Csüe-csü
A csüe-csü (a magyar népszerű írásmód szerint, illetve pinjin átírással: juéjù; hagyományos kínai: 絕句; egyszerűsített kínai: 绝句), vagyis „csonka vers”, az úgy nevezett „új stílus” ( (hszin-ti)) sorába tartozó versforma, amely az 5–6. században alakult ki, de leginkább a Tang-kor poétáinak körében volt népszerű. A (csüe-csü) minden esetben négy sorból áll, a négy sor mindegyike pedig következetesen vagy 5, vagy 7 szótagot tartalmazhat. Az öt szótagos forma neve (vu-csüe) 五絕, a hét szótagos formáé (csi-csüe) 七絕.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A (csüe-csü), „csonka vers” forma eredetét homály fedi. Annyi bizonyos, hogy a Tang-kort megelőző átmeneti kor nyelvészeti és esztétikai felfedezéseinek hatására a Tang-dinasztia idején élt költők és irodalmárok a régebbi versformáknál szigorúbb szabályokat dolgoztak ki a kínai nyelvű líra számára. A régi, szerintük szabadabb ritmusú verseléssel ( (ku-ti)) szembeállítják az „új stílusú” verseket. A szabályok közül is a legfontosabb az, amely mindegyik költeménytől megköveteli, hogy annak ritmusát a szavak tónusának szabályos váltakozása határozza meg. Régen négy zenei hangsúly ( (seng-tiao) 聲調) létezett, úgymint az „egyenes” ( (ping-seng) 平聲), az „emelkedő” ( (sang-seng) 上聲), az „eső” ( (csü-seng) 去聲) és a „belépő” ( (zsu-seng) 入聲). Az egyenes, ping-hangsúlyon (平) kívül a többi három mind hajlított, (cö)-hangsúly (仄). Az egyenes, ping-hangsúly viszonylag hosszabb hangzású, valamint se nem emelkedik, se nem ereszkedik. Ezzel szemben a hajlított, (cö)-hangsúly viszonylag rövidebb hangzású, és némelyik emelkedő, némelyik pedig erszkedő. E tényezőkből adódik a ping- és a (cö)-hangsúly oppozíciója. A költők a hangsúlyok ezen szembenállását, oppozícióját kihasználva komponálták meg verseik ritmusát. A verssorok szótagszáma a korábban dívott (jüe-fu) formájú versek hatására továbbra is 5 vagy 7.
A (csüe-csü) versforma a Tang-dinasztia idején élte virágkorát, a költők legtöbbje szerzett költeményt ebben a formában, melynek hitvallása: „a kicsiben lásd a nagyot” ( (hsziao csung csien ta) 小中見大) volt.
Már a régi kínai irodalmárok és esztéták úgy tartották, hogy a (csüe-csü) az „új stílusú” versek legbonyolultabb és legnehezebb formája, hiszen a maga 20 illetve 28 írásjegyének mindegyike minden tulajdonságával, jelentésével, sallangmentesen hozzájárult a költemény tökéletességéhez. Épp ezért ez a forma a költőket a legmagasabb színtű szimbolikus nyelv kidolgozására és használatára sarkallta. Ebben, a legrövidebb, legtömörebb kínai versformában íródott költemények témája rendkívül széles palettán mozgott a filozófiától, a vallástól, a szerelmen, érzelmeken át történelemig vagy a tájleírásig.
A (csüe-csü) versforma legkiválóbb Tang-kori alkotó között meg lehet említeni (Tu Fu), (Tu Mu), (Li Paj), (Li Sang-jin), (Vang Csang-ling) és (Vang Vej) nevét.
Fajtái [szerkesztés]
- Ötszótagos (csüe-csü)-formák:
| 1. | 2. | 3. | 4. |
| 平平平仄仄， | 仄仄平平仄， | 平平仄仄平， | 仄仄仄平平， |
| 仄仄仄平平。 | 平平仄仄平。 | 仄仄仄平平。 | 平平仄仄平。 |
| 仄仄平平仄， | 平平平仄仄， | 仄仄平平仄， | 平平平仄仄， |
| 平平仄仄平。 | 仄仄仄平平。 | 平平仄仄平。 | 仄仄仄平平。 |
| Rímképlet: xaxa | Rímképlet: axax | Rímképlet: aaxa | Rímképlet: aaxa |
- Hétszótagos (csüe-csü)-formák:
| 1. | 2. | 3. | 4. |
| 仄仄平平平仄仄, | 平平仄仄平平仄， | 仄仄平平仄仄平， | 平平仄仄仄平平， |
| 平平仄仄仄平平。 | 仄仄平平仄仄平。 | 平平仄仄仄平平。 | 仄仄平平仄仄平。 |
| 平平仄仄平平仄， | 仄仄平平平仄仄， | 平平仄仄平平仄， | 仄仄平平平仄仄， |
| 仄仄平平仄仄平。 | 平平仄仄仄平平。 | 仄仄平平仄仄平。 | 平平仄仄仄平平。 |
| Rímképlet: axax | Rímképlet: xaxa | Rímképlet: aaxa | Rímképlet: aaxa |
Fordítási megoldások [szerkesztés]
A magyar műfordítói hagyományban nincs egységes álláspont arra nézve, hogy a kínai négysoros (csüe-csü)ket hogyan kell magyar nyelvre átültetni. Csak elvétve találkozni olyan fordítással, amelyben a fordító a magyar hosszú-rövid szótagok valamiféle váltakozásával kívánja érzékeltetni az eredeti kínai vers tónusváltakozásából eredő rendszert.
- A leggyakoribb megoldás, hogy a fordítók megkettőzik az eredeti kínai vers sorainak szótagszámát, tehát, ahol a kínai verssor 5 szótagú, ott 10 magyar szótaggal, ahol pedig 7 szótagú, ott tizennégy magyar szótaggal fordítják. Természetesen sokan ettől is eltérnek, megtartva az eredeti sorok páratlan szótagszámát. A műfordítók a 7 szótagú sorok visszaadására gyakran túl hosszúnak érzik a 14 magyar szótagot, így esetenként ennél kevesebb szótagot használnak. Ritka kivételnek számít, ha egy-egy műfordító megtartja a kínai vers eredeti szótagszámát.
- Az eredeti kínai vers szerkezetének érzékeltetésére olykor a sorokban értelemtagoló cezúrát használhatnak, így például egy 10 szótagosra fordított verssor 6 | 4 vagy 4 | 6 illetve 5 | 5 tagolású verssorok váltakozásából épül fel.
- Olyan műfordításokkal is találkozni, ahol a fordító az eltérő szótagszámmal kívánja érzékeltetni, az azonos hangsúlyképletű kínai sorokat.
- A rímek elhelyezésében, a kínai eredeti rímképlethez igazodva általában következetesek a magyar műfordítók. Ennek ellenére gyakorta találkozni a kínaitól idegen a b a b vagy a a b b rímelésű magyar műfordításokkal is.
Források [szerkesztés]
- Cai, Zong-qi (2007-12-14). "Recent-Style Shi Poetry: Pentasyllabic Regulated-Verse". In Zong-qi Cai. How to Read Chinese Poetry. New York: Columbia University Press. pp. 161–180. ISBN 0231139411.
- Egan, Charles (1993). "A Critical Study of the Origins of Chüeh-chü Poetry". Asia Major. 3rd ser. 6 (pt. 1): 83–125. http://www.ihp.sinica.edu.tw/~asiamajor/pdf/1993a/83.pdf
- Tőkei Ferenc - Miklós Pál: A kínai irodalom rövid története. Gondolat Kiadó, Budapest 1960.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||||||
