Fejes István (pilóta)
| Fejes István | |
 | |
| Született | 1890. augusztus 30.[1] Gyömöre[1] |
| Meghalt | 1951. május 1. (60 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Fegyvernem | gyalogság, légierő |
| Rendfokozata | főhadnagy |
| Egysége | Flik 19, Flik 51J |
| Csatái | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fejes István témájú médiaállományokat. | |
Vitéz Fejes István (Gyömöre, 1890. augusztus 30.[1] – Budapest, 1951. május 1.[1]) az Osztrák–Magyar Monarchia 16 légi győzelmet elérő ászpilótája volt az első világháborúban.
Élete[szerkesztés]
Az első világháború[szerkesztés]
Fejes István 1890. augusztus 30-án született Gyömörén.[1] 1912. október 15-én, 22 évesen lett a Székesfehérváron állomásozó 17. honvéd gyalogezred katonája. A világháború kitörése után egységét az orosz frontra vezényelték. 1914. szeptember 16-án megsebesült, majd felgyógyulása után, 1915. március 8-án az autócsapatokhoz irányították, ahol sofőrként szolgált. 1916 márciusában önként jelentkezett a Légjárócsapatokhoz és elvégezte a pilótatanfolyamot, igazolványát november 3-án kapta kézhez. 1917. február 3-án jelentkezett az olasz fronton harcoló, haidenschafti bázisú 19. repülőszázadnál, ahol Adolf Heyrowsky volt a parancsnoka.
Első légi győzelmét 1917. április 17-én, harmadik bevetésén szerezte egy olasz Nieuport vadász lelövésével. Május 14-én újabb Nieuportot győzött le, május 19-én pedig megkapta táboripilóta-jelvényét. A következő napon Britof mellett egy ellenséges SPAD gépet kényszerített földre. Június 19-én felderítőgépére (megfigyelőtisztje Josef Pürer volt) egy Nieuport-kötelék támadt, amiből kettőt kilőttek (ám utólag csak az egyiket fogadták el igazoltnak), azonban erősen összelőtt gépével neki is kényszerleszállást kellett végrehajtania. Június 26-án Tahy Sándor volt a megfigyelője, amikor egy Caudron felderítő lelövésével Fejes megszerezte ötödik légi győzelmét és bekerült az ászpilóták elit klubjába.
Fejes Istvánt a következőképpen értékelték feljebbvalói: Komoly, szerény, szorgalmas és megbízható pilóta. Németül alig beszél. Kiváló műszaki ismeretekkel rendelkezik.
1917 októberében átirányították az 51. vadászrepülő-századhoz. Vadászpilótaként először 1917. december 3-án tüntette ki magát, Visnadello fölött kilőtt egy megfigyelőballont. 1918 februárjában előléptették őrmesterré. Március 22-én megszerezte tizedik győzelmét, ellenfele egy brit R.E.8 felderítő volt. Március 30-án saját repülőtere fölött vívott légiharcot egy merész brit Sopwith Camellal. Az angol gép kényszerleszállást hajtott végre, de Fejes gépe is 46 találatot kapott, ő maga pedig megsebesült a sarkán. 1918. június 15-én, a második piavei csata első napján egy olasz SPAD lelövésével megszerezte tizenötödik légi győzelmét. Júliusban törzsőrmesteri előléptetést kapott, a ceremónián IV. Károly császár is jelen volt, aki éppen meglátogatta a századot.
Utolsó sikerére 1918. szeptember 1-én került sor, Arcade térségében egy Sopwith Camelt kényszerített földre. 16 igazolt légi győzelme mellett összesen négy megerősítetlent jelentett.
