Duba Pelješka
| Duba Pelješka | |
 | |
| Duba Pelješka látképe a Szent Illés-heggyel | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Trpanj |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20240 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 29 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 44 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 01′ 05″, k. h. 17° 10′ 05″Koordináták: é. sz. 43° 01′ 05″, k. h. 17° 10′ 05″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Duba Pelješka témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Duba Pelješka falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Trpanjhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Makarskától légvonalban 32 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 85, közúton 114 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re nyugatra, a Pelješac-félsziget nyugati felének északi partján, a Szent Illés-hegy lábánál fekszik. Trpanj község legnyugatibb települése.
Története[szerkesztés]
A félsziget barlangjaiban talált régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. Az itt elő első ismert nép az illírek voltak akiknek a község központjában Trpanj felett emelkedő Gradina nevű magaslaton és annak lejtőin erődített településük volt. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. A község területén több villagazdaság maradványa is megtalálható, közülük Duba területére esnek a dionicai és a zabašnicai épületromok, valamint egy római castrum maradványai.
A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A térség urai sűrűn váltogatták egymást, majd a 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról, majd Janjinából igazgatták. Egyházilag 1548 óta a donja vrućicai plébánia része. Duba 1767-től a Gozze család birtoka volt, majd tőlük 1773-ban Baldo Dobroslavić vásárolta meg. Tőle veje Ivan Bunić örökölte, aki egészen 1880-ig birtokolta. Közben 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 168, 1910-ben 199 lakosa volt. A település viszonylagos elszigeteltsége miatt (sokáig csak a tenger felől lehetett megközelíteni) már a 19. században megindult a kivándorlás, mely a 20. század elején folytatódott. 1902 és 1941 között 26 család hagyta el Dubát, legnagyobb részük Amerikába vándorolt ki. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Nagy kivándorlási hullám volt az 1980-as években, amikor tíz év alatt a népesség száma közel a felére esett vissza. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 44 lakosa volt, akik a donja vrućicai plébániához tartoztak.
Népesség[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 168 | 191 | 194 | 201 | 177 | 199 | 193 | 156 | 142 | 158 | 160 | 136 | 127 | 67 | 54 | 44 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt temploma[4] a parton a kikötő közelében áll. A község egyetlen temploma, mely megőrizte középkori formáját. A 14. – 15. századi gótikus templomok jegyeit viseli magán és néhány fennmaradt dombormű töredékén. Négyszög alaprajzú épület sekély apszissal. Homlokzatán kis körablak, felül pedig egy harang számára kialakított harangdúc látható. Előterét kőkerítés övezi.
- Páduai Szent Antal temploma 1921-be épült a régebbi templom alapjain. Homlokzatát nagyméretű körablak, három hosszúkás, íves ablak és óra díszíti. Az oromzaton háromnyílású harangdúc található benne három haranggal.
Gazdaság[szerkesztés]
A lakosság fő bevételi forrása a turizmus, a halászat és a mezőgazdaság.
Oktatás[szerkesztés]
A településnek iskolája nincs, az itteni gyermekek Trpanjra járnak iskolába.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4925.
Források[szerkesztés]
- Trpanj község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Donja Vrućica (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Trpanj község hivatalos oldala (horvátul)
