Lovište
| Lovište | |
 | |
| Lovište látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Orebić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20269 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 187 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 01′ 22″, k. h. 17° 01′ 53″Koordináták: é. sz. 43° 01′ 22″, k. h. 17° 01′ 53″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lovište témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lovište falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Orebićhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 30 km-re délre, Dubrovnik városától légvonalban 96, közúton 130 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget északnyugati végében, egy szépséges öbölben fekszik. Domborzata nagyon változatos, a határában emelkedő hegyek kétszáz méretes magasság fölé nyúlnak fel, lankás hegyoldalakkal.
Története[szerkesztés]
A területén élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek. Településeik maradványai megtalálhatók a Pelješac-félsziget több pontján, így Lovište határában sz Osičac-foknál is. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Lovište határában hét ilyen halomsír található. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. Területe a 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott, de lényegében lakatlan volt.
Lovištét 19. század második felében alapították a Hvar-sziget területéről érkezett bevándorlók, akik eredetileg Amerikába szándékoztak kitelepülni és útközben szemelték ki maguknak ezt a helyet. Ezekhez a lakókhoz később a közeli Nakovanjtól érkezettek társultak. Az első betelepülő az 1878-ban a hvar-szigeti Gdinjről érkezett Ante Visković volt. Lakosságát 1890-ben számlálták meg önállóan először, ekkor 12 lakosa volt. 1910-ben már 109-en lakták. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Államhoz tartozott. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. 2011-ben a településnek 1979 lakosa volt, akik főként a halászatból és a turizmusból éltek.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 12 | 9 | 109 | 216 | 0 | 184 | 193 | 208 | 187 | 196 | 242 | 244 | 228 |
(1931-ben lakosságát Nakovanjhoz számították.)
Nevezetességei[szerkesztés]
A Szűz Mária Szíve templom 1924-ben (más forrás szerint 1885-ben) épült, 1995-ben megújították.
A Lovišće-világítótorony[4] a Pelješac-félsziget nyugati, szélső fokán helyezkedik el, azon a ponton, ahol a Neretva-, a Korčula- és a Pelješac-csatorna találkozik. A 19. század végén épült világítótorony egyszerű formájú, ferde alapzattal rendelkezik. A hozzá tartozó épület 200 méterre áll, egyszerű kőből készült földszintes ház, amelynek középső rizalitja az északnyugati homlokzaton található, és sátortető borítja.
Gazdaság[szerkesztés]
Kellemes éghajlatának és a napsütéses órák magas számának köszönhetően Lovištén régi hagyományi vannak a turizmusnak és a vendéglátásnak, melynek kezdetei 1935-ig nyúlnak vissza. Lovištén ma is számos családi panzió, autóskemping, étterem, kiskocsma, kávézó és bár található. A turizmuson kívül a helyiek halászattal és olajbogyó termesztéssel foglalkoznak. A falu körül számos olajfaültetvény található, melyek között matuzsálemi korú olajfák is vannak.
Kultúra[szerkesztés]
A település nyári fesztiválja a „Loviško ljeto”, melyen népi együttesek, zenekarok, kulturális egyesületek lépnek fel.
Oktatás[szerkesztés]
A településen még nincs iskola, de a fiatalok növekvő száma és a település várható további fejlődése miatt előreláthatólag a jövőben szükség lesz egy iskolaépületre.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-1424-1996.
Források[szerkesztés]
- Orebić község hivatalos oldala (horvátul)
- Orebić község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Viganj (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Orebić község információs portálja (horvátul) (angolul)
- Orebić község információs portálja (horvátul)(angolul)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lovište című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
