Bernard Fresson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bernard Fresson
A schipholi repülőtéren (1969)
A schipholi repülőtéren (1969)
SzületettBernard René Pierre Fresson
1931. május 27.[1][2][3][4][5]
Reims
Elhunyt2002. október 20. (71 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Foglalkozása
  • színész
  • filmszínész
  • televíziós színész
IskoláiHEC Paris
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka
  • a francia Becsületrend lovagja (1994. július 13.)[7]
Halál okarák
Színészi pályafutása
Aktív évek1955 - 2002
Híres szerepeiSzerelmem, Hirosima (1959)
Sátáni ötlet (1971)
Francia kapcsolat II (1975)
Főúr! (1983)
A Vendôme tér asszonya (1998)
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernard Fresson témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Bernard Fresson
Nem található szabad kép.(?)
Képe az Unifrance.org honlapról

Bernard Fresson, teljes születési nevén Bernard René Pierre Fresson (Reims, Marne megye, Franciaország, 1931. május 27. – Orsay, Essonne megye, 2002. október 20.) francia színész, 1955 és 2002 között több, mint 170 filmben szerepelt. Kétszer jelölték César-díjra.

Élete[szerkesztés]

Származása, tanulóévei[szerkesztés]

Reimsben született Paul Fresson helyi pék fiaként. Egy Annie nevű testvérhúga van. Nagyszülei is pékek és cukrászok voltak. A Fresson család pékműhelyei a Rue de Cernay és Rue Chanzya utcákban a 19. század Reims városának hagyományos, régi családi vállalkozásai közé tartoztak, melyek két világháborút éltek túl.[8]

Bernard Fresson elvégezte a versailles-i Sainte-Geneviève magángimnáziumot, jogi diplomát szerzett, és sikeresen elvégezte a párizsi Kereskedelmi főiskolát, a HEC-et.[9] Profi sportolói pályára készült, de azután mégis Tania Balachova(wd) párizsi drámai színészképző iskolájába iratkozott be.

Színészi pályája[szerkesztés]

Luciano Emmer filmrendező, Marina Vlady és Magali Noël színésznők és Bernard Fresson (jobbra), a amszterdam-schipholi repülőtéren (1960. június)

Pályáját színpadon kezdte, Jean Vilar(wd) rendező keze alatt. Később Roger Planchon és Robert Hossein rendezők mellett Shakespeare-darabokban, majd kortárs szerzők (Paul Claudel) műveiben is játszott.

1959-ben, 28 évesen megkapta első jelentős filmes szerepét Alain Resnais-től: a Szerelmem, Hirosima című filmben egy német katonát alakított. További kisebb filmszerepek következtek, de filmszínészként igazából az 1960-as évek végén keltett figyelmet és szerzett elismertséget, ugyancsak Alain Resnais két újabb filmjében, az 1966-os A háborúnak végé-ben (La guerre est finie), Yves Montand, Ingrid Thulin és Jean Bouise mellett, azután az 1968-as Szeretlek, szeretlek-ben (Je t′aime, je t′aime), Claude Rich és Olga Georges-Picot társaságában. 1965-ben repülőtisztet alakított a Felettünk az ég című sci-fi kalandfilmben, 1967-ben kis szerepet kapott Luis Buñuel rendező A nap szépe című abszurd filmdrámájában.

Dolgozott Jean Renoir, Henri-Georges Clouzot, Roman Polański, Philippe Labro, Costa-Gavras, Claude Sautet, Nicole Garcia, Christophe Gans, Yves Boisset és Joël Séria rendezők filmjeiben. Philippe Léotard-ral és Gene Hackmannel együtt szerepelt John Frankenheimer amerikai rendező 1975-ös hollywoodi krimi-szuperprodukciójában, a Francia kapcsolat II.-ben, ahol Barthélémy rendőrnyomozó szerepét angol nyelven játszotta el.

A televízióban is sikerrel szerepelt. Útonállót játszott Michel Drach(wd) rendező 1966-os Les Compagnons de Jéhu c. kalandfilm-sorozatában, mely a francia direktórium idején játszódik, játszott az 1967-es Les Cinq Dernières Minutes krimisorozatban, tengerészkapitányt alakított az 1974-es Jo Gaillard kalandfilm-sorozatban. Pierre Cardinal(wd) rendező Émile Zola művéből készült 1967-es A mű (L’oeuvre) című tévéfilmjének főszereplője (Claude Lantier) volt, a magyar változatban Latinovits Zoltán szinkronhangjával.[10] A címszereplő Jean Jaurèst alakította Ange Casta(wd) rendező Jean Jaurès, vie et mort d’un socialiste című 1980-as életrajzi filmjében.

2002-ben forgatta utolsó televíziós szerepeit, mindkettőben valós történelmi szereplőt formált meg: a francia ellenállás kivégzett vezetőjéről, Jean Moulinről(wd) szóló életrajzi sorozatban (Jean Moulin, une affaire française), Fresson (az ugyancsak kivégzett) Charles Delestraint(wd) tábornok szerepét alakította a címszereplő Francis Huster(wd) mellett; majd Jean-Daniel Verhaeghe(wd) rendező La Bataille d’Hernani (Az Hernani csatája) című tévéfilmjében Fresson az idős Victor Hugót formálta meg.

