Csüe-csü

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csüe-csü (a magyar népszerű írásmód szerint, illetve pinjin átírással: juéjù; hagyományos kínai: 絕句; egyszerűsített kínai: 绝句), vagyis „csonka vers”, az úgy nevezett „új stílus” (hszin-ti) sorába tartozó versforma, amely az 5–6. században alakult ki, de leginkább a Tang-kor poétáinak körében volt népszerű. A csüe-csü minden esetben négy sorból áll, a négy sor mindegyike pedig következetesen vagy 5, vagy 7 szótagot tartalmazhat. Az öt szótagos forma neve vu-csüe 五絕, a hét szótagos formáé csi-csüe 七絕.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Shiyun Hebi (詩韻合璧) című rímszótár a Csing-dinasztia idejéből.

A csüe-csü, „csonka vers” forma eredetét homály fedi. Annyi bizonyos, hogy a Tang-kort megelőző átmeneti kor nyelvészeti és esztétikai felfedezéseinek hatására a Tang-dinasztia idején élt költők és irodalmárok a régebbi versformáknál szigorúbb szabályokat dolgoztak ki a kínai nyelvű líra számára. A régi, szerintük szabadabb ritmusú verseléssel (ku-ti) szembeállítják az „új stílusú” verseket. A szabályok közül is a legfontosabb az, amely mindegyik költeménytől megköveteli, hogy annak ritmusát a szavak tónusának szabályos váltakozása határozza meg. Régen négy zenei hangsúly (seng-tiao 聲調) létezett, úgymint az „egyenes” (ping-seng 平聲), az „emelkedő” (sang-seng 上聲), az „eső” (csü-seng 去聲) és a „belépő” (zsu-seng 入聲). Az egyenes, ping-hangsúlyon (平) kívül a többi három mind hajlított, -hangsúly (仄). Az egyenes, ping-hangsúly viszonylag hosszabb hangzású, valamint se nem emelkedik, se nem ereszkedik. Ezzel szemben a hajlított, -hangsúly viszonylag rövidebb hangzású, és némelyik emelkedő, némelyik pedig erszkedő. E tényezőkből adódik a ping- és a -hangsúly oppozíciója. A költők a hangsúlyok ezen szembenállását, oppozícióját kihasználva komponálták meg verseik ritmusát. A verssorok szótagszáma a korábban dívott jüe-fu formájú versek hatására továbbra is 5 vagy 7.

A csüe-csü versforma a Tang-dinasztia idején élte virágkorát, a költők legtöbbje szerzett költeményt ebben a formában, melynek hitvallása: „a kicsiben lásd a nagyot” (hsziao csung csien ta 小中見大) volt.

Már a régi kínai irodalmárok és esztéták úgy tartották, hogy a csüe-csü az „új stílusú” versek legbonyolultabb és legnehezebb formája, hiszen a maga 20 illetve 28 írásjegyének mindegyike minden tulajdonságával, jelentésével, sallangmentesen hozzájárult a költemény tökéletességéhez. Épp ezért ez a forma a költőket a legmagasabb színtű szimbolikus nyelv kidolgozására és használatára sarkallta. Ebben, a legrövidebb, legtömörebb kínai versformában íródott költemények témája rendkívül széles palettán mozgott a filozófiától, a vallástól, a szerelmen, érzelmeken át történelemig vagy a tájleírásig.

A csüe-csü versforma legkiválóbb Tang-kori alkotó között meg lehet említeni Tu Fu, Tu Mu, Li Paj, Li Sang-jin, Vang Csang-ling és Vang Vej nevét.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ötszótagos csüe-csü-formák:
1. 2. 3. 4.
平平平仄仄, 仄仄平平仄, 平平仄仄平, 仄仄仄平平,
仄仄仄平平。 平平仄仄平。 仄仄仄平平。 平平仄仄平。
仄仄平平仄, 平平平仄仄, 仄仄平平仄, 平平平仄仄,
平平仄仄平。 仄仄仄平平。 平平仄仄平。 仄仄仄平平。
Rímképlet: xaxa Rímképlet: axax Rímképlet: aaxa Rímképlet: aaxa
  • Hétszótagos csüe-csü-formák:
1. 2. 3. 4.
仄仄平平平仄仄, 平平仄仄平平仄, 仄仄平平仄仄平, 平平仄仄仄平平,
平平仄仄仄平平。 仄仄平平仄仄平。 平平仄仄仄平平。 仄仄平平仄仄平。
平平仄仄平平仄, 仄仄平平平仄仄, 平平仄仄平平仄, 仄仄平平平仄仄,
仄仄平平仄仄平。 平平仄仄仄平平。 仄仄平平仄仄平。 平平仄仄仄平平。
Rímképlet: axax Rímképlet: xaxa Rímképlet: aaxa Rímképlet: aaxa

Fordítási megoldások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar műfordítói hagyományban nincs egységes álláspont arra nézve, hogy a kínai négysoros csüe-csüket hogyan kell magyar nyelvre átültetni. Csak elvétve találkozni olyan fordítással, amelyben a fordító a magyar hosszú-rövid szótagok valamiféle váltakozásával kívánja érzékeltetni az eredeti kínai vers tónusváltakozásából eredő rendszert.

  • A leggyakoribb megoldás, hogy a fordítók megkettőzik az eredeti kínai vers sorainak szótagszámát, tehát, ahol a kínai verssor 5 szótagú, ott 10 magyar szótaggal, ahol pedig 7 szótagú, ott tizennégy magyar szótaggal fordítják. Természetesen sokan ettől is eltérnek, megtartva az eredeti sorok páratlan szótagszámát. A műfordítók a 7 szótagú sorok visszaadására gyakran túl hosszúnak érzik a 14 magyar szótagot, így esetenként ennél kevesebb szótagot használnak. Ritka kivételnek számít, ha egy-egy műfordító megtartja a kínai vers eredeti szótagszámát.
  • Az eredeti kínai vers szerkezetének érzékeltetésére olykor a sorokban értelemtagoló cezúrát használhatnak, így például egy 10 szótagosra fordított verssor 6 | 4 vagy 4 | 6 illetve 5 | 5 tagolású verssorok váltakozásából épül fel.
  • Olyan műfordításokkal is találkozni, ahol a fordító az eltérő szótagszámmal kívánja érzékeltetni, az azonos hangsúlyképletű kínai sorokat.
  • A rímek elhelyezésében, a kínai eredeti rímképlethez igazodva általában következetesek a magyar műfordítók. Ennek ellenére gyakorta találkozni a kínaitól idegen a b a b vagy a a b b rímelésű magyar műfordításokkal is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cai, Zong-qi (2007-12-14). "Recent-Style Shi Poetry: Pentasyllabic Regulated-Verse". In Zong-qi Cai. How to Read Chinese Poetry. New York: Columbia University Press. pp. 161–180. ISBN 0231139411.
  • Egan, Charles (1993). "A Critical Study of the Origins of Chüeh-chü Poetry". Asia Major. 3rd ser. 6 (pt. 1): 83–125. http://www.ihp.sinica.edu.tw/~asiamajor/pdf/1993a/83.pdf
  • Tőkei Ferenc - Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Gondolat Kiadó, Budapest 1960.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]