Felettünk az ég

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felettünk az ég
(Le ciel sur la tête)
FS Clem1.jpg
A főszereplő: a Clemenceau repülőgép-hordozó
Rendező Yves Ciampi
Producer Irénée Leriche
Főszerepben Jacques Monod
André Smagghe
Bernard Fresson
Zene Jacques Loussier
Operatőr Edmond Séchan
Guy Tabary
Vágó Georges Alépée
Gyártásvezető Jean Chapot
Alain Satou
Gyártás
Gyártó Galatea Film
Ország  Franciaország
 Olaszország
Nyelv francia
Időtartam 107 perc
Forgalmazás
Forgalmazó Franciaország Gaumont International
USA Paramount Television
Bemutató Franciaország Olaszország 1965. január 20.
Magyarország 1965. július
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

Felettünk az ég (Le ciel sur la tête) 1965-ben bemutatott franciaolasz Sci-fi film, Yves Ciampi rendezésében. A hidegháború idején játszódó történetben egy ismeretlen repülő jármű megjelenése az Atlanti-óceán felett súlyos nemzetközi válsághelyzetet okoz, és kis híján nukleáris világháború kitörését váltja ki.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Clemenceau repülőgép-hordozó szokásos járőrözését végzi az Atlanti-óceánon. Figyelmeztetést kap, hogy a szovjet Kozmosz atom-tengeralattjáró a közelben tartózkodik, emiatt a fedélzeten a szokásosnál is nagyobb az idegesség. A fedélzeten a normál napi ténykedés folyik, az Étendard vadászgépek és Alizé tengeralattjáró-vadászok rutinrepüléseket végeznek. A tisztikar tagjai, a hajózók és pilóták feladatuk teljesítése közben családi, emberi gondjaikkal is küszködnek, egyikük szorong feleségének esetleges féltékenysége miatt, a másik a régen nem látott barátnőjéhez fűződő kapcsolat válságáért aggódik. Szakmai féltékenységek, rivalizálás miatt viták robbannak ki, amelyeket a tapasztalt parancsnok, Ravesne keményen kézben tart.

Ravesne parancsnok (Jacques Monod) bejelenti a harckészültséget.

A parancsnokságtól váratlanul riadó-parancsot kapnak. A légi felderítés egy azonosítatlan repülő tárgyat, egy hatalmas izzó tűzgömböt fedezett fel az Atlanti-óceán fölött. Nem zárható ki, hogy ellenséges (szovjet) támadó eszköz. A pilóták harci bevetésre kapnak parancsot. Megközelítik, de műszereik felmondják a szolgálatot, az egyik gép lezuhan. A lelőtt pilóta közelében felmerül a szovjet „Kozmosz” tengeralattjáró, amely szintén ellenséges (NATO) támadó fegyvernek véli a repülő dolgot. Kis híján összecsapásra kerül sor a francia vadászgépek és a szovjet tengeralattjáró között. A francia pilótát látványos helikopteres mentőakcióval visszahozzák a Clemenceau-ra. Értesítik a haditengerészet főparancsnokságát és a kormányt. Beindul a NATO gépezete, a szövetséges amerikaiak is észlelik a repülő objektumot, amely lassan halad az óceán fölött Európa felé. Megállapítják, hogy rendkívül erős radioaktív sugárzást bocsát ki, amely az emberekre halálos hatású. A jármű közeledésére a Clemenceau-n elrendelik a nukleáris riadót, a hajót harckészültségbe helyezik, a tűz- és sugárzásbiztos ajtókat lezárják, de nem kapnak tűzparancsot. A hajó túléli a sugárzó tűzgömb elhaladását, egy késlekedő tiszt életét veszti a tűzviharban. Közben Brestben és Párizsban a polgárok, köztük a tisztek családtagjai élik mindennapi életüket, a nyilvánosság semmit sem tud a kiéleződő válságról.

Bevetésről visszatérő Breguet Alizé tengeralattjáró-vadász (jelenet a filmből).

A hadügyi vezetés szilárdan szovjet repülő járműre gondol, és készülő nukleáris támadástól tart. Lázas tárgyalások kezdődnek a kormányok és a haderő-parancsnokságok között. Kapcsolatba lépnek a Szovjetunióval, aki tagadja, hogy bármi köze lenne a dologhoz, és a maga részéről a NATÓ-t vádolja támadási előkészülettel. A zavar egyre fokozódik, a megoldást kereső tudósok megfogalmazzák annak lehetőségét, hogy földönkívüli járműről lehet szó, akinek szándékai nem feltétlenül ellenségesek. A vezérkarban vita keletkezik a teendő lépésekről. A repülő tűzgömbről (vagy járműről) közben leválik egy kisebb tűzgömb, amely ugyanolyan pusztító radioaktív sugárzást bocsát ki, és leszállni készül. A manővert valamennyi haderő-parancsnokság veszélyes támadó lépésnek minősíti. Az interkontinentális rakétákat harckészültségbe helyezik, a világ a nukleáris világháború küszöbére érkezik. A tudósok tiltakoznak, hogy egy esetleg idegen világból idelátogató járművet nem szabad agresszív támadással fogadni.

