Alsószalatna
| Alsószalatna | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Trencséni |
| Járás | Báni |
| Turisztikai régió | Podhorie |
| Rang | község |
| Polgármester | Mária Jakubčeková |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 210 fő (2005) +/- |
| Népsűrűség | 22 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 280 m |
| Terület | 9,54 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsószalatna
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Alsószalatna (1899-ig Kis-Szlatina, szlovákul Slatinka nad Bebravou) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Báni járásban. 2001-ben 221 lakosából 219 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Bántól 14 km-re északra fekszik.
[szerkesztés] Története
A mai falu területén már az újkőkorban is éltek emberek. Egykori barlangi telep, a lengyeli kultúrához tartozó temetkezések, valamint a hallstatti és a puhói kultúra településének nyomait tárták itt fel. A települést 1481-ben "Slacynka" alakban említik először, majd "Kysseb Zlathyna", "Zlathynka" alakban említik a korabeli források. 1598-ban már későbbi magyar nevén, "Kys Zlatina" néven bukkan fel. Az összeírás szerint ekkor malom, fűrésztelep és 8 ház állt a településen. 1720-ban 7 adózója volt. 1784-ben 34 házban, 41 családban 212 lakosa élt. 1828-ban 29 háza és 343 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és sáfránygyűjtéssel foglalkoztak. 1726-ban papírmalom kezdte meg működését a faluban.
Vályi András szerint "Nagy, és Kis Szlatina. Két tót falu Trentsén Várm. földes Uraik Gr. Kolonits, és B. Zay Uraságok, lakosaik katolikusok, és másfélék is; Kis Szlatina a’ Nagynak filiája, földgyeik termékenyek, fájok, réttyek elég van." [1]
Fényes Elek szerint "Szlatina (Kis), tót falu, Trencsén vmegyében, a zai-ugróczi uradalomban: 253 kath., 20 evang., 7 zsidó lak., és egy papiros-maommal. Ut. p. Nyitra-Zsámbokrét. " [2]
1910-ben 471, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Báni járásához tartozott. A háború után lakói állattartással, favágással, gyümölcstermesztéssel, idénymunkákkal keresték kenyerüket. Fűrésztelepe is működött.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||
