Alkibiadész

Alkibiadész (kb. Kr. e. 450 – Kr. e. 404) athéni államférfi, szónok, hadvezér. Teljes nevén Alkibiadész Kleiniu Szkambonidész, azaz Alkibiadész, Kleiniász fia, Szkambonidai démoszból. Anyja révén ő az utolsó híres tagja az Alkmaiónidáknak, Athén egykor legprominensebb arisztokrata családjának, amelyből a demokrácia atyja, Kleiszthenész és a legismertebb athéni politikus, Periklész is származott.

Alkibiadész ifjúkora

Kr. e. 450-ben született Athénban. Apját 3 éves korában elvesztette, nagybátyja, Periklész (Kr. e. 493–429) lett a gyámja, ő nevelését Szókratészre (Kr. e. 470–399), a híres görög filozófusra bízta. Mindketten igen jellemes, erős akaratú, bátor emberek voltak, de Alkibiádészra kevéssé hatottak ezen tulajdonságaikkal. Hamar kitűnt testi szépségével, ragyogó szellemi adottságaival, ugyanakkor elbizakodottságával, könnyelműségével és gyenge erkölcsiségével is. Nagyravágyása, féktelensége egyre újabb és újabb árulásba kergette. Már 18 éves korában harcba indult, oldalán nevelőjével, aki Potidajánál megmentette az ifjú életét, Deliónnál viszont Szókratész köszönhette megmenekülését Alkibiádésznak. A csatában mutatott bátorságáért elnyerte egy igen előkelő ifjú hölgy, Hüpparété, Hüpponikosz leánya kezét.

A peloponnészoszi háborúban betöltött szerepe

Alkibiadész kezdeményezésére indult meg a peloponnészoszi háború második szakasza, mely kudarcba fulladt Mantineiánál, a spártaiaktól elszenvedett vereséggel. Nagyravágyása azonban nem hagyta nyugodni Alkibiadészt, és amikor Egesta városa segítséget kért Athéntól, az óvatosak minden figyelmeztetése ellenére meggyőzte a város vezetőit, hogy Szüraküszai ellen induljanak. Mesés kincsekkel, hódítással és világuralommal kecsegtette a hadba indulókat. Mikor már minden készen állt az indulásra, Alkibiadészt megvádolták, hogy megcsonkította a Hermész-szobrokat. Sikerült elérnie, hogy elhalasszák perét és megindult a csatába, ahol kezdetben győzelmet könyvelhetett el, ám a harcok közben visszahívták Athénba, ahová már nem érkezett meg, mert útközben elszökött. Távollétében Athénban halálra és vagyonelkobzásra ítélték.

Árulásai

Alkibiadész ekkor Spártába menekült és rábeszélte őket, hogy Athénnal szemben Szürakuszait segítsék. Az összefogás eredményes volt, az athéni sereg csúfos vereséget szenvedett, vízen és szárazon egyaránt. A hajók is és a csapatok is megsemmisültek. Ám Spártában is hamar híre kelt Alkibiadész megbízhatatlan jellemének, ráadásul elcsábította Ágisz király feleségét is, ezért innen is távoznia kellett. Ekkor a perzsákhoz menekült, immár Athén mellett, Spárta ellen munkálkodva. Kr. e. 411-ben sikerült az arisztokraták államcsínye révén a demokrata párt és az athéni hajóhad élére állnia.

Abüdosznál és Küszikosznál megverte a spártai hajóhadakat, elfoglalta a legfontosabb helyeket a Hellészpontoszon, Khalkedónt, Selimbriát és Bizáncot, s dicsőséggel és gazdag zsákmánnyal tért vissza hazájába Kr. e. 408-ban. Diadallal fogadta a nép, a halálos ítéletet feloldották, vagyonát visszakapta és a hadsereg vezérévé tették meg. 407-ben újabb hadjáratra indult, azonban elhagyta szerencséje. A szövetséget Perzsia és Athén között, amelyet szülővárosának kilátásba helyezett, nem sikerült létrehoznia. Az elpártolt Androsz szigetet nem volt képes bevenni, Antiokhosz alvezérét pedig távolléte alatt megverte Notionnál a spártai Lüszandrosz.

Halála

Az ingadozó lelkű athéni nép veresége után megfosztotta állásától, mire Alkibiadész önkéntes számkivetésbe Trákiába ment. Az aigoszpotamosi ütközet után, melyben Athén elbukott, Pharnabaszosz szatrapához menekült Frígiába, ahol Lüszandrosz kívánságára meggyilkolták: Kr. e. 404-ben körülzárták melisszai mezei házát és felgyújtották. Amint menekülni akart, nyíllövésekkel megölték. Emlékét Platón gyönyörű dialógusa, a Szümpozion őrizte meg.

Forrás

• A Pallas nagy lexikona
• Tolnai Nagykexikon
• Új Idők lexikon