott sprach: Es sammle sich das Wasser
unter dem Himmel zusammen an einem Platz
und es erscheine das trockne Land; und es ward so.
Und Gott nannte das trockne Land "Erde"
und die Sammlung der Wasser nannte er "Meer";
Und Gott sah, daß es gut war.

5. Recitativo

RAFAEL
És monda Isten: gyűljenek egybe
az ég alatt való vizek egy helyre,
hogy kitessék a száraz föld. És úgy lőn.
És nevezé Isten a szárazat Földnek
s az egybegyűlt vizeket Tengernek nevezé.
És látta Isten, hogy ez jó.

Nr. 6 Arie

RAPHAEL
Rollend in schäumenden Wellen
Bewegt sich ungestüm das Meer.
Hügel und Felsen erscheinen,
Der Berge Gipfel steigt empor.
Die Fläche, weit gedehnt,
Durchläuft der breite Strom
In mancher Krümme.
Leise rauschend gleitet fort
Im stillen Tal der helle Bach.

6. Ária

RAFAEL
Tajtékos hullámokban gördülve
nem nyugszik a féktelen tenger.
Dombok és sziklák tűnnek elő,
a hegycsúcs fölmered.
A tágas síkon
keresztülfut a széles
folyó, sokfelé hajladozva.
Halkan csörgedez tova
A békés völgyben a fényes patak.

Nr. 7 Rezitativ

GABRIEL
Und Gott sprach: Es bringe die Erde Gras
hervor, Kräuter. die Samen geben,
und Obstbäume, die Früchte bringen ihrer Art
gemäß, die ihren Samen in sich selbst haben
auf der Erde; und es ward so.

7. Recitativo

GÁBRIEL
És monda Isten: hajtson a föld gyönge füvet,
maghozó füvet; gyümölcsfát, mely gyümölcsöt
hozzon az ő neme szerint, s olyat, melynek
magja a földben van.
És úgy lőn.

Nr. 8 Arie

GABRIEL
Nun beut die Flur das frische Grün
Dem Auge zur Ergötzung dar.
Den anmutsvollen Blick
Erhöht der Blumen sanfter Schmuck.
Hier duften Kräuter Balsam aus,
Hier sproßt den Wunden Heil.
Die Zweige krümmt der goldnen Früchte Last;
Hier wölbt der Hain zum kühlen Schirme sich,
Den steilen Berg bekrönt ein dichter Wald.

8. Ária

GÁBRIEL
Most a mező friss zöldre vált
a szemnek gyönyörűségére.
A csupa kellem látványt fokozza
a virágok gyöngéd ékessége:
itt a növények balzsamot lehelnek,
itt megterem a sebeknek írja.
Az ágak meghajlanak az aranyló gyümölcs
terhétől, a liget itt hűvös enyhet ád,
a meredek ormot sűrű erdő koronázza.

Nr. 9 Rezitativ

URIEL
Und die himmlischen Heerscharen verkündigten
den dritten Tag, Gott preisend und sprechend:

9. Recitativo

URIEL
És mennyei seregek hirdetik
a harmadik napot, az Istent dicsérvén
és mondván:

Nr. 10 Chor

CHOR
Stimmt an die Saiten, ergreift die Leier,
Laßt euren Lobgesang erschallen!
Frohlocket dem Herrn, dem mächtigen Gott,
Denn er hat Himmel und Erde
Bekleidet in herrlicher Pracht!

10. Kórus

KÓRUS
Hangoljátok a húrokat! Kapjátok fel a lantot!
Dicsérő himnuszt zengjetek!
Örvendezzetek az úrnak, a hatalmas Istennek,
ki a mennyet és a földet
ragyogó pompába öltözteti.

Nr. 11 Rezitativ

URIEL
Und Gott sprach: Es sein Lichter an der Feste
des Himmels, um den Tag von der Nacht zu
scheiden und Licht auf der Erde zu geben,
und es seien diese für Zeichen und für Zeiten
und für Tage und für Jahre. Er machte die
Sterne gleichfalls.

11. Recitativo

URIEL
És monda Isten: legyenek világító testek az
ég boltozatján, hogy elválasszák a nappalt az
éjszakától, s hogy fényt árasszanak a földre;
s legyenek jelek, meghatározói évszakoknak,
napoknak és éveknek. És teremtő a csillagokat
hasonlóképpen.

