Hans Reichenbach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Reichenbach
Született
1891. szeptember 26.
Hamburg
Elhunyt
1953. április 9. (61 évesen)
Los Angeles

Hans Reichenbach (Hans Friedrich Herbert Günther Reichenbach) (Hamburg, 1891. szeptember 26.Los Angeles, 1953. április 9.) német fizikus, matematikus, filozófus. Fő eredményekit a tudományfilozófia, episztemológia és fizika területén érte el. A Bécsi Kör vezető alakja, a logikai pozitivizmus berlini iskolájának egyik alapítója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fizikai, matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott. Tanára volt - többek között - Ernst Cassirer, David Hilbert, Max Planck, Albert Einstein. 1920 és 1926 között a stuttgarti műszaki főiskolán földmérést, rádiótechnikát, relativitáselméletet és filozófiát tanított. 1926-tól a berlini egyetem tanára lett. 1928-ban részt vett a Gesellschaft für empirische Philosophie megalapításában.

1933 után Törökországba emigrált, majd 1938-ban az Egyesült Államokba költözött. Haláláig a Kaliforniai Egyetem professzora volt Los Angelesben.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő kutatási területe a matematikai logikaa, valamint a matematika és a fizika filozófiája volt.

A Bécsi Kör filozófusaival szemben kimutatta, hogy az állítólagos "érzéki adat" egy sor olyan tényezőt tartalmaz, mely nem az érzékelésből származik, hanem a priori kategória, és hozzájárul az érzéki adatokhoz. Reichenbach szerint az azonosság, különbség, hasonlóság, egész stb. kategóriák nem illeszthetőek be ebbe a rendszerbe.[1]


Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ziele und Wege der heutigen naturphilosophie. Leipzig, 1931.
  • Atom és világegyetem. A jelenkor fizikai világképe. Budapest, 1946.
  • The Development of logical Empiricism. Chicago, 1951.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társulat, Budapest, 1991. Harmadik, javított, bővített kiadás. ISBN 963 360 589 X p. 380.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]