Aiasz (Telamón fia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Odüsszeusz és Aiasz vitája Akhilleusz fegyverei miatt

Aiasz (latinos névformája Ajax) híres harcos a görög mitológiában. A trójai háborúban szintén részt vevő névrokonától való megkülönböztetésképpen „nagy” Aiaszként emlegetik. Szülei Telamón szalamiszi király és Periboia. Rabnőjétől, Tekmésszától egy fia, Eurüszakész született.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Még kisfiú volt, amikor apját meglátogatta Héraklész és a gyermeket betakarva a némeai oroszlán bőrével, erőt és sebezhetetlenséget kért számára Zeusztól. Aiasz így lett a görög sereg második legerősebb vitéze (Akhilleusz után), és csak a vállán, csípőjén és hónalján volt sebezhető. Neve onnan származik, hogy Héraklésznak az imája közben látomása volt, egy sast látott (aietu). Apja, Telamón volt Héraklész seregének legdicsőbb harcosa, ő volt az első, aki a Laomedón uralta Trójába betört.

A trójai háborúban a tizenkét hajónyi szalamiszi sereget vezette. Az Iliaszban bátor, ám kissé együgyű harcosként jelenik meg. Névrokonával ellentétben nyugodt és megfontolt természetű volt. Amikor Hektór párviadalra hívta ki a legbátrabb görögöt, többen is jelentkeztek, de Aiaszra esett a választás. Estig küzdöttek egymással, de egyikük sem tudott győzni. Amíg Akhilleusz sértődötten elvonult, Aiasz volt a görögök legfőbb támasza az erődítések és a hajók körüli harcokban. Odüsszeusz és Phoinix mellett tagja volt annak a követségnek, amely a sértett Akhilleuszt rábeszélte a harc folytatására. Akhilleusz fiát bajtársa halála után sajátjaként nevelte. Odüsszeusszal együtt visszaszerezte a trójaiaktól Akhilleusz holttestét, így ketten vetélkedtek az elesett hős fegyvereiért, Thetisz, Akhilleusz anyja ajánlott fel a holttest megmentőjének. A görögök tanácsa az érvelésben jártasabb Odüsszeusznak ítélte a fegyvereket, ezért Aiasz megdühödött a görög vezérekre. Dühében le akarta mészárolni őket, de részegségében illetve a történet más változatai szerint Pallasz Athéné által rábocsátott tébolyában a közelben levő juhnyájakat és pásztoraikat kaszabolta le. Amikor másnap ráébredt tettére, szégyenében öngyilkos lett. Agamemnón nem engedte, hogy Aiasz holttestét elégessék, hanem a Rhoiteion-fokon, koporsóban temettek el. Az Odüsszeia szerint, Odüsszeusz alvilági útja során Aiasz árnya sértetten félrehúzódott előle.

Aiasz tragikus sorsát az ókori görög irodalomban Aiszkhülosz, Szophoklész és az ifjabbik Asztüdamász, a rómaiaknál Livius Andronicus, Quintus Ennius, Marcus Pacuvius és Attius dolgozták fel. Aiasz több vázaképen is megjelenik, többnyire más hősök társaságában (például Akhilleusszal kockázva). Ekszekiasz egyik amfóráján az öngyilkosságra készülő hős látható. Az újkorban Alessandro Scarlatti írt róla operát.

Rokonsága, családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Déioneusz
 
Diomédé
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Zeusz
 
Aigina
 
Aktór
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Pszamathé
 
Aiakosz
 
Endeisz
 
 
 
 
 
Eurütión
 
 
 
Néreusz
 
Dórisz
 
Menoitiosz
 
Szthelené
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Phókosz
 
Telamón
 
Polümelé
 
Péleusz
 
1 Antigoné
 
2 Polüdóra
 
3 Thetisz
 
 
 
 
 
Patroklosz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Tekméssza
 
Aiasz
 
 
 
 
 
 
 
Polüdóra
 
Meneszthiosz
 
Akhilleusz
 
Deidamea
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Eurüszakész
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Neoptolemosz

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap