Benyovszky Móric (utazó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tgr (vitalap | szerkesztései) 2021. május 24., 15:34-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (a megadott forrás nem támasztotta alá az 1746-os dátum tényként kezelését, úgyhogy átírtam annak megfelelően)
Benyovszky Móric
Született1746. szeptember 20.[1][2]
Verbó
Elhunyt1786. május 23. (39 évesen)[3][4][1][2]
Állampolgársága
  • magyar
  • Két Nemzet Köztársasága
GyermekeiBartłomiej Beniowski
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Benyovszky Móric témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk az utazóról szól. Hasonló címmel lásd még: Benyovszky Móric (egyértelműsítő lap).

Benyói és urbanói gróf Benyovszky Móric (teljes nevén: Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc vagy Móric Ágoston, Verbó, Nyitra vármegye, ?[6] – Agoncy, Madagaszkár, 1786. május 23.[7]) magyar és lengyel főnemes, híres utazó, kalandor, emlékíró. Apja Benyovszky Sámuel, lovassági tábornok a császári hadseregnél, édesanyja báró Révay Róza. A családnak Lengyelországban is éltek rokonai.

Élete

A Benyovszky-kúria Verbón

Születésének időpontja vitatott[6][8], ő maga önéletrajában[9] 1741. szeptember 22.-i dátumot ad meg, mások szerint a valós dátum 1746. szeptember 20. Már egészen fiatalon, 10 évesen katonának tanult, s jelen volt az 1756. október 8-ai levosici ütközetben.[10] Jó előmenetelnek örvendhetett, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Apja halálakor örökösödési ügyben éppen Lengyelországban tartózkodott, és távollétét felhasználva, rokonai kizárták az apai örökségből. Miután hazatért, fegyveresen próbált érvényt szerezni jogainak, amit ellenlábasai felségsértési kísérletnek, lázadásnak tüntettek fel az udvarnál. Mária Terézia a valóságos helyzet kivizsgálása nélkül fosztotta meg Móricot birtokaitól és száműzte birodalma területéről.

Ő ekkor Lengyelországba ment. Egy indiai utazás terve foglalkoztatta, ezért alaposan tanulmányozta a hajóépítés, a földrajz és a tengerjárás tudományát. Az indiai út azonban nem valósulhatott meg, mert részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek az orosz megszállókkal szemben – közben személyes okokból az ólublói vár kapitánya 1768-ban rabságban tartotta. Csapatával Zwaniecnál ütközött meg először az orosz erőkkel, majd miután visszavonulásra kényszerült, a moldvai Chocimba távozott. Innen 50 huszárral visszatért Lengyelországba. Útközben összegyűjtötte a Konföderáció seregének kószáló katonáit, és ezekkel megerősödve, felvette a harcot a Stanislawow mellett útját álló orosz csapatokkal. A túlerővel szemben alulmaradt, orosz fogságba került. Kijevbe, majd Kazanyba kísérték. Innen sikerült megszöknie, de Szentpétervárott elfogták és 1769. november 26-án újra elindították Szibéria felé, ahová a következő esztendő novemberében érkezett meg.

Kamcsatkai táj napjainkban

A kamcsatkai hónapok eseményei a legkevésbé tisztázottak életrajzában, és ezen időszakhoz fűződik a legtöbb valótlan feltételezés is, noha éppen kamcsatkai napjai tárták fel leginkább valódi jellemét, a szabadságeszme iránti lelkesedését és együttérzését az elnyomott népekkel. Itt elkészítette Kamcsatka első földrajzi, néprajzi és állattani leírását. 1771 tavaszán a bolserecki fegyenctelepre száműzött cári tisztek bevonásával felkelést szervezett. Elfoglalta az erődöt, és a kikötőben horgonyzó hajókat, majd kiáltványt szerkesztett, melyet egy kivételével valamennyi száműzött aláírt. E kiáltvány Oroszország addigi történelmének legforradalmibb felhívása, amely a későbbi forradalmi mozgalmak (Pugacsov-felkelés, dekabrista felkelés) manifesztumainak is mintául szolgált. A zendülők 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket egy zsákmányolt hajón Benyovszky parancsnoksága alatt. Eljutott az Aleut-szigetekre, majd a Kuril-szigetek érintésével kikötött Formosán (a mai Tajvanon), partra szállt a dél-kínai Makaóban.

