Felix Bloch

Felix Bloch
Életrajzi adatok
Született	1905. október 23. Zürich
Elhunyt	1983. szeptember 10. (77 évesen) Zürich
Sírhely	Israelite Cemetery Upper Frisian Mountain
Ismeretes mint	fizikus egyetemi oktató magfizikus
Házastárs	Clara Gertrud Leonore Misch
Gyermekek	Ruth H. Bloch
Iskolái	Zürichi Műegyetem Lipcsei Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	ETH Zürich Lipcsei Egyetem
Pályafutása
Szakterület	fizika
Munkahelyek
Stanford Egyetem	elméleti fizika professzora (1934)
Los Alamos National Laboratory	kutató
Más munkahelyek	CERN (igazgató, 1954–1955)
Jelentős munkái	NMR, Bloch fal, Bloch gömb, Bloch-tétel, Bloch egyenlet, Bethe-Bloch formula
Szakmai kitüntetések
Fizikai Nobel-díj (1952)
A Wikimédia Commons tartalmaz Felix Bloch témájú médiaállományokat.

Felix Bloch (1905. október 23. – 1983. szeptember 10.) svájci fizikus, aki kivándorlása után főként az Amerikai Egyesült Államokban dolgozott. 1952-ben Edward Mills Purcellel megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a mágneses magrezonancia felfedezéséért folyadékokban és szilárd anyagokban.

Élete és munkássága

A svájci Zürichben született, a zsidó származású Gustav Bloch és Agnes Mayer gyermekeként. Tanulmányait itt kezdte, majd a Zürichi Műszaki Egyetemen folytatta. Kezdetben mérnöknek tanult, de hamarosan átváltott a fizika tanulmányozására. Zürichben folytatott tanulmányai során az ETH-ban Peter Debye és Hermann Weyl, a szomszédos Zürichi Egyetemen pedig Erwin Schrödinger előadásain és gyakorlatain vett részt. Ezeken az előadásokon egyik hallgatótársa Neumann János volt. 1927-ben szerzett diplomát, majd fizikai tanulmányait a Lipcsei Egyetemen folytatta Werner Heisenberg irányításával, ahol 1928-ban megszerezte doktorátusát. A továbbiakban megmaradt az európai akadémiai körökben, Zürichben Wolfgang Paulival, Koppenhágában Niels Bohrral, Rómában Enrico Fermivel dolgozott, majd visszatért Lipcsébe, ahol magántanárként alkalmazták. 1933-ban, közvetlenül Hitler hatalomra kerülése után elhagyta Németországot, az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. 1934-ben a Stanford Universityn kezdett dolgozni, ahol ő lett az elméleti fizika első professzora. 1939-ben megkapta az Amerikai Egyesült Államok állampolgárságát. A második világháború alatt a Los Alamos National Laboratoryban atomenergiával kapcsolatos kutatásokat végzett, majd innen visszavonult és a Harvard University radarprojektjébe kapcsolódott.

A háború után a nukleáris indukció és a mágneses magrezonancia kutatására koncentrált, melyek a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) alapjait képezik. 1946-ban kidolgozta a Bloch-egyenleteket, melyek az atommagok magnetizációjának időbeli lefolyását írják le. 1952-ben Edward Mills Purcell-lel együtt megkapták a fizikai Nobel-díjat „új utak és módszerek a nukleáris mágneses precíziós mérésekben” című munkájukért. 1954–1955 között egy évig a CERN első igazgatója volt. 1961-ben a Stanford University Max Stein professzora lett.

Források

• Physics Today 1984, 37(3), pp. 115–116.
• Nature 1952, 170, pp. 911–912.
• Nature 1954, 174, pp. 774–775.
• McGraw-Hill Modern Men of Science, McGraw-Hill, 1966, vol. 1, pp. 45–46.
• National Cyclopaedia of American Biography, James T. White & Co., 1921-1984, vol. I, pp. 310–312.
• Felix Bloch jegyzetei, 1931-1987 (kb. 10 m) a Stanford University Könyvtára Speciális Gyűjtemények és Egyetemi Archívumok Osztályán találhatók

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Felix Bloch című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Életrajz és életrajzi források, Az Amerikai Egyesült Államok Energiahivatala, Műszaki és Tudományos Információs Irodájából
• http://nobelprize.org/physics/laureates/1952/bloch-bio.html
• http://www-sul.stanford.edu/depts/spc/xml/sc0303.xml
• A Felix Blochhal készített interjú átirata, 1964. május 14., Amerikai Fizikai Intézet, Niels Bohr Könyvtár és Archívum
• A Felix Blochhal készített interjú átirata, 1964. augusztus 15., Amerikai Fizikai Intézet, Niels Bohr Könyvtár és Archívum