Bánluzsány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánluzsány (Podlužany)
Bánluzsány címere
Bánluzsány címere
Bánluzsány zászlaja
Bánluzsány zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásBáni
Rangközség
PolgármesterPavel Miksa
Irányítószám956 52
Körzethívószám038
Forgalmi rendszámBN
Népesség
Teljes népesség934 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság218 m
Terület14,02 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 46′ 15″, k. h. 18° 14′ 21″Koordináták: é. sz. 48° 46′ 15″, k. h. 18° 14′ 21″
Bánluzsány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánluzsány témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bánluzsány (1899-ig Podluzsány, szlovákul Podlužany) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Báni járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Bántól 5 km-re északra.

Története[szerkesztés]

A mai község területén az újkőkorban a vonaldíszes kerámiák népének települése állt. A mai települést 1295-ben "Podluzsan" említik először. 1388-ban "Podlusan", 1389-ben "Podlusany" alakban szerepel az írott forrásokban. Az ugróci váruradalomhoz tartozott, később a Zongor család birtoka volt. 1499-ben az egyetlen vásártartási joggal rendelkező település volt az uradalomban. 1598-ban 51 háza volt. 1720-ban 13 adózó háztartása volt. 1784-ben 64 házában 105 családban 470 lakos élt. 1828-ban 48 háza és 432 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. A 19. században két szeszfőzde és cukorgyár működött a településen.

A 18. század végén Vályi András szerint "PODLUSÁN. Tót falu Trentsén Vármegyében, földes Ura Gróf Kolonits Uraság, a’ kinek külömbféle épűleteivel jelesíttetik, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik Dezérhez közel, határjának földgye jó, más javai is jelesek lévén, első osztálybéli."[2]

A 19. század közepén Fényes Elek szerint "Podlizsán, tót falu, Trencsén, most A.-Nyitra vmegyében, Bánhoz északra 1 1/2 órányira: 214 kath., 270 ev., 5 zsidó lak. Evang. anya-, kath. fil. templom. Földe jó, rétje kevés, de hasznos, legelő, fa elég. F. u. az ugróczi uradalom. Ut. p. Nyitra-Zsámbokrét."[3]

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Báni járásához tartozott, majd a csehszlovák állam része lett. Lakói támogatták a környéken tevékenykedő partizáncsoportokat a szlovák nemzeti felkelés idején.

Népesség[szerkesztés]

1910-ben 672, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 796 lakosából 779 fő szlovák volt.

2011-ben 849 lakosából 806 fő szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]