Kétszer jelölték César-díjra, először 1984-es Főúr! (Garçon !), másodszor az 1999-es A Vendôme tér asszonya (Place Vendôme) című filmben nyújtott alakításáért. Szinkronszínészként is dolgozott, legismertebb ilyen munkájában Hartman kiképző őrmesternek (R. Lee Ermey-nek) kölcsönözte hangját Stanley Kubrick 1987-es Acéllövedék (Full Metal Jacket) című amerikai háborús drámájának francia nyelvű változatában.

Magánélete[szerkesztés]

A Fresson család kriptája a reims-i Keleti temetőben, Bernard Fresson nevével

1956. október 30-án Frédérique Ruchaud-t vette feleségül. Két gyermekük született, Joséphine (*1956) és Frédéric (*1962).[11] Elváltak 1982. június 3-án. Második házasságát 1988. április 1-jén (vagy 1988. január 4-én)[11] kötötte Sophie Levrez-vel, aki Fresson haláláig, 2002-ig vele maradt.[12]

Hosszú és hullámzó viszonyban állt Annie Girardot-val. Erről a színésznő leánya, Guilia Salvatori(wd) színésznő számolt be édesanyjáról írt életrajzi könyvében.[13]

Fresson rákbetegség következtében hunyt el az Essonne megyei Orsay-ban, 2002. október 20-án, 71 éves korában. Testét a párizsi Père-Lachaise temető krematóriumában elhamvasztották, hamvait e temető emlékparcellájában szórták szét.[14] Reims-ben, a Fresson család kriptájának fedőlapjára a színészre emlékező feliratot vésték fel: „À la mémoire de Bernard Fresson, comédien, 1931-2002”.

Filmszerepei[szerkesztés]

