Parisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párisz, Palatinus múzeum

Párisz (görög betűkkel Πάρις) trójai királyfi, Priamosz és Hekabé fia. Ismert még Alexandrosz ragadványnéven is, ennek alapján talán azonos Alakszandusz viluszai királlyal. Apját Homérosz a Dardanidész melléknévvel említi, ami dardán származására utalhat.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nővére, Kasszandra jósálmot látott, hogy a születendő gyermek Trója vesztét okozza, majd születésekor ugyanezt Aiszakosz is megjövendölte. Ezért csecsemőként egy pásztorra bízták, hogy végezzen vele, de az felnevelte saját fiai közt. Parisz is pásztor lett, szép, erős és bátor, társai védelmezője, így Alexandrosznak, azaz férfiak védelmének nevezték el; Oinóné folyónimfa lett a felesége, Kebrén folyamisten leánya.

Az istenek megbízásából Hermész őt kérte fel, hogy ítéljen Erisz almája ügyében. A három vetélkedő istennő közül Parisz Aphroditénak ítélte a díjat, mert az a legszebb földi nő, Helené szerelmét ígérte neki. (A két mellőzött istennő, Héra és Pallasz Athéné ezért lett a nagy háborúban a trójaiak ellensége s a görögök támogatója). Oinóné figyelmeztette, hogy ne menjen el jutalmáért, Helenéért, mert tragédia lesz belőle. Ezután közölte Parisszal, hogy ha bármi baja történne, őt keresse fel, mert csak ő képes meggyógyítani a sérüléseit.

Hamar fény derült Parisz származásának titkára is, a királyi udvarba került, (noha ekkor húga, Kasszandra ismét megjósolta, hogy városának pusztulását idézi elő), majd elhajózott Spártába, hogy az ígért nőt megszerezze. A vendégjogot durván megsértve megszöktette Menelaosz király feleségét, Helenét, s mikor Trójába értek, feleségül vette. A nagy háború alatt többet vitézkedett felesége hálótermében, mint a csatatéren, pedig ügyes nyíllövő volt, Akhilleusz halálát is az ő nyílvesszeje okozta.

Menelaoszt kihívta ugyan párviadalra, de csúfosan megfutamodott, s csak Aphrodité mentette meg a haláltól. Végül őt is nyíl ölte meg, Philoktétészé, amely azonban Héraklésztől eredt, és a Hüdra epéjével lévén bekenve, feltétlenül halált okozott. Parisz hiába kereste fel elhagyott feleségét, Oinónét az Ída-hegyen, hogy segítsen, az nem volt hajlandó meggyógyítani. Parisz tetteiről a legtöbbet Homérosz Iliasza révén tudunk, valamint Ovidius Hősnők levelei c. költői művéből; ebben Parisz a retorika minden fegyverét beveti, hogy az istennőtől neki ígért asszony hajlandóságát elnyerje.

Művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párisz alakját már az ókori képzőművészek is kedvelték, félszáz vázakép, sok falfestmény és dombormű mutatja az alma odaítélése, Helena elrablása ill. Menelaosszal való párharca közben. Az újkori festők egyik legkedveltebb témája volt Párisz ítélete, bizonyára mert lehetőséget nyújtott a három szép istennő ruhátlan ábrázolására; elég talán, ha Cranach, Giordano, Claude Lorrain, Rubens, Boucher, Gaugin és Pierre-Auguste Renoir vásznait említjük.

A zeneszerzők közül kevesebbet ihletett meg a neves nőrabló; Cesti, Galuppi és Gluck operáiban és Offenbach: Szép Heléna c. operettjében találkozunk vele.

Családfa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
Atlasz
 
Pléióné
 
Szkamandrosz
 
Idaia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Élektra
 
Zeusz
 
Teukrosz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dardanosz
 
 
 
Bateia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Erikhthóniosz
 
 
Ilosz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Trósz
 
Kallirhoé
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Eurüdiké
 
Iliosz
 
Asszarakosz
 
Hieromnémé
 
Ganümédész
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Laomedón
 
Leukippé
 
Themisztó
 
Kapüsz
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Priamosz
 
Hekabé
 
Ankhiszész
 
Aphrodité
 
Latinus
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hektór
 
Parisz
 
Kreusza
 
Aineiasz
 
Lavinia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ascanius
 
Silvius
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Silvius
 
Aeneas Silvius
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Brutus
 
Latinus Silvius
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Alba
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Atys
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Capys
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Capetus
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Tiberinus Silvius
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Agrippa
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Romulus Silvius
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Aventinus
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Procas
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Numitor
 
Amulius
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mars
 
Rhea Silvia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Hersilia
 
Romulus
 
Remus
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Római KirályságShe-wolf suckles Romulus and Remus.jpg


Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Parisz témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap