César-díjak 1979

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
4. César-gála
Gála
Helyszín Pleyel előadóterem, Párizs
 Franciaország
Dátum 1979. február 3., szombat
Házigazda Charles Vanel
Előző gála 3. César-gála
Következő gála 5. César-gála
Hivatalos weboldal
http://www.academie-cinema.org

A 4. Césarok éjszakáján, melyet 1979. február 3-án a párizsi Pleyel előadóteremben rendeztek meg, Charles Vanel francia színész-rendező elnökölt.[1] A rendezvény díszvendége Gina Lollobrigida olasz színésznő volt.

A Filmakadémia tagjai szerint kiugró alkotás nem került mozikba 1978-ban. Két-két Césart kapott Christian de Chalonge filmdrámája, A mások pénze [2] (legjobb film és rendezés), Ariane Mnouchkine Molière-je (legjobb vágás és operatőri munka), valamint Michel Deville Az 51-es dosszié című thrillerje (legjobb forgatókönyv és vágás).[3] A közönségsikert aratott Őrült nők ketrece csupán egy jelölést kapott (legjobb színész); Michel Serrault meg is nyerte a díjat.[4] A nem francia alkotások közül az olasz Ermanno Olmi alkotása, A facipő fája nyert.[5]

Az ünnepségen tiszteletbeli Césart vehetett át Marcel Carné filmrendező, akinek alkotását a korábbi 50 év legjobb filmjének választottak meg. A meghatott művész az ünneplő közönsége előtt a díjat egykori barátjának, a két évvel korábban elhunyt Jacques Prévert-nek ajánlotta. Ugyanezt az elismerést kapta meg posztumusz címen Miki egér atyja, Walt Disney, valamint életműve elismeréseként a gála tiszteletbeli elnöke, Charles Vanel színész.[6]

A hangos film megjelenésének 50. évfordulója alkalmából a Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia megszavaztatta tagjait arról, melyek „a legjobb francia filmek 1929 óta”.[7] Az első helyen Marcel Carné Szerelmek városa (Les enfants du paradis) című romantikus drámája végzett, amelyet 1943-44-ben forgatott Nizzában, Jacques Prévert forgatókönyve alapján, Pierre Brasseur, Arletty és Jean-Louis Barrault főszereplésével.[8]


Díjazottak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Romy Schneider, a legjobb színésznő, egy 1970-es forgatáson.
Díjak Díjazottak és jelöltek
legjobb film
  • A mások pénze (L'argent des autres), rendezte: Christian de Chalonge
    • Az 51-es dosszié (Le dossier 51), rendezte: Michel Deville
    • Molière, rendezte: Ariane Mnouchkine
    • Egyszerű eset (Une histoire simple), rendezte: Claude Sautet
legjobb rendező
  • Christian de Chalonge – A mások pénze (L'argent des autres)
    • Ariane Mnouchkine – Molière
    • Claude SautetEgyszerű eset (Une histoire simple)
    • Michel Deville – Az 51-es dosszié (Le dossier 51)
legjobb színésznő
legjobb színész
legjobb mellékszereplő színésznő
  • Stéphane AudranViolette Nozière
    • Nelly Borgeaud – A cukor (Le sucre)
    • Arlette Bonnard – Egyszerű eset (Une histoire simple)
    • Eva Darlan – Egyszerű eset (Une histoire simple)
legjobb mellékszereplő színész
  • Jacques VilleretRobert et Robert
    • Michel SerraultA mások pénze (L'argent des autres)
    • Jean Carmet – A cukor (Le sucre)
    • Claude Brasseur – Egyszerű eset (Une histoire simple)
legjobb operatőr
  • Bernard Zitzermann – Molière
    • Nestor Almendros – A zöld szoba (La chambre verte)
    • Jean Boffety – Egyszerű eset (Une histoire simple)
    • Pierre Lhomme – Judith Therpauve
legjobb vágás
  • Raymonde Guyot – Az 51-es dosszié (Le dossier 51)
    • Henri Lanoë – Un papillon sur l'épaule
    • Jean Ravel – A mások pénze (L'argent des autres)
    • Geneviève Winding – L'état sauvage
legjobb eredeti vagy adaptált forgatókönyv
  • Gilles Perrault és Michel Deville – Az 51-es dosszié (Le dossier 51)
    • Christian de Chalonge és Pierre Dumayet – A mások pénze (L'argent des autres)
    • Georges Conchon és Jacques Rouffio – A cukor (Le sucre)
    • Jean-Loup Dabadie és Claude SautetEgyszerű eset (Une histoire simple)
legjobb filmzene
  • Georges DelerueElő a zsebkendőkkel! (Préparez vos mouchoirs)
    • Antoine Duhamel – Roland ének (La chanson de Roland)
    • Pierre Jansen – Violette Nozière
    • Philippe Sarde – Egyszerű eset (Une histoire simple)
legjobb hang
  • William-Robert Sivel – L'état sauvage
    • Harald Maury – Judith Therpauve
    • Alix Comte – Molière
    • Pierre Lenoir – Egyszerű eset (Une histoire simple)
legjobb díszlet
  • Guy-Claude François – Molière
    • Jacques Brizzio – Violette Nozière
    • François de Lamothe – Luxusbordély Párizsban (One, Two, Two : 122, rue de Provence)
    • Théobald Meurisse – Sale rêveur
legjobb animációs rövidfilm
  • La traversée de l'Atlantique à la rame, rendezte: Jean-François Laguionie
    • L'Anatomiste, rendezte: Yves Brangoleau
    • Le Phénomène, rendezte: Paul Dopff
legjobb fikciós rövidfilm
  • Dégustation maison, rendezte: Sophie Tatischeff
    • Jeudi 7 avril, rendezte: Peter Kassovitz
    • Le chien de M. Michel, rendezte: Jean-Jacques Beineix
    • L'ornière, rendezte: François Dupeyron
legjobb dokumentum rövidfilm
  • L'arbre vieux, rendezte: Henri Moline
    • Chaotilop, rendezte: Jean-Louis Gros
    • Tibesti too, rendezte: Raymond Depardon
legjobb külföldi film
tiszteletbeli César

