Dobsinai-jégbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai
Világörökség
Dobsinska ladova cave.jpg
A Nagy-terem a Dobsinai-jégbarlangban
Adatok
Ország Szlovákia
Világörökség-azonosító 725-023
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VIII
Felvétel éve 2000
Elhelyezkedése
Dobsinai-jégbarlang (Szlovákia)
Dobsinai-jégbarlang
Dobsinai-jégbarlang
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 52′, k. h. 20° 18′Koordináták: é. sz. 48° 52′, k. h. 20° 18′

A Dobsinai-jégbarlang (szlovákul Dobšinská ľadová jaskyňa, németül Dobschauer Eishöhle) Közép-Európa egyik leglátogatottabb jégbarlangja, amely az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai részeként 2000 óta a Világörökség része, bár nem a Szlovák-karszt területén helyezkedik el.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákiában a Szepes-Gömöri karszt területén, ezen belül Szlovák Paradicsomban fekszik. Dobsina várostól légvonalban 6 kilométernyire északnyugat felé a Ducsa-hegy oldalában, a tengerszint fölött 969 méter magasságban található. Bejárata az alatta folyó Gölnic völgyénél 130 méterrel magasabban fekszik.

Megközelítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barlang autóval a Poprád és Rozsnyó közötti 67-es úton érhető el, Poprádtól körülbelül 30 km-re, Rozsnyótól Dobsinán keresztül körülbelül 40 km-re, Dobšinská településrésznél található. Innen gyalog kell felmenni a barlanghoz. Az 1 km-es útvonal utolsó szerpentines szakaszát a tanösvény bemutató táblái szegélyezik. Az út szintkülönbsége 130 méter, a feljutás körülbelül 25 percet vesz igénybe.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyiek régóta ismerték a Ducsa-hegy lejtőjén levő „Jéglyukat”, mint egy szikla tövében rejlő, jéggel töltött hasadékot. Juhászok és vadászok hűsöltek a kiáramló hideg levegőjénél, a közelben lakók hordták innen a jeget. Első írásos említése 1863-ból származik Hunfalvy Jánostól, de a belsőbb szakaszait senki sem ismerte, mert síkos, lejtős talaján senki sem próbált lejutni.

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1870. július 15-én Ruffinyi Jenő dobsinai királyi bányamérnök, Láng Gusztáv honvédhadnagy és Méga Endre városi tisztviselő valamint még öt társuk kötelekkel, létrákkal és egyéb szükséges eszközökkel felszerelve a Jéglyuk kikutatására indultak. Pack József bányász, Gáll János és Jakab Lipták János brigádvezetők kiszélesítették a nyílást, felállítottak egy csörlőt, majd leeresztették Ruffinyit. Ő egy mécses fényénél látta meg a jégképződményeket, visszatért a felszínre, majd rövid pihenő után újra leereszkedett és elkezdte a barlang felmérését. Megvizsgálta a Kis és Nagy termet, valamint a „Pokol” feletti térséget.

Kiépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Barlang szálloda egy 1910 körül kiadott képeslapon

A felfedezés után a barlangot Dobsina város vette át, az erdészeti hivatal gondoskodott a barlang védelméről. Az Osztra szikla alatti erdészlakban az érdeklődők számára egy szobát tartottak fenn 6 ággyal. 1871-től a barlangot fából ácsolt lépcsőkkel és járdákkal tették járhatóvá a látogatók részére. Világítást készítettek és idegenvezetőt is biztosítottak, valamint tájékoztató kiadványt adtak ki, amelyben leírták a nyitvatartást, a belépődíj összegét, a világítás költségét, a közeli vendéglő árait és a Poprád valamint a Dobsina városokból történő odautazás díjait. Tudatták benne a barlang rongálásának és a nem megfelelő világító eszközök használatának tilalmát. 1872-ben és 1873-ban a Gölnic völgyében a város egy kis szállodát építtetett, amelyet később kibővítettek. A fokozódó érdeklődés miatt további épületek megépítésére volt szükség. 1877-ben a barlang bejárata felett emléktáblát avattak a felfedezők neveivel. 1878-ban a szállodától a barlangig sétányt építettek. Igyekeztek megőrizni az eredeti növényzetet, szépítették a barlang környezetét, így itt egy hegyi park jött létre. Tekepályát és fürdőt is emeltek a szálloda mellé. 1881-ben megkezdték a barlang elektromos kivilágításának kísérleteit. A villanyvilágítás 1881. július 24-én gyulladt fel először, de ez csak kísérlet maradt. 1882-től Bunsen-lámpákat használtak a világításhoz. 1883-ban bizottságot alapítottak a jégbarlang igazgatására, 1885-ben a szálloda leégett, helyére újat építettek. 1887-ben az Osztrák–Magyar Monarchia területén elsőként, Európában az elsők között készült el a barlang villanyvilágítása, amelyhez az áramot egy aggregátor termelte a felszínen. 1897-ben posta és távíró állomást is létesítettek. 1911-ben a látogatók részére fa menedékházat emeltek a barlang bejárata mellé.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barlang hossza 1483 m, s egy 21 km hosszú barlangrendszer részét képezi. A Gölnic folyó föld alatti vízfolyásai alakították ki. A barlang háromszintes, a jég birodalma az alsó szinten található. 5000–7500 évvel ezelőtt keletkezett úgy, hogy belseje leszakadt, és a belső hideg levegő az északi bejáraton nem engedte be a külső meleg levegőt. A barlang levegőjének hőmérséklete 0 °C, jégrétegeinek vastagsága 30–40 m, térfogata 110 000 m3.

A Dobsinai-jégbarlang jó példája az érzékeny klimatológiai egyensúlynak: amikor a jégbarlangot összekötötték a Sztracenai-barlangrendszer járataival, a megváltozott huzatviszonyok miatt olvadni kezdett a hosszú idő alatt felhalmozódott jégtömeg. Amikor az átjárót ajtóval lezárva megszüntették a léghuzatot, a jelenség megszűnt, visszaálltak a jól ismert régi viszonyok.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobsinai-jégbarlang témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]