Char B1
| Char B1 (bis) | |
 | |
| A Char B1 a franciaországi Mourmelon-le-Grand military campben | |
| Fejlesztő ország | Franciaország |
| Gyártó | Renault |
| Gyártási darabszám | 405 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 fő (vezető, parancsnok, lövegkezelő(75mm), 1 szerelő |
| Hosszúság | 6,52 m |
| Szélesség | 2,5 m |
| Magasság | 2,79 m |
| Tömeg | 32 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 60 mm (frontpáncél, torony) |
| Elsődleges fegyverzet | 75 mm és 47 mm löveg |
| Másodlagos fegyverzet | 1 db párhuzamosított GPU (B1 bis) |
| Műszaki adatok | |
| Motor | 6 hengeres benzinmotor |
| Teljesítmény | 225 kW (307 LE) |
| Felfüggesztés | páncéltesten futó |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Char B1 (bis) témájú médiaállományokat. | |
A Char B1 (bis) harckocsi az utolsó első világháborús mintára épített jármű. Feltűnően hasonlít az angol Vickers A1E1 Independentre.
Felépítése
1921 és 1924 között tervezték, de prototípusa csak 1929-ben állt készen a tesztelésre. Futóműve a harckocsitesten körbefutó lánctalpat hajtotta. Forgatható tornyába 47 mm-es löveget építettek, amelyet a páncéltesten elöl mereven rögzített 75 mm-es löveg egészített ki. Mindkét géppuskája a lövegekkel párhuzamosított volt. Mozgékonyságát nem találták kielégítőnek.
A rossz teszteredmények ellenére rendszerbe állították, és egészen 1940-ig szolgáltak a francia hadseregben. Erős toronypáncélzatuk leküzdésére a Pz III harckocsik sem voltak alkalmasak (sokszor még a Pz IVC változat rövid csövű 75 mm-es lövegei sem), ugyanakkor a Char B1 75 mm-es lövege hatékony volt az összes német páncélossal szemben. Hátránya viszont a gyenge manőverező képesség miatt a merev rögzítésű löveg körülményes célzási lehetősége volt.
A tankot egy hathengeres 307 lóerő csúcsteljesítményű Renault motor hajtotta. A jármű vastag páncélzata miatt nőtt a fogyasztása, ezzel csökkent a hatótávolsága. E problémát a személyzet alapos kiképzésével és páncélozott üzemanyag-szállítókkal orvosolták.
A 47 mm-es löveg 670m/s-os sebességével a kor összes német harckocsi páncélját képes volt átütni. Másodfegyverzetét két a toronnyal párhuzamosított Riebel géppuska képezte. A toronyban elhelyezkedő fegyvereket a parancsnok kezelte. A homlokpáncélzatba épített 75mm-es, L/17-es kaliberhosszúságú ágyút csak fel-le lehetett mozgatni. Ha oldalra akartak lőni az egész járművet el kellett forgatni. Hátrány volt, hogy éles helyzetben a vezetőnek a tankon kívül ezt is irányítania kellett.
A tank páncélzatát 60mm-es acéllemezek alkották, amely e korszakban igen vastagnak számított. A lemezeket szegecseléssel rögzítették, de a tornyot öntéssel készítették. A motor páncélzata vékony volt, ha a motortért oldalról érte találat, akár fel is robbanhatott a motor.
Változatai
A paraméterek kicsiny változtatásával jött létre a Char B2 változat, amelyben leglényegesebb eltérésként a 47 mm-es toronylöveg hosszú csövűre cserélése említhető. Ez lényegében a németek a által a Franciaországi hadjárat idején zsákmányolt B1-es melyből a 75mm-es löveget eltávolították, és Pz.B2(f) néven szolgálatba állították. Char B1 "ter" a B1 "bis" továbbfejlesztett változata volt, erősebb páncéllal, oldalról eltávolításra került a hűtőrács és erősebb motort illetve erőátviteli rendszert kapott, ami miatt javult a mobilitása.
A Char B1 Bis "char de bataille" (Harci tank) 15 év fejlesztés után állt hadrendbe.
Egyéb adatai
- Árokáthidaló képesség: 2,75 m
- Lépcsőmászó képesség: 0,93 m
- Lőszerjavadalmazás: 74 db 75 mm-es, 50 db 47 mm-es, 5100 db GPU
Irodalom
- Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3