Nr. 12 Rezitativ

URIEL
In vollem glanze steiget jetzt
Die Sonne strahlend auf,
Ein wonnevoller Bräutigam,
Ein Riese stolz und froh,
Zu rennen seine Bahn.
Mit leisem Gang und sanftem Schimmer
Schleicht der Mond die stille Nacht hindurch.
Den ausgedehnten Himmelsraum
Ziert ohne Zahl der hellen Sterne Gold.
Und die Söhne Gottes
Verkündigten den vierten Tag
Mit himmlischem Gesang,
Seine Macht ausrufend also:

12. Recitativo

URIEL
Teljes ragyogásában felkél most
a szertesugárzó Nap,
– vágyteli vőlegény,
büszke és örvendező óriás –
hogy megfussa pályáját.
Könnyed léptekkel, derűs csillogással
a Hold lopakodik át a csendes éjszakán.
A tágas égi térséget számtalan
fénylő aranycsillag díszíti már.
S Istennek fiai jelentik
a negyedik napot,
mennyei dallal
imígyen hirdetvén az Ő hatalmát:

Nr. 13 Chor mit Soli

CHOR
Die Himmel erzählen die Ehre Gottes,
Und seiner Hände Werk
Zeigt an das Firmament.

13. Kórus és szóló

KÓRUS
Az egek beszélik el Isten dicsőségét.
s kezének műve
mutatkozik a mennyboltozaton.

GABRIEL, URIEL, RAPHAEL

Dem kommenden Tage sagt es der Tag,
Die Nacht, die verschwand, der folgenden Nacht.

GÁBRIEL, URIEL, RAFAEL

A jövendő napnak beszéli el a nap,
s az eltűnő éj az elkövetkezőnek.

CHOR

Die Himmel erzählen die Ehre Gottes.
Und seiner Hände Werk
Zeigt an das Firmament.

KÓRUS

Az egek beszélik el Isten dicsőségét,
s kezének műve
mutatkozik a mennyboltozaton.

GABRIEL, URIEL, RAPHAEL

In alle Welt ergeht das Wort,
Jedem Ohre klingend,
Keiner Zunge fremd.

GÁBRIEL, URIEL, RAFAEL

Az egész világon felhangzik a szó,
minden fülben ott cseng,
semminő nyelven sem idegen.

CHOR

Die Himmel erzählen die Ehre Gottes,
Und seiner Hände Werk
Zeigt an das Firmament.

KÓRUS

Az egek beszélik el Isten dicsőségét,
s kezének műve
mutatkozik a mennyboltozaton.

ZWEITER TEIL MÁSODIK RÉSZ
Nr. 14 Rezitativ

GABRIEL
Und Gott sprach: Es bringe das Wasser in der
Fülle hervor webende Geschöpfe, die Leben
haben, und Vögel, die über der Erde fliegen
mögen in dem offenen Firmamente
des Himmels.

14. Recitativo

GÁBRIEL
És monda Isten:
pezsdüljenek a vizek
élő állatok nyüzsgésétől,
és a madarak repdessenek a föld felett
s a szabad ég boltozatján.

Nr. 15 Arie

GABRIEL
Auf starkem Fittiche
Schwinget sich der Adler stolz
Und teilet die Luft
Im schnellesten Fluge
Zur Sonne hin.
Den Morgen grüßt
Der Lerche frohes Lied,
Und Liebe girrt
Das zarte Taubenpaar.
Aus jedem Busch und Hain erschallt
Der Nachtigallen süße Kehle.
Noch drückte Gram nicht ihre Brust,
Noch war zur Klage nicht gestimmt
Ihr reizender Gesang.

15. Ária

GÁBRIEL
Erős szárnyain lebegve
a büszke sas
a levegőt hasítja
páratlanul gyors röptében
a Nap felé.
A reggelt köszönti
a vidám pacsirtadal,
szerelemtől turbékol
a gyöngéd gerlepár.
Minden bokorban s ligetben megzendül
a csalogány édes torka.
Még nem szorítja bú a szívét,
még panaszra nem hajol
bájos éneke.

