Nyíri Tamás

Nyíri Tamás (Igal, 1920. augusztus 10. – Budapest, 1994. július 21.) római katolikus pap, Széchenyi-díjas (1990) teológus, filozófus. Könyveivel, előadásaival a II. vatikáni zsinat szellemében megújult katolikus teológiát közvetítette hívők és nem hívők felé egyaránt. Gondolkodására a neotomizmus és a transzcendentális filozófia hatott. Alapvető kézikönyve A filozófiai gondolkodás fejlődése (1973).

Élete

Perugiában, Budapesten és Bécsben tanult, 1945 márciusának elején szentelték pappá Bécsben. Egy esztendőn át káplánként szolgált Budaörsön, majd a Szent Imre Kollégium prefektusaként (1946-1952), illetve az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet professzoraként (1952-1963) kezdte meg tanári pályáját. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcseleti tanszékének rendes tanára (1968-1990), a levelező tagozat igazgatója (1978-). 1990-1992 között a Pécsi Tudományegyetemen a keresztény filozófia tanszékvezetője. A Nem Hívők Titkársága konzultora (zsinati vizsgáló), a Concilium című egyházi periodika szerkesztőbizottságának tagja, a Vigilia című folyóirat szerkesztője, a Magyar Filozófiai Társaság elnökségi tagja.

Művei

• A keresztény ember küldetése a világban (1968)
• Antropológiai vázlatok (1972)
• Alapvető etika (1988)
• A filozófiai gondolkodás fejlődése (Szent István Társulat, 1991)
• Mélylélektan és ateizmus (Herder Kiadó, 1993)

Források

• Zsille Gábor: A párbeszéd embere. Nyíri Tamás halálának évfordulójára Új Ember, LX. évf. 29. sz (2919.) (2004. 07. 08.)
• Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 915. o. ISBN 963-9257-09-5