Egy év múltán már Párizsban találjuk. További sorsa nagyrészt Madagaszkár szigetéhez kötődik, ahol francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevű települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet. A madagaszkári tevékenysége is sokat vitatott kérdés e rendkívüli ember élettörténetében. A bennszülöttek 1776-ban királyukká választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségéről. Mária Terézia 1778. április 3-án Bécsben kelt oklevelében magyar grófi méltóságot adományozott Benyovszky számára.

Kereskedelmi terveinek támogatóit előbb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedők szolgálatába állt Amerikában, és így tért vissza Madagaszkárra. Ellensége, Mauritius kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki a franciákkal vívott ütközetben életét vesztette.

Házassága és gyermekei

1768. december 9-én vette feleségül Hönsch Anna Susanna (1750–1826) kisasszonyt.[11] A házasságukból született:

Emlékiratai

Emlékiratainak címoldala

Kalandjait emlékirataiban örökítette meg; az eredeti francia nyelvű kézirat alapján könyv alakban Londonban adták ki, majd „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” címen Jókai Mór fordította le magyarra, ami 1888-1891-ben, 4 kötetben, Ráth Mór kiadásában Budapesten jelent meg.

The Memoirs and Travels of Mauritius August Count de Benyowsky, Magnate of the Kingdoms of Hungary and Poland. One of the Chiefs of the Confederation of Poland. Consisting of his Military Operations in Poland, his Exile into Kamchatka, his Escape and Voyage from that Peninsula through the Northern Pacific Ocean, Touching at Japan and Formosa, to Canton in China, with an Account of the French Settlement, he was Appointed to Form upon the Island of Madagascar. Written by Himself. Translation from the Original Manuscript. London-Dublin, William Nicholson

Emlékezete

  • François-Adrien Boieldieu 1800-ban operát írt róla, amit azonban még sohasem játszottak Magyarországon
  • Bécsben utca őrzi nevét
  • Balázs Dénes földrajztudós, világutazó 1979-es madagaszkári útja során behatóan foglalkozott Benyovszky ottani tevékenységével, emlékeivel. Összegyűjtött információit, térképvázlatait Bozóttaxival Madagaszkáron című kötetében örökítette meg.[12]
Részlet a Vivát, Benyovszky! című tévésorozat első részéből: Benyovszky Móric szerepében Jozef Adamovič
  • Cséke Zsolt, geográfus végzettségű filmrendező 1995-ben "Benyovszky Móric és a malgasok földje" címmel egy 6 részes dokumentumfilmet készített és azonos címmel egy könyvet is írt a Benyovszky nyomában tett utazásáról. Egyszemélyes hátizsákos-bakancsos expedícióján egy jelképes síremléket is emelt Madagaszkár Keleti-fokánál (Cap Est) azon helyen, ahol a grófot feltehetőleg megölték. 2010-ben a filmkészítő visszatért Madagaszkárra és felújította az általa emelt emlékoszlopot. Erről az útjáról készítette a "Visszatérés Benyovszky szigetére" című 2 részes dokumentumfilmjét. Az emlékművet a helyiek kincskeresés közben tönkretették.[13] Az emlékművet 2017 áprilisában Cséke Zsolt ismét felépítette.
  • Wacław Sieroszewski lengyel etnográfus, regényíró, katona és politikus az 1913-1914-es párizsi emigrációja idején regényt írt az életéről Beniowski címmel. Sieroszewski maga is sok évet töltött szibériai száműzetésben.
  • A magyarok és lengyelek mellett a szlovákok is magukénak tekintik, a budapesti és a pozsonyi televízió évtizedekkel ezelőtt közös filmsorozatot forgatott róla (Vivát, Benyovszky! - 1975).
  • Ugyanebben az időszakban a nyugat-német televízió is olasz és francia közreműködéssel sorozatot készített életéről Die unfreiwilligen Reisen des Moritz August Benjowski címmel.[14]
  • Kubassek János 2012-ben három részes cikksorozatot közölt életéről (Élet és Tudomány, 2012. 8-10.). Ebben írja madagaszkári utazásáról: „2010 áprilisában már semmi nyomát se találtam a Benyovszky által létesített erődítményeknek, de emlékezete még elevenen él a helyiek körében.”
  • Benyovszky (táncjáték), Szarka Tamás (szerző) , ősbemutató - 2008, Szegedi Szabadtéri Játékok[15]
  • 2012-ben dokumentumfilm készült viszontagságos életéről, Benyovszky Móric, Madagaszkár királya címmel (eredeti angol címe The Rebel Count).[16]
  • Rónaszegi Miklós ifjúsági regényt írt Benyovszky Móricról A nagy játszma címmel (1955)