Nr. 16 Rezitativ

RAPHAEL
Und Gott schuf große Walfische und ein
jedes lebende Geschöpf, das sich beweget,
und Gott segnete sie, sprechend:
Seid fruchtbar alle, mehret euch,
Bewohner der Luft, vermehret euch
Und singt auf jedem Aste!
Mehret euch, ihr Flutenbewohner,
Und füllet jede Tiefe!
Seid fruchtbar, wachset, mehret euch,
Erfreuet euch in eurem Gott!

16. Recitativo

RAFAEL
S teremtett Isten nagy vízi állatokat
s mindenféle élő teremtményt,
s megáldotta őket Isten, mondván:
Szaporodjatok és sokasodjatok,
ti, lég lakói, sokasodjatok,
és énekeljetek minden ágon!
Szaporodjatok ti, vizek lakói,
töltsétek be mind a mélységet,
legyetek termékenyek, növekedjetek,
sokasodjatok, örvendezzetek Isteneteknek!

Nr. 17 Rezitativ

RAPHAEL
Und die Engel rührten ihr' unsterblichen Harfen
und sangen die Wunder des fünften Tags.

17. Recitativo

RAFAEL
S az angyalok játszottak örökéltű
hárfáikon s megénekelték az ötödik nap csodáit.

Nr. 18 Terzett

GABRIEL
In holder Anmut stehn,
Mit jungem Grün geschmückt,
Die wogigten Hügel da.
Aus ihren Adern quillt
In fließendem Kristall
Der kühlende Bach hervor.

18. Tercett

GÁBRIEL
Szépséges bájukban állnak ott
friss zölddel díszítve
a hullámzó dombok.
Ereikből folyékony
kristályként buzog elő
a hűvös patak.

URIEL

In frohen Kreisen schwebt,
Sich wiegend in der Luft,
Der munteren Vögel Schar.
Den bunten Federglanz
Erhöht im Wechselflug
Das goldene Sonnenlicht.

URIEL

Vidám körökben szálldos
a légben ringatózva
a jókedvű madárhad.
Tarka tolluk csillogását
ide- s tovaröptükben megsokszorozza
az aranyló napfény.

RAPHAEL

Das helle Naß durchblitzt
Der Fisch und windet sich
Im steten Gewühl umher.
Vom tiefsten Meeresgrund
Wälzet sich Leviathan
Auf schäumender Well' empor.

RAFAEL

A fényes vizeken átvillanó
halak cikáznak
köröskörül rajonként.
A tengerek legmélyén
hányja magát a leviatán,
tajtékos hullámot verve föl.

GABRIEL, URIEL, RAPHAEL

Wie viel sind deiner Werk', o Gott!
Wer fasset ihre Zahl?
Wer, o Gott! Wer fasset ihre Zahl?

GÁBRIEL, URIEL, RAFAEL

Mily számosak a te műveid, ó Isten!
Ki számlálhatja elő?
Ki, ó Isten, ki számlálhatja meg?

Nr. 19 Chor mit Soli

CHOR
Der Herr ist groß in seiner Macht,
Und ewig bleibt sein Ruhm.

19. Kórus és szóló

KÓRUS
Nagy az Úr és hatalmas,
s örökkévaló az Ő dicsősége.

Nr. 20 Rezitativ

RAPHAEL
Und Gott sprach: Es bringe die Erde hervor
lebende Geschöpfe nach ihrer Art: Vieh und
krichendes Gewürm und Tiere der Erde nach
ihren Gattungen.

20. Recitativo

RAFAEL
És Isten monda: teremjen a föld
élő állatokat az ő nemük szerint,
barmokat és csúszó-mászó állatokat,
és szárazföldi vadakat az ő nemük szerint.

Nr. 21 Rezitativ

RAPHAEL
Gleich öffnet sich der Erde Schoß
Und sie gebiert auf Gottes Wort
Geschöpfe jeder Art,
In vollem Wuchs und ohne Zahl.
Vor Freude brüllend steht der Löwe da.
Hier schießt der gelenkige Tiger empor.
Das zackige Haupt erhebt der schnelle Hirsch.
Mit fliegender Mähne springt und wieh'rt
Voll Mut und Kraft das edle Roß.
Auf grünen Matten weidet schon
Das Rind, in Herden abgeteilt.
Die Triften deckt, als wie gesät,
Das wollenreiche, sanfte Schaf.
Wie Staub verbreitet sich
In Schwarm und Wirbel
Das Heer der Insekten.
In langen Zügen kriecht
Am Boden das Gewürm.

