Brotnice
Brotnice | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Dubrovnik-Neretva |
Község | Konavle |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 20210 |
Körzethívószám | (+385) 20 |
Népesség | |
Teljes népesség | 29 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 438 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 42° 35′ 35″, k. h. 18° 17′ 56″Koordináták: é. sz. 42° 35′ 35″, k. h. 18° 17′ 56″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Brotnice falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
A Dubrovnik városától légvonalban 17, közúton 26 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 12 km-re északkeletre, a konavlei hegyvidéken a Sniježnica-hegység északnyugati oldalán, Jasenice és Stravča között, a hercegovinai határ közelében fekszik.
Története[szerkesztés]
Brotnice területe már az ókorban lakott hely volt. Első ismert lakói az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből rakott halomsírokba temetkeztek. Erődített településük állt egykor a Gradina nevű magaslaton, halomsírjaikból pedig több is található a település határában. A rómaiak az i. e. 2. században győzték le az illíreket és Epidaurum központtal e területet is a birodalomhoz csatolták. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.
Brotnice a középkorban is folyamatosan lakott volt, erre utalnak a Szent Lukács templom melletti középkori temető sírkövei. Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat.
Az 1806-ban a Konavléra rátörő orosz és montenegrói sereg a település házait is kifosztotta, közülük sokat fel is gyújtottak. A köztársaság bukása után 1808-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 110, 1910-ben 96 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. A településnek 2011-ben 31 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népesség[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
110 | 95 | 102 | 104 | 87 | 96 | 94 | 91 | 72 | 78 | 70 | 51 | 33 | 34 | 34 | 31 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szent Lukács templom feltehetően a 14. században épült, a 18. században átépítették. Egyhajós, téglalap alaprajzú, apszis nélküli épület, harangdúccal, amely a nyugati homlokzat fölé emelkedik. A templomot először a 15. században említették, utoljára a 18. században állították helyre. Homlokzatát a délszláv háború előtt újították fel. A templom mellett középkori temető található 32 db 14. századi sírkővel. [4]
- A Szent György kápolnát a 18. században építették. A Vragolov család magánkápolnája volt, melynek a 20. század elejéről származó sírjai előtte találhatók.
- Az Osojnik-hegy lejtőin, a „Voznik” nevű helyen, Brotnice falutól délre, Konavle északnyugati részén mintegy 80 x 100 m nagyságú kőbánya maradványai találhatók. A kőfejtő területén számos kőfaragvány maradványa látható, kőtömbök, valamint zúzott kő formájában kidobott anyag. Vannak olyan félkész sírkövek, amelyeket a feldolgozás során eltörtek, és mint ilyeneket dobtak el, köztük több domborművel díszített töredék. Ez azt bizonyítja, hogy a sírkövek faragását magában a kőfejtőben és nem a felhasználás helyén végezték. A közeli Szent Lukács templom mellett középkori temető található olyan síremlékekkel, amelyek a korábbi kutatások alapján ebben a kőfejtőben készültek.[5]
- Gradina ókori vármaradványok.
- Ókori halomsírok a település határában.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-913.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7212.
Források[szerkesztés]
- Konavle község hivatalos oldala (horvátul)
- Konavle község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Jurja Stravča (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Cavtat város információs portálja (angolul)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Croatia.org:Archaeological sites near Dubrovnik with several important discoveries (angolul)