Balla D. Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Balla D. Károly (Ungvár, 1957. január 17. – ) József Attila-díjas kárpátaljai magyar író, szerkesztő, blogger.

Költőként indult, majd verseskötetei után sorra megjelentek novellái, publicisztikai kötetei, drámái, regényei. Több mint húsz önálló könyv szerzője. Írócsoportok vezetése, folyóiratok és kiadók alapítása, internetes portálok indítása fűződik a nevéhez. Írói magatartása az évek során sokat változott, emiatt munkásságát többféleképpen értékelik.

 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát (részletek a cikk vitalapján).

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Életrajz

A kárpátaljai Ungváron (Uzshgorod; akkor Szovjetunió, 1991-től Ukrajna) született. Édesapja, Balla László neves író, szerkesztő, irodalompolitikus, akinek szerepe volt a fia irodalmi tájékozódásában. Balla D. Károly szülővárosának egyetlen magyar iskolájába járt, itt érettségizett 1974-ben. Ez évben nyert felvételt az Ungvári Állami egyetem esti karának fizikai tagozatára. Ezzel párhuzamosan kezdett dolgozni előbb az ungvári városi postán (műszerészként), majd az egyetem egyik technológiai laboratóriumában lett segédlaboráns. Néhány évvel később megszakította tanulmányait és kis szünet után ugyanennek az egyetemnek a bölcsészkarára nyert felvételit, magyar nyelv- és irodalom szakra, levelező tagozatra. Ugyanekkor kezdett dolgozni a kijevi tankönyvkiadó ungvári magyar szerkesztőségében, ahol előbb korrektorként, majd szerkesztőként működött, összesen 9 éven át. A nyolcvanas évek végén megvált munkahelyétől és tanulmányait is végleg (nem sokkal a diploma előtt) megszakította. 1989-től szabadfoglalkozású.

1993-ban köt házasságot Berniczky Évával, 1985-ban születik Kolos fiuk, 1988-ban Csönge lányuk.

Az utóbbi időben meglehetős visszavonultságban él.

[szerkesztés] Írói munkássága

1973-tól kezdett verseket publikálni előbb helyi, majd magyarországi lapokban. 1979-ben jelenik meg első verseskönyve Álmodj zenét! címmel, amely még magán viseli a szovjet pangás időszakának a nyomait. Ezt további, egyre letisztultabb költői világot tükröző kötetek, majd 1988-ben egy novellákat és színpadi játékot tartalmazó könyv (Valahol tűz van) követi. Ebben az időben, a Gorbacsov nevével fémjelzett glasznoszty és peresztrojka szabadabb levegőjében már éles hangú publicisztikai írásokat is publikál, ezekben leginkább a kárpátaljai magyarság helyzetét elemzi. Kötetbe gyűjtve először 1993-ban jelennek meg Kis(ebbségi) magyar skizofrénia címmel.

Szépírói világában és irodalomszemléletében a 90-es évektől fordulat figyelhető meg. Míg korábbi műveire az intellektuális elvontság mellett a közösségi elkötelezettség is jellemző volt, addig a kilencvenes évek elején-közepén szembefordul a kollektív tudatra alapozott nemzeti-kisebbségi elhivatottsággal. Részben visszatér korai kamaszkora avantgárd eszményeihez, részben pedig, főleg regényíróként, a posztmodern felé tájékozódik. Ennek első igazi, és a szakma figyelmét is felkeltő szövegténye az Élted volt regénye c. könyv, amelyet a szakma posztmodern trükkregénynek ítél. Erre később még rátetéz 2005-ös Szembesülés c. esszéregényével, amelyet ő maga főművének tekint.

Költői munkája összegzésének az 1999-es Halott madárral c. válogatott versgyűjtemény tekinthető. Az utóbbi évtizedben főleg szonettekkel és a "klasszikus modern" kategóriájába sorolható intellektuális versekkel jelentkezik. Újabb költői anyagáért Székely János-ösztöndíjban részesült.

Legjobb publicisztikáit, amelyekben őszintén, ám némileg cinikus hozzáállással elemzi a kárpátaljai magyarság társadalmi és kulturális életét, 2000-ben gyűjtötte kötetbe A hontalanság metaforái címmel. Újabban keletkezett esszéi, publicisztikai írásai várhatóan Magyarul beszélő magyarok cím alatt jelennek meg rövidesen.

Öt színpadi játéka ugyancsak 2000-ben jelent meg Ne gondolj a fehér elefántra címmel. Drámaíróként csupán két igen szerényt sikert mondhat magáénak: a Pécsi Harmadik Színházban egy diákcsoport adta elő A lila zászlórúd c, abszurdját, 2001-ben pedig gyorsasági és közönségdíjat nyert a József Attila Színház drámaíró pályázatán.

Az új évezred elején felfedezi az internetet, írói munkásságát hamarosan kiterjeszti a világhálóra. Régiójának (Kárpátaljának) egyetlen ismert bloggere. Honlapjait különböző internetes akciók, virtuális események színterévé teszi. Hol Godot-ra vár sokadmagával (Godot 168), hol virtuális hidat foglal (Virtuális hídfő), hol képzeletbeli helyszínen tart performanszt a semmiről (A Semmi apoteózisa), hol kijelenti, hogy piréznek tekinti magát (Piréz vagyok), hol virtuális öngyilkosságot követ el, állítva, hogy "mostantól kezdve minden posztumusz" (BDK posztumusz).

Nagyrészt az Interneten közreadott naplójegyzetei 2007-ben jelentek meg kötetben 2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje. Egy manzárdőr naplója címmel.