21. Recitativo

RAFAEL
És tüstént megnyílván a föld öle
szült az Isten szavára
Mindenféle teremtményt,
teljes nagyságában és számlálhatatlanul:
ott áll az örömében bömbölő oroszlán,
itt szökell a hajlékony izmú tigris,
ág-bogas fejét emeli a fürge szarvas,
vágtat s nyerít a lobogó sörényű,
szilaj és csupa-tűz nemes paripa.
A zöld réteken legelészik már
a csordákba gyűlt marha,
a legelőn elszéled a jóllakott,
dús-gyapjú, félénkjuhnyáj.
Mint porszemek, kavarogva
rajzik és nyüzsög
a rovarsereg.
Hosszan vonulva kúszik
a talajon a férgek hada.

Nr. 22 Arie

RAPHAEL
Nun scheint in vollem Glanze der Himmel,
Nun prangt in ihrem Schmucke die Erde.
Die Luft erfüllt das leichte Gefieder,
Das Wasser schwellt der Fische Gewimmel,
Den Boden drückt der Tiere Last.
Doch war noch alles nicht vollbracht.
Dem ganzen fehlte das Geschöpf,
Das Gottes Werke dankbar sehn,
Des Herren Güte preisen soll.

22. Ária

RAFAEL
Most teljes fényben ragyog az ég,
ékességében pompázik a föld.
A levegőt megtöltik a könnyű tollasok.
A víz pezseg a rajzó halaktól,
a föld megfeszül az állatok súlya alatt.
De még nem teljesedett be minden.
A teljességhez hiányzik még a teremtmény,
ki Isten művéért hálát érezzen,
az Úr jótéteményeit dicsérje.

Nr. 23 Rezitativ

URIEL
Und Gott schuf den Menschen nach seinem
Ebenbilde, nach dem Ebenbilde Gottes schuf er
ihn. Mann und Weib erschuf er sie. Den Atem des
Lebens hauchte er in sein Angesicht, und der
Mensch wurde zur lebendigen Seele.

23. Recitativo

URIEL
Teremté tehát az Isten az embert
az ő képmására, Isten képére teremté őt.
Férfit és asszonyt teremtett. S az élet
leheletét lehelte az arcába, és az ember
élő lélekké lett.

Nr. 24 Arie

URIEL
Mit Würd' und Hoheit angetan,
Mit Schönheit, Stärk' und Mut begabt,
Gen Himmel aufgerichtet steht der Mensch,
Ein Mann und König der Natur.
Die breit gewölbt' erhabne Stirn
Verkünd't der Weisheit tiefen Sinn,
Und aus dem hellen Blicke strahlt
Der Geist, des Schöpfers Hauch und Ebenbild.
An seinen Busen schmieget sich
Für ihn, aus ihm geformt,
Die Gattin, hold und anmutsvoll.
In froher Unschuld lächelt sie,
Des Frühlings reizend Bild,
Ihm Liebe, Glück und Wonne zu.

24. Ária

URIEL
Méltósággal és fenségesen
szépséggel, erővel, bátorsággal felruházva,
az ég felé egyenesedve áll az ember
a férfi, a természet királya.
Szélesen boltozott homloka
a bölcsesség legmélyebb lényegét hirdeti.
Fényes tekintetéből sugárzik
a szellem, a Teremtő lehelete és képe.
Keblére simul az érte
s belőle formált hitves,
szépséges és szeretetreméltó.
Derűs ártatlanságában mosolyog
a tavasz elbűvölő képe ő –
férjének szerelme, boldogsága, vágya.

Nr. 25 Rezitativ

RAPHAEL
Und Gott sah jedes Ding, was er gemacht hatte;
und es war sehr gut. Und der himmlische Chor
feierte das Ende des sechsten Tages mit lautem Gesang:

25. Recitativo

RAFAEL
És Isten látta, hogy minden, mit teremtett vala,
íme, igen jó. És a mennyei kar
ünnepelte a hatodik nap végét,
hangos énekével:

Nr. 26 Chor

CHOR
Vollendet ist das große Werk,
Der Schöpfer sieht's und freuet sich.
Auch unsre Freund' erschalle laut,
Des Herren Lob sei unser Lied!

