Durbeni csata
| Durbeni csata | |||
 | |||
| Konfliktus | Livóniai népek nagy felkelése | ||
| Időpont | 1260. július 13. | ||
| Helyszín | Durbe (Durben) Kelet-Lettország, Kurzeme területén | ||
| Eredmény | Litván-kúr-lett győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
| Térkép | |||
 Durbeni csata
Pozíció Lettország térképén
| |||
 é. sz. 56° 35′ 42″, k. h. 21° 21′ 00″Koordináták: é. sz. 56° 35′ 42″, k. h. 21° 21′ 00″ | |||
.gif){kind=small}
A Durbeni csata a Német Lovagrend és a Kardtestvérek rendje hadának összecsapása a lettektől és kúroktól támogatott litvánok ellen a livóniai mocsaraknál, Durben (Durbe) alatt, 1260. július 13-án. A litvánok győzedelmeskedtek a lovagok felett, sikerük annak is köszönhető volt, hogy a rendi seregben nagyszámban szolgáltak a helyi lakosságból toborzott segéderők, akik a csata közben átálltak, mivel számos honfitársuk is harcolt az ellenség soraiban.
Előzmények
A Kardtestvérek rendjét a szamogit litvánok és szemigall lettek szövetsége legyőzte a saulei csatában (1236), ami súlyosan megrendítette a lovagok hatalmát. A német császár azonban feloszlatta a lovagrendet és hozzácsatolta a Német Lovagrendhez, amely 1226-ban balti porosz területek meghódításával épített ki saját országot a Balti-tenger mellett. A Kardtestvérek bár saját maguk kormányozták a megszerzett kelet-balti régiókat, de ténylegesen önálló államról ott nem beszélhetünk.
A Német Lovagrenddel egyesített kardtestvérek folytatták a lett, kúr és észt területek meghódítását, amelyet összefoglaló néven Livóniának neveztek (eredetileg a finnugor lívek területére vonatkozó, később az egész térségre általánossá vált). A legkeményebb ellenállást a német expanzióval szemben Szemigallia (Zemgale) adta, melynek szövetségese Szamogitia (Žemaitia) volt. Némely litván fejedelem állandóan betört Livóniába, hogy kiterjessze az uralmát, vagy csupán zsákmányszerző akciókat indítottak.
1259-ben Szamogitia fejedelme Treniota betört Dél-Livóniába és rávette a szemigallokat és néhány kúr törzset, hogy csatlakozzanak hozzá. Az eddigi támadások során a Német Lovagrenddel és a Kardtestvérekkel a helyzet háborúvá érett, de ehhez egyelőre üres volt a kincstár és adókat kellett kivetni a lakosságra. A termés abban az évben rossz volt, s az adóemelés fellázította a lakosságot több helyen, s kitört a livóniai népek nagy felkelése, amely rövidesen minden alávetett, vagy szabad balti törzsre kiterjed.
A csata
A litvánok, a lettek és a kúrok nagyjából négyezren voltak, velük szemben Burchard von Hornhausen, a kardtestvérek nagymestere, Livónia landmeistere (tartományfőnök) és a porosz marsall vezetésével egy körülbelül valamivel nagyobb német rendi és kardtestvér sereg indult meg, melyet erősítettek dán és svéd keresztesek, valamint nagyszámú kúr, lett és észt segédcsapatok.
A keresztesek Durben alatt találták szembe magukat Treniotával. Ez a vár Kúrföldön áll és vagy háromszor rombolták le. A csatában a lovagrend összes livóniai katonája átállt a litvánok mellé és a zűrzavar során a lovagok súlyos vereséget szenvedtek.
A rend veszteségei és vereségének velejárói
A csatában elesett von Hornhausen, 150 rendi tag és számos keresztes. Az egész ország egy emberként kelt fel a teutonok és kardlovagok ellen. Délen Poroszországban a szabad törzsek összefogtak a Német Lovagrend ellen és csatlakozott hozzájuk az összes meghódított porosz is. A lovagrendeknek azonban hosszú harcok után sikerül leverni az felkelőket, egyfelől azért, mert a balti népek nem egységesen léptek fel és a lovagok állandó támogatást kaptak Csehországtól és Dániától.
A porosz felkelést 1274-ben, míg a livóniai felkelést 1290-ben sikerült elfojtani, utóbbi leverése Livónia teljes meghódításával jár majd együtt. Utolsónak a mindig ellenálló Szemigallia esik el, s a litvánok támadásait is elhárítják a lovagok rövidesen.
Források
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona, Maecenas 2000.
- Vajda Tamás: A Német Lovagrend a Baltikumban