A kormányok az utolsó pillanatban közös csapásmérésben egyeznek meg. Mindegyik nagyhatalom légvédelmi rakétákat lő ki a leszálló egységre. (A filmnek ebbe a szakaszába a rendező korabeli katonai dokumentumfilmekből valódi rakétakilövések jeleneteit vágatta be, amerikai, francia, brit és – a film bemutatásakor ritkaságnak számító – szovjet rakéták kilövéséről). Feszült pillanatok, majd bejelentik, hogy a szovjet rakéták célba találtak. A levált egység szétrobbanó tűzgolyóként az óceánba zuhan, a becsapódás környezetében felforralva a tengert. A nagyobbik repülő tárgy a becsapódás helye fölé száll, hosszan időz a roncsok fölött, talán túlélőket keresve. Dermesztő pillanatok, a politikusok és tábornokok egy ismeretlen erejű megtorló támadástól tartanak. A radioaktív tűzgolyó azonban megfordul, eltávolodik és nyomtalanul eltűnik úgy, ahogy érkezett. A harckészültségeket lefújják, az Étendard vadászgépek visszatérnek a Clemenceau fedélzetére. A történteket minden kormány szigorú államtitoknak minősíti. A Clemenceau kiköt Brestben. A lakosság éli mindennapi életét, mit sem tudva a lezajlott válságról, amely kis híján végpusztulást hozott. A hajóról kiszálló, szabadságra induló tisztek felnéznek az égre, ahonnan az ismeretlen jármű érkezett, és talán egyszer vissza is tér...

Főbb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerep Színész [1]
Ravesne, a Clemenceau parancsnoka Jacques Monod
Hadügyminiszter Guy Tréjan
Admirális Roger Van Mullem
Százados Marcel Bozzuffi
Gaillac André Smagghe
Laurent Bernard Fresson
Majo Henri Piégay
Majo barátnője Beatrice Cenci
Bricourt Yves Brainville (valódi neve:
Yves René Marie de La Chevardière de La Grandville)
Bazin Jean Dasté
Françoise Yvonne Monlaur
Szovjet tengeralattjáró-parancsnok Wladimir Bellin
Jolivet Jacques Santi

A forgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet a Clemenceau francia repülőgép-hordozó fedélzetén forgatták, 1964-ben. A felvételek részben a nyugat-franciaországi Brest hadikikötőjében, részben a nyílt tengeren készültek. Yves Ciampi rendező tudatosan olyan színészeket válogatott össze, akiknek legnagyobb része a forgatás idején kevésbé ismert színész volt. Az ismeretlen arcokkal a történet valódiságát, hitelességét tudta fokozni. A repülőgép-hordozó parancsnokát alakító Ravesne parancsnok Jacques Monod, a hadügyminiszter szerepében Guy Tréjean mellett szerepel Marcel Bozzuffi, Bernard Fresson, Jacques Santi és Henri Piégay, akik később számos más filmben tűntek fel főszereplőkként.

A film zenéjét Jacques Loussier írta, aki beköltözött a Clemenceau fedélzetére, több napon át élt, járt-kelt az üzemelő, működő hajón, hogy benyomást szerezhessen egy valódi repülőgép-hordozó sajátos zajvilágáról.

A forgatáson részt vett a francia haditengerészet egyik tengeralattjárója is, az S646 Galatée, amely – filmbeli szerepe szerint – a szovjet „Kozmosz” (Космос) atomtengeralattjárót „alakította”.

A világpolitikai háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet az 1960-as évek közepén forgatták, alig néhány évvel az 1962-es kubai rakétaválság után, amely a III. világháború kitörésének küszöbére sodorta a nagyhatalmakat. Tetőfokán állt a hidegháború, a nemzetközi politikát a végtelen bizalmatlanság, kölcsönös gyanakodás jellemezte. Mindkét hatalmi tömb fegyveres erői magas fokú harci készültségben álltak, erős kémtevékenységet folytattak a másik ellen, a haderők parancsnokságai a másik tábor bármelyik pillanatban bekövetkezhető, váratlan rakétacsapásától tartottak. Minden incidens, nehezen tisztázható esemény a robbanás határáig fokozta a nemzetközi feszültséget. Maga a történet körülbelül ugyanebben az időben játszódik, az 1960-as évek elején, ugyanebben a világpolitikai helyzetben.

A haditechnika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film bemutatja a korabeli francia haditengerészeti légierő (akkori) büszkeségeit, az 1961-ben épült Clemenceau repülőgép-hordozót, a sugárhajtású Dassault Étendard IV vadászrepülőgépeket, amelyek az 1960-as elején valóban a nyugati haditechnika csúcstechnológiáját képviselték), valamint a Breguet Alizé 1050 tengeralattjáró-elhárító, légcsavaros repülőgépeket. A (valódi) Clemenceau 1997-ig maradt aktív szolgálatban, utolsó hadi bevetését az 1993–96-os jugoszláviai háborúban teljesítette, az Adriai-tengeren. 2009-ben végleg leszerelték. Mivel szerkezete több száz tonna azbesztet tartalmaz, ezért Indiába küldték, szétbontásra.

Az ötlet utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmben ábrázolt konfliktushelyzet adta az alapötletet az 1980-ban bemutatott Végső visszaszámlálás című amerikai katonai sci-fi történethez[2]. Ez utóbbiban nem idegen jármű, hanem egy idő-örvény támad a Nimitz repülőgép-hordozóra, amely hasonlóképpen, teljes harckészültséggel reagál a megmagyarázhatatlan történésekre. Ez a film is látványos eszközökkel, vonzó módon mutatja be az amerikai haditengerészet korszerű hadieszközeinek működését.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]