Származása

Benyovszky Móric családfája[17]
gr. Benyovszky Móric
(Verbó, 1746. szept. 20.–
Agoncy, 1786. máj. 23.)
utazó, tábornok 		Apja:
Benyovszky Sámuel
(Nagyszombat, 1703. jan. 28.–
Verbó, 1760. okt. 25)
huszár ezredes 		Apai nagyapja:
Benyovszky Pál
(1669 –
Alszász, 1729. aug. 27.)
pozsonyi szolgabíró 		Apai nagyapai dédapja:
benyói és urbanói
Benyovszky Mihály
(? –1682)
Apai nagyapai dédanyja:
marczelházi Pósár Mária
Apai nagyanyja:
Szulyovszky Mária[18] 		Apai nagyanyai dédapja:
Szulyovszky Gáspár
(? – 1719)
Apai nagyanyai dédanyja:
királyfalvi Róth Mária
(? – Brutóc, 1729. nov. 7.)
Anyja:
báró Révay Anna Róza
(Cífer, 1719. jún 4. –
Verbó, 1760. márc. 26.) 		Anyai nagyapja:
b. Révay Boldizsár[19]
(? –1728. szept. 15.) 		Anyai nagyapai dédapja:
b. Révay Elek
(1636 – ?)
királyi tanácsos
Anyai nagyapai dédanyja:
b. Révay Emerentia
Anyai nagyanyja:
Schlossberg Teréz[20] 		Anyai nagyanyai dédapja:
Schlossberg János
Anyai nagyanyai dédanyja:
Majthényi Bora

Jegyzetek

  1. ↑ a b Babelio (francia nyelven)
  2. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  5. ↑ psb.1070.1
  6. ↑ a b Kubassek János cikke szerint a pontos születési dátum nem határozható meg. (Élet és Tudomány, 2012/VIII.)
  7. ↑ Kubassek János cikke szerint "más források szerint 24-én". (Élet és Tudomány, 2012/X.)
  8. ↑ https://mult-kor.hu/amikor-magyar-nemes-ult-madagaszkar-tronjan-benyovszky-moric-hihetetlen-kalandjai-20210523
  9. ↑ Memoirs and travels, London, 1790, I, 49
  10. ↑ Mint életrajzában Jókai is írja: "Ez nem tartozik a lehetetlenségek közé. Az 1848-iki szabadságharczban is láttunk tízéves hadnagyot (T. J. lapszerkesztő fiát), ki igen jól megállta a helyét. Benyovszky Móricznak az atyja, Sámuel maga is lovassági főtiszt volt; ki fiát Bécsben a katonai iskolában nevelteté: a kiütött örökösödési háborúnál valószínű, hogy a hadapródokat is mind a hadsereghez bocsáták, s így lehetett az, hogy Benyovszky Móricz már tízéves korában megismerte a csatatér gyönyöreit."
  11. ↑ familysearch.org gróf Benyovszky Móricné Hönsch Anna halotti bejegyzése
  12. ↑ Balázs 233-420. o.
  13. ↑ Plus 1 deň 2016. december 29.
  14. ↑ imdb.com – Die unfreiwilligen Reisen des Moritz August Benjowski. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
  15. ↑ Táncjáték Benyovszky Móric viszontagságos életéről, 2008
  16. ↑ imdb.com – The Rebel Count. (Hozzáférés: 2013. december 2.)
  17. ↑ Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó, Budapest, 2006. 202–203. o. ISBN 963-9204-45-5
  18. ↑ Szluha Márton: Árva, Trencsén, Zólyom vármegye nemes családjai. Heraldika Kiadó, Budapest, 2006. 558–559. o. ISBN 963-9204-45-5
  19. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: IX. kötet [Paál - Rottal]. Pest: Ráth Mór. 1862. 696. o.  
  20. ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: X. kötet [Sáaghy - Szombathy]. Pest: Ráth Mór. 1863. 89. o.  

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Benyovszky_Móric_(utazó)&oldid=23893105”