26. Kórus

KÓRUS
Be van fejezve a nagy mű,
az Alkotó látja és örül,
harsanjon a mi örömünk is,
az úr dicsérete legyen dalunk.

Nr. 27 Terzett

GABRIEL, URIEL
Zu dir, o Herr, blickt alles auf.
Um Speise fleht dich alles an.
Du öffnest deine Hand,
Gesättigt werden sie.

27. Tercett

GÁBRIEL, URIEL
Reád tekint minden, ó Urunk,
táplálékért mind Hozzád esedez.
Te megnyitod tenyered
És mind megelégíted őket.

RAPHAEL

Du wendest ab dein Angesicht,
Da bebet alles und erstarrt.
Du nimmst den Odem weg,
In Staub zerfallen sie.

RAFAEL

De ha elfordítod arcodat,
mind megretten és megrendül.
Ha megvonod tőlük leheleted,
a porba hullanak szanaszét.

GABRIEL, URIEL, RAPHAEL

Den Odem hauchst du wieder aus,
Und neues Leben sproßt hervor.
Verjüngt ist die Gestalt der Erd'
An Reiz und Kraft.

GÁBRIEL, URIEL, RAFAEL

S ha újra rájuk lehelsz,
új élet sarjad elő,
megifjodik a föld
alakja, vonzása, ereje.

Nr. 28 Chor

CHOR
Vollendet ist das große Werk,
Des Herren Lob sei unser Lied!
Alles lobe seinen Namen,
Denn er allein ist hoch erhaben!
Alleluja! Alleluja!

28. Kórus

KÓRUS
Be van fejezve a nagy mű.
Az Úr dicsérete legyen dalunk!
Mindenek dicsérjék az ő nevét,
Mert csak Ő magasztos egyedül!
Halleluja!

DRITTER TEIL HARMADIK RÉSZ
Nr. 29 Orchestereinleitung und Rezitativ

URIEL
Aus Rosenwolken bricht,
Geweckt durch süßen Klang,
Der Morgen jung und schön.
Vom himmlischen Gewölbe
Strömt reine Harmonie
Zur Erde hinab.
Seht das beglückte Paar,
Wie Hand in Hand es geht!
Aus ihren Blicken strahlt
Des heißen Danks Gefühl.
Bald singt in lautem Ton
Ihr Mund des Schöpfers Lob;
Laßt unsre Stimme dann
Sich mengen in ihr Lied.

29. Zenekari bevezetés és recitativo

URIEL
Édes hangzatoktól ébred
s áttör a rózsás fellegeken
az ifjúi, szép Hajnal.
Az égi boltozatról
tiszta harmónia száll
a földre alá.
Nézd a boldog párt,
amint kéz a kézben halad.
Tekintetéből forró
hálaérzés sugárzik,
csakhamar fennhangon
zengi ajkuk a Teremtő dicsőségét.
Hadd vegyüljön a mi hangunk is
Az ő dalukba!

Nr. 30 Duett mit Chor

EVA und ADAM
Von deiner Güt', o Herr und Gott,
Ist Erd' und Himmel voll.
Die Welt, so groß, so wunderbar,
Ist deiner Hände Werk.

30. Duett és kórus

ÉVA és ÁDÁM
A Tejóságoddal, ó Urunk és Istenünk
telve a föld és a menny.
E világ, oly nagy és csodálatos,
a Te kezed munkája.

CHOR

Gesegnet sei des Herren Macht,
Sein Lob erschall' in Ewigkeit.

KÓRUS

Áldott legyen az úr hatalma!
Dicsérete zengjen mindörökké!

ADAM

Der Sterne hellster, o wie schön
Verkündest du den Tag!
Wie schmückst du ihn, o Sonne du,
Des Weltalls Seel' und Aug'!

ÁDÁM

Ó csillagok legfényesebbike, mily szépen
hirdetted az új nappalt.
Mily díszessé teszed, ó Nap,
te, a világmindenség lelke és szeme.

CHOR

Macht kund auf eurer weiten Bahn
Des Herren Macht und seinen Ruhm!