A háború után[szerkesztés]
A fegyverszünet után, a Tanácsköztársaság idején a 2. repülőosztály 8. századának (az egyetlen vadászegységnek) volt a tagja. Május 11-én Losonc mellett földi célpontokat lőtt és a légcsavar meghibásodása miatt kényszerleszállást hajtott végre. A cseh csapatok elfogták és augusztus 25-én fogolycsere révén jutott vissza Magyarországra. 1919 őszétől a Magyar Aeroforgalmi Rt. (MAEFORT) pilótája volt, Budapestről Szegedre és Szombathelyre szállított légipostát. Miután a Szövetséges Ellenőrző Bizottság feloszlatta a céget, a hadseregnél szolgált altisztként. 1924-ben Budapestről Szombathelyre került, ahol pilótaoktató volt, ő tanította Horthy Istvánt is. 1928-tól a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek berepülő pilótája volt, majd elvégezte a megfelelő tanfolyamokat és Magyar Légiforgalmi Rt. pilótája lett. 1929-ben befogadták a vitézi rendbe. 1933 márciusában feleségül vette Kautczky Herminát és egy évvel később megszületett István nevű fia.
1939-ben a megfelelő tanfolyamok elvégzése után hadnaggyá léptették elő. 1940-től a törzsrepülőszázad pilótája és műszaki tisztje, 1943-tól a budaörsi repülőtér műszaki segédtisztviselője volt. 1943 augusztusában főhadnagyi kinevezést kapott. A közeledő szovjet csapatok elől Bécsújhelyre vonult, ahol 1945 márciusában amerikai fogságba került. Egy évvel később került vissza Magyarországra, ahol rövidesen nyugállományba helyezték.
Fejes István 1951. május 1-én halt meg Budapesten, 60 éves korában.[1]
Kitüntetései[szerkesztés]
- Arany Vitézségi Érem (négyszer)
- Ezüst Vitézségi érem I. osztály (háromszor)
- Ezüst Vitézségi Érem II. osztály (kétszer)
- Magyar Ezüst Érdemkereszt
- Magyar Ezüst Érdemérem
- Koronás Ezüst Érdemkereszt hadiszalagon
- Bronz Vitézségi Érem
- Károly Csapatkereszt
- Sebesültek Érme, szalagján három sebesülést jelző sávval
- Felvidéki Emlékérem
- Erdélyi Emlékérem
- Délvidéki Emlékérem
- 1912-1913. évi. Emlékkereszt
Győzelmei[szerkesztés]
| Sorszám | Dátum | Egység | Repülőgép | Ellenfél | Helyszín |
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1917 április 17. | 19. repülőszázad | Hansa-Brandenburg C.I | Nieuport felderítő | Gorizia légtere |
| 2 | 1917 május 14. | 19. repülőszázad | Hansa-Brandenburg C.I | Nieuport felderítő | Merna |
| 3 | 1917 május 20. | 19. repülőszázad | Hansa-Brandenburg C.I | SPAD | Britof |
| 4 | 1917 június 19. | 19. repülőszázad | Hansa-Brandenburg C.I | Nieuport felderítő | Sober |
| 5 | 1917 június 26. | 19. repülőszázad | Hansa-Brandenburg C.I | Caudron | Sober |
| 6 | 1917 december 3. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | Légi ballon | Visnadello |
| 7 | 1917 december 9. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | SAML 2 | Trevisio |
| 8 | 1917 december 10. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | EA | Candelu |
| 9 | 1918 március 18. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | Sopwith Camel | Salgareda |
| 10 | 1918 március 22. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | R.E.8 | Susegana-Salleto |
| 11 | 1918 március 30. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | Sopwith Camel | Oderzo légtere |
| 12 | 1918 április 17. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | Sopwith Camel | Arcade |
| 13 | 1918 május 1. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | Sopwith Camel | Breda di Piave |
| 14 | 1918 május 22. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | Sopwith Camel | - |
| 15 | 1918 június 15. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | SPAD | Arcade |
| 16 | 1918 szeptember 1. | 51. vadászszázad | Albatros D.III | Sopwith Camel | Candelu |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g h Tisztelgés a repülés hőse előtt – Fejes István emlékére. helyihirek.hu, 2011. szeptember 21. [2023. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 10.)
Források[szerkesztés]
- Stefan Fejes The Aerodrome
- Chant, Christopher. Austro-Hungarian aces of World War 1. Botley: Osprey Publishing. ISBN 1841763764 (2002)
- szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 37-39. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1
.svg)
.png){kind=small}
