Szerelmem, Hirosima

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerelmem, Hirosima
(Hiroshima mon amour)
Rendező Alain Resnais
Forgatókönyvíró Marguerite Duras
Főszerepben Emmanuelle Riva
Eiji Okada
Zene Georges Delerue
Giovanni Fusco
Operatőr Michio Takahashi
Sacha Vierny
Vágó Jasmine Chasney
Henri Colpi
Anne Sarraute
Gyártás
Ország  Franciaország
 Japán
Nyelv francia
Időtartam 91 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Franciaország Pathé films
Bemutató Franciaország 1959. június 10.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Szerelmem, Hirosima (eredeti cím: Hiroshima mon amour) Alain Resnais első játékfilmje, melyet 1959-ben mutattak be.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy francia filmszínésznő egy háborúellenes film forgatásán vesz részt Hirosimában. A forgatás vége felé megismerkedik egy japán építésszel. Szerelmük amilyen tiszta, annyira reménytelen. A színésznőben az együttlét alatt felidéződik első szerelme, egy német katonafiú, akivel szülővárosában, a megszállt Nevers-ben szerették egymást. A németet a felszabadulás napján a szeme láttára végezték ki. Őt magát pedig a szégyenletes kapcsolat miatt a saját szülei alázták meg.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film jelentősége az egyetemes filmművészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„1960 táján éppolyan felszabadító, felfedező hatást tett rám – és egész generációnkra – mint a Négyszáz csapás vagy a Kifulladásig. Míg az előzők a kamera, a színészek, a történet szabad kezelésével, a felelőtlen játékossággal ejtettek lázba bennünket, a Hirosima a szerkesztés szigorúságával, a dokumentumok és az irodalmiasság addig összeegyeztethetetlen szélsőségeinek összepárosításával, a többféle idősík természetes összejátszásával, a zenei szerkesztésmód következetességével ragadott meg. Azok a gyors, váratlan vágások a múltba és vissza, Fusco fúvós kamarazenéjének fenyegető és nosztalgikus, feszített akkordjai jó néhány filmben köszöntek vissza a világ minden táján.”

Kézdi Kovács ZsoltFilmvilág [1]

A filmet nemcsak a létrejötte idején bonyolultnak ható, elmélyült emberi, erkölcsi és politikai tartalma, hanem gyökeresen újszerű eszközei, stiláris, filmnyelvi eredetisége is minden idők egyik kiemelkedő filmjévé teszi. Resnais a maga idejében nehezen befogadható formai vívmányait ma már a középszerű televíziós sorozatok is könnyedén, gondolkodás nélkül alkalmazzák.

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kézdi Kovács Zsolt (1985. november). „Szerelmünk volt Hirosima – Adalék a szinkron-vitához”. Filmvilág XXVIII (11), 47–48. o.  
  2. A beválogatás ellenére Alain Resnais alkotását – az amerikai küldöttség tiltakozása miatt – kivették a versenyprogramból, helyette egy Cannes-ba meg sem érkezett szovjet filmet jelöltek. A filmet a város egyik mozijában vetítették le, sikerrel. Lásd: Loredana Latil: Les années 60 : le Festival et son Marché du film (angol és francia nyelven). Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. (Hozzáférés: 2011. június 9.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]