Franz Babinger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Franz Babinger (1891. január 15.1967. június 23.) bajor történész, az Oszmán Birodalom neves kutatója. Nagy ismeretségre a máig mérvadó, II. Mehmed szultánról szóló biográfiájával tett szert, amely eredetileg a Mehmed der Eroberer und seine Zeit címen jelent meg.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Babinger a bajorországi Weidenben született 1891. január 15-én, és már középfokú tanulmányai befejezése előtt megmutatkozott nyelvészi tehetsége. Egyetemi évei elkezdését megelőzően magas szinten megtanult perzsául és héberül.

Babinger doktorátusát a müncheni Lajos Miksa Egyetemen szerezte meg nem sokkal az első világháború kirobbanása előtt, majd csatlakozott a Német Hadsereghez. Nyelvtudása miatt a Közép-Keleten teljesített szolgálatot, megmentve őt a véresebb harcokban való részvételtől, amely korosztálya számos reményteli fiataljának életét szabta rövidre. A háború után Berlinben folytatta az egyetemet, ahol 1921-ben az akkori Friedrich-Wilhelms Universität professzorává emelkedett. Közzétette Geschichtsschreiber der Osmanen und ihre Werke című tanulmányát, amelyben az oszmánokra vonatkozó történettudományi kiadványokat rendszerezte. A nácik 1933-as hatalomra jutásával le kényszerült mondani pozíciójáról. Nicolae Iorga, az elismert román honatya és tudós, a Török Birodalom történetének fontos kutatója Bukarestbe hívta, ahol 1943-ig folytathatta munkáját.

A második világháború lezárása után, 1948-at követően tanárként dolgozott Münchenben a Lajos Miksa Egyetemen 1958-as nyugdíjazásáig. 1957-ben a romániai zsidók elleni német atrocitások mellett tanúskodott. Haláláig folytatta a munkáját, és adott ki publikációkat. 1967. június 23-án szerencsétlen baleset folytán vízbe fulladt Albániában.

Főbb kiadványai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Geschichtsschreiber der Osmanen und ihre Werke (1923)
  • Mehmed der Eroberer und seine Zeit (1953)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]