  • 1959: Szerelmem, Hirosima (Hiroshima mon amour); német katona, szerető
  • 1959: Dr. Cordelier végrendelete (Le testament du Docteur Cordelier); tévéfilm; névtelen szerep
  • 1961: L’amour des trois oranges; tévéfilm; Gennaro
  • 1961: Kantár a nyakon (La bride sur le cou); Serge, a fotós
  • 1962: A leghosszabb nap (The Longest Day); francia parancsnok
  • 1958–1963: La caméra explore le temps, tévésorozat; több szerepben
  • 1964: A vonat (The Train / Le train); német vasútmérnök
  • 1965: Felettünk az ég (Le ciel sur la tête); Laurent
  • 1965: A nagy buli (The Stöned Age); vonatvezető
  • 1966: A háborúnak vége (La guerre est finie); André Sarlat
  • 1966: Beaumarchais ou 60000 fusils; tévéfilm; Danton
  • 1966: Les compagnons de Jéhu, tévésorozat,; Odilon
  • 1966: Párizs ég? (Paris brûle-t-il?); francia ellenálló
  • 1966: Keresztül-kasul (Triple Cross); Raymond, ellenálló
  • 1967: Les cinq dernières minutes; tévésorozat; Denis Lefèvre
  • 1967: A nap szépe (Belle de jour); a ragyás
  • 1967: Jeudi on chantera comme dimanche; Jean
  • 1967: A mű (L’oeuvre); tévéfilm; Claude Lantier
  • 1968: L’écume des jours; Nicolas
  • 1968: Szeretlek, szeretlek (Je t’aime, je t’aime); Bernard Hannecart
  • 1968: Ég veled, barátom! (Adieu l’ami); Antoine Méloutis rendőr-felügyelő
  • 1969: Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája (Z); Matt
  • 1969: L’Américain; Raymond
  • 1969: Les frères Karamazov; tévéfilm; Dimitri
  • 1970: Egy hekus halála (Un condé); Barnero rendőrfelügyelő
  • 1970: A hölgy az autóban szemüveggel és puskával (The Lady in the Car with Glasses and a Gun); Jean Yvain
  • 1971: Sátáni ötlet (Max et les ferrailleurs); Abel Maresco
  • 1971: Egy kis napsütés a hideg vízben (Un peu de soleil dans l’eau froide); Jean
  • 1972: Les feux de la chandeleur; Marc Champenois
  • 1972: Hárommilliárd lift nélkül (Trois milliards sans ascenseur); Julien
  • 1972: Nyomorultak (Les misérables); tévé-minisorozat; Javert felügyelő
  • 1973: Nem zörög a haraszt… (Il n’y a pas de fumée sans feu); Dr. Peyrac
  • 1974: Ursule et Grelu; Grelu
  • 1975: Jo Gaillard; tévésorozat; Jo Gaillard hajóskapitány
  • 1975: Francia kapcsolat II. (The French Connection II); Barthélémy
  • 1975: Santiago fölött esik az eső (Il pleut sur Santiago); miniszter
  • 1976: Programozott áldozatok (L’ordinateur des pompes funèbres); Delouette
  • 1976: A lakó (Le locataire); Scope
  • 1976: Fuss utánam, hogy elkapjalak (Cours après moi… que je t’attrape); vendég a kávéházban
  • 1977: Mindenkinek a maga keresztje (À chacun son enfer); Bernard Girard
  • 1977: Lidérces utazás (Les passagers); Fabio
  • 1979: Histoires insolites; tévésorozat; Jo Altman
  • 1979: L’accident; tévéfilm; Julien Avene
  • 1979: Hamlet; tévéfilm; Claudius király
  • 1980: Jogos önvédelem (Légitime défense); tévéfilm; André Berchereau
  • 1980: Tartuffe, a gazember (Tartuffe ou L’imposteur); tévéfilm; Orgon
  • 1980: Jean Jaurès: vie et mort d’un socialiste; tévéfilm; Jean Jaurès
  • 1980: Égi postások (L’aéropostale, courrier du ciel), tévé-minisorozat; Didier Daurat
  • 1981: Kisdarázs (Le guépiot); Claude Chénot, az apa
  • 1981: Intim percek (Madame Claude 2); Paul Barton
  • 1982: Spion, ébresztő (Espion, lève-toi); Henri Marchand
  • 1983: Los desastres de la guerra; tévé-minisorozat; Leopoldo Hugo tábornok
  • 1983: Főúr! (Garçon!); Francis
  • 1984: Série noire; tévésorozat; Jévard rendőrfelügyelő
  • 1984: I cani di Gerusalemme; tévésorozat; Ramondo
  • 1984: Yalta; tévéfilm; Winston Churchill
  • 1984: Jobb part, bal part (Rive droite, rive gauche); François-René Pervillard elnök
  • 1985: La dixième de Beethoven; tévéfilm; Ludwig Van Beethoven
  • 1986: L’ami Maupassant, tévésorozat; Bernardet
  • 1987: Édes hazugságok (Sweet Lies); Mr. Leguard
  • 1989: A forradalom nyara (L’été de la révolution); tévéfilm; Mirabeau gróf
  • 1990: Voyage of Terror: The Achille Lauro Affair; tévéfilm; Pierre
  • 1991: Nyolc év a pokolban (Le dénommé – Oublie que tu es un homme); a pártfogó
  • 1991: Dingo; Jacques Boulain
  • 1992: Az ifjú Indiana Jones kalandjai (The Young Indiana Jones Chronicles); tévésorozat; Joffre marsall
  • 1993: Germinal; Victor Deneulin
  • 1994: La règle de l’homme; tévéfilm; Mehmet pasa
  • 1995: Szeretlek, Véronique! (Ils n’ont pas 20 ans), tévéfilm; Jock - főszerep
  • 1995: A csók árnyéka (L’ombra abitata); tévéfilm; Jean - főszerep
  • 1996: Az én pasim (Mon homme); személyzeti főnök
  • 1998: A Vendôme tér asszonya (Place Vendôme); Vincent Malivert
  • 2000: Hatodik (Six-Pack); Paul Benetti
  • 2000: Az ellopott gyermek (Sans Famille); tévésorozat; Padrone Garofoli
  • 2001: Farkasok szövetsége (Le pacte des loups); Mercier
  • 2001: La beauté sur la terre; tévéfilm; Rougier
  • 2001: Une soupe aux herbes sauvages; tévésorozat; Onde de Guillestre nagybácsi
  • 2002: La bataille d’Hernani; tévéfilm; az idős Victor Hugo
  • 2002: L’adversaire; Christine apja
  • 2003: Jean Moulin, une affaire française; tévésorozat; Charles Delestraint tábornok

Elismerései, díjai[szerkesztés]

Díjai
  • 1974: a francia színikritikusok szövetségének díja (Prix du Syndicat de la critique): a legjobb színpadi színésznek, a Butley c. darabban, a Gaîté-Montparnasse Színházban.
Jelölései
Kitüntetései

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b GeneaStar
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. ↑ PREX9411369D
  8. ↑ Portrait : rencontre avec la famille rémoise Fresson (francia nyelven). France 3 Grand Est, 2015. június 15. [2023. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
  9. ↑ (1971. március 20.) „Portrait-interview de Patrick Lefort” (francia nyelven). Télé 7 Jours 1971 (No. 569), 23. o.  
  10. ↑ A mű (L’oeuvre), 1. szinkron, 1972. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  11. ↑ a b Who’s Who in France. Dictionnaire biographique (francia nyelven). Éditions Jacques Lafitte (1992) .
  12. ↑ Bernard Fresson Biography (angol nyelven). IMDb.com/bio. (Hozzáférés: 2023. május 20.)
  13. ↑ Giulia Salvatori, Jean-Michel Caradec’h. Annie Girardot : la Mémoire de ma mère, BNF 41025058, Párizs: Éditions Michel Lafon, 163, 257. o. (2007). ISBN 978-2-7499-0647-8 
  14. ↑ Le cimetière du Père-Lachaise : chroniques des années 2000 (francia nyelven). landrucimetieres.fr

További információ[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bernard_Fresson&oldid=26974936”