KÓRUS

Hirdesd csak hosszú pályádon
az úr hatalmát és dicsőségét!

EVA

Und du, der Nächte Zierd' und Trost,
Und all das strahlend' Heer,
Verbreitet überall sein
Lob In euerm Chorgesang.

ÉVA

És te, éke és vigasza az éjnek,
és ti mind, a fénylő sereg,
terjesszétek mindenütt az ő
dicséretét karban!

ADAM

Ihr Elemente, deren Kraft
Stets neue Formen zeugt,
Ihr Dünst' und Nebel,
Die der Wind versammelt und vertreibt:

ÁDÁM

Ti elemek, kiknek ereje
új formákat szül,
ti párák és ködök, miket
a szél gyűjt össze és szerteszór,

EVA, ADAM und CHOR

Lobsinget alle Gott, dem Herrn,
Groß wie sein Nam' ist seine Macht.

ÉVA, ÁDÁM és KÓRUS

Dicshimnuszt zengjetek mind az Istennek, az úrnak!
Miként neve, nagy az ő hatalma is.

EVA

Sanft rauschend lobt, o Quellen, ihn!
Den Wipfel neigt, ihr Bäum'!
Ihr Pflanzen duftet, Blumen haucht
Ihm euern Wohlgeruch!

ÉVA

Gyöngéden zsongjátok dicséretét, ó források,
csúcsotok meghajtsátok előtte, fák!
Ti növények és virágok leheljetek
feléje édes illatot!

ADAM

Ihr, deren Pfad die Höh'n erklimmt,
Und ihr, die niedrig kriecht,
Ihr, deren Flug die Luft durchschneid't,
Und ihr im tiefen Naß:

ÁDÁM

Ti, kik a magasba vivő ösvényre hágtok,
s ti, ott kúszva alant,
s kiknek röpte a levegőt hasítja,
és ti, a mély vizekben,

EVA, ADAM und CHOR

Ihr Tiere, preiset alle Gott!
Ihn lobe, was nur Odem hat!

ÉVA, ÁDÁM és KÓRUS

És ti állatok: dicsérjétek az Urat!
Dicsérje őt mind, ki lélegzik!

EVA und ADAM

Ihr dunklen Hain', ihr Berg' und Tal',
Ihr Zeugen unsres Danks,
Ertönen sollt ihr früh und spät
Von unserm Lobgesang.

ÉVA és ÁDÁM

Ti sötét berkek, hegyek, völgyek,
hálánknak tanúi, ti,
zendítsétek meg hajnaltól estelig
ti is a mi dicsérő énekünket!

CHOR

Heil dir, o Gott, o Schöpfer, Heil!
Aus deinem Wort entstand die Welt,
Dich beten Erd' und Himmel an,
Wir preisen dich in Ewigkeit!

KÓRUS

Üdv néked, ó Isten, Alkotónk, üdv!
Szavadra keletkezett a világ.
Téged imád a Föld s az Ég,
téged dicsérünk mindörökké.

Nr. 31 Rezitativ

ADAM
Nun ist die erste Pflicht erfüllt,
Dem Schöpfer haben wir gedankt.
Nun folge mir, Gefährtin meines Lebens!
Ich leite dich, und jeder Schritt
Weckt neue Freud' in unsrer Brust,
Zeigt Wunder überall.
Erkennen sollst du dann,
Welch unaussprechlich Glück
Der Herr uns zugedacht.
Ihn preisen immerdar,
Ihm weihen Herz und Sinn.
Komm, folge mir, ich leite dich.

31. Recitativo

ÁDÁM
Első kötelességünk teljesítve
köszönetet mondtunk Alkotónknak.
Kövess most, életem kísérője!
Én vezetlek és minden lépés
új örömöt ébreszt keblünkben,
s csodát mutat mindenütt.
Meg kell ismerned hát,
mily kimondhatatlan boldogságot
adott nékünk az Úr!
Őt dicsérve örökösen
ünnepelje szívünk és szellemünk!
Jöjj, kövess, én vezetlek!

EVA

O du., für den ich ward,
Mein Schirm, mein Schild, mein All!
Dein Will' ist mir Gesetz.
So hat's der Herr bestimmt,
Und dir gehorchen bringt
Mir Freude, Glück und Ruhm.