„A legjobb francia filmek 1929 óta”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia tagjainak 1979-ben, a francia hangos film 50. évfordulója alkalmából leadott szavazatai alapján.[7]

Ssz. A film címe Rendező Év
1. Szerelmek városa (Les enfents du paradis) Marcel Carné 1945
2. A nagy ábránd (La grande illusion) Jean Renoir 1937
3. Aranysisak (Casque d'or) Jacques Becker 1951
4. A játékszabály (La règle du jeu) Jean Renoir 1939
5. Csintalan asszonyok (La kermesse héroïque) Jacques Feyder 1935
6. Tiltott játékok (Jeux interdits) René Clément 1952
7. Ködös utak (Le quai des brumes) Marcel Carné 1938
8. A félelem bére (Le salaire de la peur) Henri-Georges Clouzot 1953

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. César-átadó helyek és időpontok
  2. A szócikkben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címei szerepelnek (forrás: PORT.hu, Interaktív filmkatalógus és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  3. Az Écran Noir összeállítása
  4. A betegsége miatt távol maradó művész helyett barátja, Jean Poiret vette át az elismerést.
  5. A CinéArtistes információja
  6. 1979. évi César-díjak
  7. ^ a b A CinéTom közlése A forrás a bejegyzésben a „legjobb tíz alkotásról” tett említést, azonban a listában csak nyolcat tüntetett fel.
  8. A film egyik zeneszerzője az illegalitásban élő Kozma József volt, Georges Mouqué álnéven, díszlettervezője pedig az ugyancsak bujkáló Trauner Sándor (Alex. Trauner) – igazi nevük csak a háború után kerülhetett fel a kópiákra.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • César-átadó helyek és időpontok: Emilie Blanchet: Dates et lieu des diffuseurs de la Cérémonie des César (francia nyelven) (PDF). Repères. Académie des Arts et Techniques du Cinéma, 2011. november 24. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  • 1979. évi César-díjak: Palmarès 1979 – 4ème Cérémonie des César (francia nyelven). Palmarès. Académie des Arts et Techniques du Cinéma, 1979. február 5. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  • A CinéArtistes információja: César 1979 (francia nyelven). News – Cinéma. CinéArtistes.com, 2008. április 14. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  • Az Écran Noir összeállítása: Les César 1979 (francia nyelven). Evenements – Prix. Écran Noir, 2000. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  • A CinéTom közlése: César du Cinéma français 1979 (francia nyelven). Archive. CinéTom.fr, 2008. március 2. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]