César-díjak 1979
| 4. César-gála | |||||
| Gála | |||||
| Helyszín | Pleyel előadóterem, Párizs Franciaország | ||||
| Dátum | 1979. február 3., szombat | ||||
| Elnök | Charles Vanel | ||||
| Házigazda | Pierre Tchernia Jean-Claude Brialy | ||||
| Rendező | Georges Folgoas | ||||
| Időtartam | 3 óra | ||||
| Hivatalos weboldal | |||||
| http://www.academie-cinema.org | |||||
A 4. Césarok éjszakáján, melyet 1979. február 3-án a párizsi Pleyel előadóteremben rendeztek meg, Charles Vanel francia színész-rendező elnökölt.[1] A rendezvény díszvendége Gina Lollobrigida olasz színésznő volt.
A Filmakadémia tagjai szerint kiugró alkotás nem került mozikba 1978-ban. Két-két Césart kapott Christian de Chalonge filmdrámája, A mások pénze [2] (legjobb film és rendezés), Ariane Mnouchkine Molière-je (legjobb vágás és operatőri munka), valamint Michel Deville Az 51-es dosszié című thrillerje (legjobb forgatókönyv és vágás).[3] A közönségsikert aratott Őrült nők ketrece csupán egy jelölést kapott (legjobb színész); Michel Serrault meg is nyerte a díjat.[4] A nem francia alkotások közül az olasz Ermanno Olmi alkotása, A facipő fája nyert.[5]
Az ünnepségen tiszteletbeli Césart vehetett át Marcel Carné filmrendező, akinek alkotását a korábbi 50 év legjobb filmjének választottak meg. A meghatott művész az ünneplő közönsége előtt a díjat egykori barátjának, a két évvel korábban elhunyt Jacques Prévert-nek ajánlotta. Ugyanezt az elismerést kapta meg posztumusz címen Mickey egér atyja, Walt Disney, valamint életműve elismeréseként a gála tiszteletbeli elnöke, Charles Vanel színész.[6]
A hangos film megjelenésének 50. évfordulója alkalmából a Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia megszavaztatta tagjait arról, melyek „a legjobb francia filmek 1929 óta”.[7] Az első helyen Marcel Carné Szerelmek városa (Les enfants du paradis) című romantikus drámája végzett, amelyet 1943-44-ben forgatott Nizzában, Jacques Prévert forgatókönyve alapján, Pierre Brasseur, Arletty és Jean-Louis Barrault főszereplésével.[8]
Díjazottak
| Díjak | Díjazottak és jelöltek |
|---|---|
| legjobb film |
|
| legjobb rendező |
|
| legjobb színésznő |
|
| legjobb színész |
|
| legjobb mellékszereplő színésznő |
|
| legjobb mellékszereplő színész |
|
| legjobb operatőr |
|
| legjobb vágás |
|
| legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyv |
|
| legjobb filmzene |
|
| legjobb hang |
|
| legjobb díszlet |
|
| legjobb animációs rövidfilm |
|
| legjobb fikciós rövidfilm |
|
| legjobb dokumentum rövidfilm |
|
| legjobb külföldi film |
|
| tiszteletbeli César |
|
„A legjobb francia filmek 1929 óta”
A francia Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia tagjainak 1979-ben, a francia hangos film 50. évfordulója alkalmából leadott szavazatai alapján.[7]
| Ssz. | A film címe | Rendező | Év |
|---|---|---|---|
| 1. | Szerelmek városa (Les enfents du paradis) | Marcel Carné | 1945 |
| 2. | A nagy ábránd (La grande illusion) | Jean Renoir | 1937 |
| 3. | Aranysisak (Casque d'or) | Jacques Becker | 1951 |
| 4. | A játékszabály (La règle du jeu) | Jean Renoir | 1939 |
| 5. | Csintalan asszonyok (La kermesse héroïque) | Jacques Feyder | 1935 |
| 6. | Tiltott játékok (Jeux interdits) | René Clément | 1952 |
| 7. | Ködös utak (Le quai des brumes) | Marcel Carné | 1938 |
| 8. | A félelem bére (Le salaire de la peur) | Henri-Georges Clouzot | 1953 |
Jegyzetek
- ↑ César-átadó helyek és időpontok
- ↑ A szócikkben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címei szerepelnek (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
- ↑ Az Écran Noir összeállítása
- ↑ A betegsége miatt távol maradó művész helyett barátja, Jean Poiret vette át az elismerést.
- ↑ A CinéArtistes információja
- ↑ 1979. évi César-díjak
- ↑ a b A CinéTom közlése A forrás a bejegyzésben a „legjobb tíz alkotásról” tett említést, azonban a listában csak nyolcat tüntetett fel.
- ↑ A film egyik zeneszerzője az illegalitásban élő Kozma József volt, Georges Mouqué álnéven, díszlettervezője pedig az ugyancsak bujkáló Trauner Sándor (Alex. Trauner) – igazi nevük csak a háború után kerülhetett fel a kópiákra.
Források
- ↑ César-átadó helyek és időpontok: Emilie Blanchet: Dates et lieu des diffuseurs de la Cérémonie des César (francia nyelven) (PDF). Repères. Académie des Arts et Techniques du Cinéma, 2011. november 24. [2012. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
- ↑ 1979. évi César-díjak: Palmarès 1979 – 4ème Cérémonie des César (francia nyelven). Palmarès. Académie des Arts et Techniques du Cinéma, 1979. február 5. [2019. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
- ↑ A CinéArtistes információja: César 1979 (francia nyelven). News – Cinéma. CinéArtistes.com, 2008. április 14. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
- ↑ Az Écran Noir összeállítása: Les César 1979 (francia nyelven). Evenements – Prix. Écran Noir, 2000. [2011. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
- ↑ A CinéTom közlése: César du Cinéma français 1979 (francia nyelven). Archive. CinéTom.fr, 2008. március 2. [2013. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
Kapcsolódó szócikkek
További információk
- César – Académie des Arts et Techniques du Cinéma (franciául)
- A Césár-jelölések évenkénti listája az IMDb-n (angolul), (franciául)
