Friedrich Bessel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich Bessel
Friedrich Wilhelm Bessel.jpeg
Született
1784. július 22.
Elhunyt
1846. március 17. (61 évesen)
Königsberg
Foglalkozása csillagász
matematikus
Halál oka rák
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Bessel témájú médiaállományokat.

Friedrich Wilhelm Bessel (Minden, 1784. július 22.Königsberg, 1846. március 17.) német természettudós, csillagász, geodéta, matematikus, Carl Friedrich Gauss kortársa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1784. július 22-én született Mindenben, Észak-Rajna-Vesztfália egyik kisvárosában és 1846. március 17-én hunyt el Königsbergben (Kalinyingrád) Kelet-Poroszország akkori fővárosában. Szülei kereskedőnek szánták, és 1799-ban egy brémai kereskedőhöz adták tanulónak. Azonban a kamatszámítás helyett a hajózáshoz, a navigációhoz szükséges csillagászat és matematika jobban érdekelte, ezeket kezdte tanulmányozni. Mégsem lett tengerész – az utókor nagy szerencséjére.

Nem volt a korabeli gyakorlati csillagászatnak olyan ága, amelyben ne adott volna az utókornak valamilyen kulcsot a további zárak kinyitásához, s ez a munkássága eredményezte, hogy róla, mint a gyakorlati csillagászat atyjáról beszélünk. Nagy rang ez a tudományok történetében, ennél nagyobb megtiszteltetésben csak Gauss részesült az utókor részéről, akit a matematika koronázatlan királyának szoktak nevezni. Különösen fontos az a munkája a 61 Cygni jelzésű csillag távolságának megmérése, amelyet 1838-ben fejezett be. Azonban Bessel munkássága nem csupán a gyakorlati, hanem az elméleti csillagászatra, a matematikára és a geodéziára is kiterjedt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1804-ben, 20 éves korában kiszámította a Halley-üstökös pályáját Thomas Harriot 1607. évi megfigyelésének adataiból.

Ezt a dolgozatát bemutatta Heinrich Wilhelm Olbersnek, aki tanítványává fogadta és később így nyilatkozott róla: egész csillagászati működésemnél nagyobb értékűnek tartom azt, hogy Besselt sikerült a csillagászatnak megnyernem.

1805-ben Olbers javaslatára Híeronymus Schröter alkalmazta lilienthali obszervatóriumában, ahol a megfigyelési feladatai mellett folytatta korábban kezdett vizsgálatait, melyek eredményeképpen 1818-ban Königsbergben kiadott Fundamenta astronomiae deducta ex observationibus James Bradley című publikációjában megadta a refrakció, a precesszió és az aberráció állandóit.

Bessel és Bradley megfigyelései igen sok csillagra terjedtek ki. Az említett állandók kiszámításánál igen komoly hibaszámítási ismeretekkel is kellett rendelkezni. Bessel maga mondta egy előadásában: Igaz mérési adatokról nem lehet szó, az adatok csak valószínű értékek, amelyeknek a valószínűsége annál nagyobb, minél kisebb az átlagostól való eltérések maximuma. Bernoulli és Gauss eredményeit ismerve maga is foglalkozott az idevágó matematikai kutatásokkal. A trigonometrikus polinomokra vonatkozó Bessel-féle feladatot ma is alkalmazzák a matematikát segédtudományként használó kutatásoknál.

Egyetemi csillagvizsgáló, Königsberg

1810-ben III. Frigyes Vilmos porosz király meghívta a Königsbergi Egyetemre, s megbízta az egyetemi csillagvizsgáló megszervezésével. Az intézet 1813-ban készült el, melyet Bessel a haláláig vezetett. Kezdetben a szegényes műszerpark arra kényszerítette, hogy elméleti kutatásokkal foglalkozzék behatóbban. Erre az időre esik az ő nevét viselő függvény és egyenlet vizsgálata. A Bessel-féle függvény a transzcendens függvények osztályába tartozik, s a Bessel-féle differenciálegyenletnek a megoldása. A nulladrendű Bessel-függvény a kör alakú lemez rezgésének, valamint a körhullámok mozgásának leírására szolgál. Maga Bessel az egyenletet a bolygók perturbáció-számítására használta, s kielégítő megoldást adott a Kepler-problémára.

1819-ben bővült a königsbergi intézet műszerállománya. Egy Reichenbach-meridiánt kaptak, s ezzel mintegy 75 000 csillag megfigyelését végezték el. Eközben felfedezte a személyi egyenlet jelentőségét: minden megfigyelő mást észlel, de az egyes megfigyelők tévedéseiben valami rendszeresség mutatkozik, amelyet figyelembe véve a mérések pontosságát fokozni lehet.

1826-ban Berlinben meghatározta a másodpercinga hosszát. Erről az Untersuchungen über die Lange des einfachen Secundenpendels für Berlin című munkájában számolt be.

1831-32-ben Kelet-Poroszországban Baeyerral háromszögelési méréseket végzett, s meghatározta egy meridiánfok pontos hosszát.

1841-ben az addig ismert 10 legjobb fokmérésből megállapította a Föld lapultságát. Az eredmény Gradmessung in Ostpreussen und ihre Verbindung mit preussischen und russischen Dreiecksketten címmel 1838-ban jelent meg Königsbergben. Számításai szerint az egyenlítői sugár a = 6377,397 km, a sarki sugár b = 6356,079 km. Eszerint a lapultság 1:299,15, ami összevetve Hayford 1909. évi mérésével (1:296,95) és Kraszovszkij 1936. évi eredményével (1:298,78) az ő korában kiváló eredménynek számít.

Az első kozmikus távolság-mérés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1837 augusztusától 1839 októberéig figyelte a 61 Cygni mozgását. A mérések eredményeként azt kapta, hogy a csillag az égbolton olyan ellipszist ír le, amilyent a csillagnak az ekliptikához való viszonyából várt. Az ellipszis fél nagytengelyét 0,36"-nyinek találta, vagyis ekkora szög alatt látszana a földpálya fél nagytengelye a csillagról (parallaxis). Ebből az adatból már egyszerű számítással adódik, hogy a csillag távolsága 2,78 pc (parsec), azaz 9 fényév. Később még tökéletesebb műszerekkel a 61 Cygni parallaxisát 0,30"-nek mérték.

Bessel mérése nemcsak évszázados problémát döntött el, hanem a jövő számára is mérőszalagot készített a Világ felmérésére.

Tudományos elismerése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bessel nevét viselő kategóriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Bessel témájú médiaállományokat.