Ugyancsak 2007-ben készült róla egy 40 perces portréfilm a Duna TV műhelyében, Medgyesi Gabriella rendezésében. A dokumentumfilmek kategóriájában a film részt vett a 39. Filmszemlén (Egy manzárd-őr feljegyzései). A film 5 részre bontva elérhető Balla D. Károly blogján.

[szerkesztés] Szerkesztői munka

Ifjúkorában az édesapja, Balla László szerkesztette Kárpáti Igaz Szó c. pártlap mellett létrehozott ifjúsági irodalmi stúdió fórumát szerkesztette társadalmi munkában, az idősebb Balla nyugalomba vonulása után a kulturális melléklet szépirodalmi publikációt szerkeszti félállású főmunkatársként mintegy másfél éven át.

1989-ben alapítja meg az II. világháború utáni Kárpátalja első irodalmi folyóiratát Hatodik Síp címmel, ezt 1993-ig főszerkesztőként is jegyzi. Ekkor kiválik a szerkesztőségből és Pánsíp címmel indít kulturális magazint. Több átalakulás után ennek nyomtatott változata 2000-ben szűnik meg, ekkortól négy évig még az interneten működteti digitális irodalmi periodikaként.

2000-től építi UngParty összegző név alatt szerteágazó világhálós rendszerét.

[szerkesztés] Díjai, szakmai elismerései

  • 1990 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj
  • 1993 – Berzsenyi-díj
  • 1996 – Arany János-jutalom
  • 1997 – a Holmi novellapályázatának II. helyezése
  • 1998 – a Quasimodo Költőverseny fődíja (Quasimodo-emlékdíj)
  • 1998 – a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja
  • 1988 – a Magyar Napló esszépályázatának nagydíja
  • 1999 – a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium irodalmi pályázatának különdíja
  • 1999 – a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Szombat szerkesztősége novellapályázatának I. díja
  • 1999 – a Nagy Lajos Alapítvány díja
  • 2000 – József Attila-díj
  • 2000 – a József Attila Színház drámaíró versenyének gyorsasági és közönségdíja
  • 2001 – az Üzenet c. folyóirat és a zEtna webmagazin Kosztolányi-pályázatának II. díja
  • 2001 – az Orbis c. folyóirat és a zEtna webmagazin novellapályázatának I. helyezése
  • 2002 – Lilla-díj
  • 2004 – Zynthanova város Magisztrátusának Pro, illetve Kontra Urbe díja
  • 2004 – Székely János-ösztöndíj
  • 2006 – Lilla-díj (másodszor)
  • 2006 – Potusnyák-díj
  • 2007 – a Mozgó Világ 2006. évi nívódíja
  • 2008 – a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíja

[szerkesztés] Könyvei

  • Álmodj zenét. Versek. Uzshorod, Kárpáti Könyvkiadó, 1979.
  • Recsitativi <Recitativók>. Versek ukrán nyelven. Ford: Ivan Petrovcij. Kijev, Mology Kiadó, 1983.
  • Tágulok a Világegyetembe. Versek. Uzshorod, Kárpáti Kiadó, 1984.
  • Valahol tűz van. Elbeszélések, kisregény, színmű. Uzsgorod, Kárpáti Kiadó, 1988.
  • Sorsomhoz szegezve. Versek. Ungvár (Uzsgorod), Kárpáti Kiadó, 1990.
  • Hóban és homokon. Versek. Hatodik Síp, Budapest–Ungvár, 1991.
  • Kis(ebbségi) magyar skizofrénia. Publicisztikák. Galéria Kiadó, Ungvár-Budapest, 1993.
  • Karnyújtásnyira. Elbeszélések, novellák, két színpadi mű, regényrészlet. Galéria Kiadó, Ungvár–Budapest, 1993.
  • Árokszélen. Versek, képversek. Pannónia Könyvek
  • Élted volt regénye. Egy önmagát mintázó torzó. Regény. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Basel–Budapest, 1998.
  • Reggel madár, délben kötél. Társszerzők: Füzesi Magda, Berniczky Éva. Pánsíp-UngBereg, Ungvár–Budapest, 1999.
  • A topáz illemtana. Társszerző: Berniczky Éva. UngBereg Alapítvány, Budapest, 1999.
  • Halott madárral. Válogatott és új versek. Pro Pannonia Kiadó, Pécs, 1999.
  • A hontalanság metaforái. Publicisztikák, esszék, vallomások. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest, 2000.
  • Ne gondolj a fehér elefántra. Öt színpadi játék. Pánsíp–Ungbereg, Ungvár–Budapest, 2000.
  • Kisebbségi áramszünet a schengeni fal tövében. Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2000.
  • Világvége. [Válogatott] novellák. Pro Pannonia Kiadó
  • VakCina. Virtuális könyv. Liber-ALL, Világháló, 2003.
  • Peresztrojkácska. Válogatott publicisztikai írások, 1985-1990. CyberBooks Kiadó, 2005. (e-book)
  • Szembesülés. 121 fragmentum egy regényhiány környezetéből. Pro Pannonia, Pécs, 2005.
  • 2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje. Egy manzárdőr naplója. Pro Pannonia, Pécs, 2007.
  • A Pilinszky-projektum. Savaria University Press, Szombathely, 2008.
  • Magyarul beszélő magyarok. Esszék, publicisztikák, írójegyzetek, kritikák. EÖKIK, 2008.

[szerkesztés] Források

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Balla_D._K%C3%A1roly”
Mit gondolsz erről az oldalról?

Arra kérünk, szánj egy percet a cikk értékelésére! A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

:  :  :  : 
Személyes eszközök
Más nyelveken