ÉVA

Te, akiért én létre keltem,
oltalmam, pajzsom, mindenségem,
akaratod törvény nékem.
Így rendelte ezt az úr.
Néked engedelmeskedni örömöm,
boldogságom, dicsőségem.

Nr. 32 Duett

ADAM
Holde Gattin, dir zur Seite
Fließen sanft die Stunden hin.
Jeder Augenblick ist Wonne,
Keine Sorge trübet sie.

32. Duett

ÁDÁM
Édes hitves, oldaladon
édesen futnak az órák.
Minden pillanat gyönyört ád,
semmi gond meg nem zavarja.

EVA

Teurer Gatte, dir zur Seite,
Schwimmt in Freuden mir das Herz.
Dir gewidmet ist mein Leben,
Deine Liebe sei mein Lohn.

ÉVA

Drága férjem, temelletted
örömben fürdik a lelkem,
néked ajánlom az éltem,
szerelmed a jutalom.

ADAM

Der tauende Morgen,
O wie ermuntert er!

ÁDÁM

A harmatos hajnal,
ó mennyire frissít!

EVA

Die Kühle des Abends,
O wie erquicket sie!

ÉVA

Az estnek hűse
hogy felüdít!

ADAM

Wie labend ist
Der runden Früchte Saft!

ÁDÁM

Mily zamatos
az érett gyümölcs leve.

EVA

Wie reizend ist
Der Blumen süßer Duft!

ÉVA

Mint elbájol
az édes virágillat.

EVA und ADAM

Doch ohne dich, was wäre mir

ÉVA és ÁDÁM

De nélküled mi volna nékem

ADAM

Der Morgentau,

ÁDÁM

a hajnali harmat,

EVA

Der Abendhauch,

ÉVA

az alkonyi szellő,

ADAM

Der Früchte Saft,

ÁDÁM

a gyümölcsnek leve,

EVA

Der Blumen Duft.

ÉVA

a virág illata?

EVA und ADAM

Mit dir erhöht sich jede Freude,
Mit dir genieß ich doppelt sie,
Mit dir ist Seligkeit das Leben,
Dir sei es ganz geweiht!

ÉVA és ÁDÁM

Együtt veled, az öröm nőttön-nő,
veled azt kétszeresen élvezem,
tevéled áldás az élet,
néked szentelem egészen.

Nr. 33 Rezitativ

URIEL
O glücklich Paar, und glücklich immerfort,
Wenn falscher Wahn euch nicht verführt,
Noch mehr zu wünschen als ihr habt,
Und mehr zu wissen als ihr sollt!

33. Recitativo

URIEL
Ó, boldog pár, mindörökre boldog,
ha csalfa vakhit félre nem vezet,
hogy még többet kívánj, mint amennyit bírsz,
a még többet tudj, mint szabad.

Nr. 34 Schlußchor mit Soli

CHOR
Singt dem Herren alle Stimmen!
Dankt ihm alle seine Werke!
Laßt zu Ehren seines Namens
Lob im Wettgesang erschallen!
Des Herren Ruhm, er bleibt in Ewigkeit!
Amen!

34. Zárókórus és szóló

KÓRUS
Minden hang az Urat zengje!
Köszönjétek meg néki minden művét!
Nevének tiszteletére hangozzék
versengve a dicsőítő ének!
Az Úrnak dicsősége fennmaradjon örökké!
Ámen.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Várnai Péter: Oratóriumok könyve. 150–151. old.
  2. A források nem egyöntetűek a költő nevének írásmódját illetően, találkozni Linley, Lidley, Lindley és Liddel alakkal is.
  3. Molnár Antal: A hét zeneműve. 56–57. old.
  4. Várnai Péter: Oratóriumok könyve. 152. old.
  5. Haydn és a Teremtés Budán
  6. A Teremtő nyomában Budapesten
  7. Molnár Antal: A hét zeneműve. 61–62. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Várnai Péter: Oratóriumok könyve. Zeneműkiadó, Budapest, 1972.
  • Molnár Antal: Joseph Haydn: A Teremtés. – A hét zeneműve, 1975/4. Zeneműkiadó, Budapest, 1975.
  • Hegedűs Gyula: Joseph Haydn: A Teremtés. Hangversenyfüzet, Miskolc, 2009.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]