Albán Kommunista Párt

Albán Kommunista Párt
Adatok
Alapítva	1941. november 8.
Feloszlatva	1948
Ideológia	kommunizmus

Az albán állampárt történelme
Albán Kommunista Párt	1941–1948
Albán Munkapárt	1948–1991
Albán Szocialista Párt	1991–

Az Albán Kommunista Párt (AKP) (albánul: Partia Komuniste e Shqipërisë, rövidítése PKSh) Albánia 1941-ben alakított marxista–leninista politikai tömörülése, amely 1944 után az ország egyetlen pártjaként vezette Albániát. 1948-ban neve Albán Munkapárt lett.

Története

Előzmények

Az 1939. évi olasz megszállás előtt Albániában nem működött egységes, szervezett kommunista mozgalom. A forradalmi eszmék első ízben az 1924-es júniusi forradalom külföldre emigrált vezetői körében kezdtek terjedni. Az 1920-as évek második felében az emigránsok kisebb kommunista sejteket hoztak létre a Szovjetunióban, Franciaországban és Ausztriában. A szovjetunióbeli kommunista csoport vezetője, Ali Kelmendi 1930-ban a Komintern megbízásából Albániába utazott, hogy megszervezze a kommunista mozgalmat. Az újszerű, radikális eszméknek csak a városokban tudott kevésszámú hívet szerezni, ahol közreműködésével megalakultak az első illegális kommunista csoportok (Tirana, Shkodra, Vlora, Elbasan). I. Zogu politikai rendőrsége azonban kemény kézzel szorította vissza a munkásmozgalmat, s 1936-ban Kelmendinek távoznia kellett hazájából.

A Komintern balkáni szekciója 1939-ben a jugoszláv kommunistákat bízta meg azzal, hogy segítsék az albán kommunisták szervezeti egységének megteremtését. Josip Broz Tito a Jugoszláv Kommunista Párt Koszovó–metohijai titkárát, Miladin Popovićot jelölte ki a feladat megszervezésére. Popović belefogott az albán kommunista párt szervezésébe, s 1941-től a szintén koszovói Dušan Mugošával karöltve keresték a pártszervezés útjait és lehetőségeit albán elvtársaikkal (Enver Hoxha, Koço Tashko, Koçi Xoxe, Pandi Kristo).

Pártalapítás és partizánmozgalom

Munkálkodásuk eredményeként 1941. november 8-án Tiranában gyűlt össze húsz albán kommunista vezető (százharminc kommunista képviseletében), és titkos tanácskozásukon kimondták az Albán Kommunista Párt (AKP) megalakítását. Az AKP Ideiglenes Központi Bizottságának elnöke a korçai kommunisták vezetője, az elkövetkezendő négy évtizedben Albánia teljhatalmú ura, Enver Hoxha lett. A párt az első években ideológiai és pártszervezési vonalon teljes egészében a jugoszláv kommunistákra hagyatkozott, s a Kominternben az AKP-t tulajdonképpen a Jugoszláv Kommunista Párt egyik szervezeteként kezelték.

Az AKP egyik első intézkedéseként az olasz megszállók és Mustafa Kruja kormánya elleni harcra hívta fel az albán népet, s 1942. szeptember 6-ai pezëi konferenciáján megalakult az antifasiszta harcot koordináló Nemzeti Felszabadítási Front, megkezdődött a helyi szintű, ún. felszabadítási tanácsok szervezése. A partizánhadsereg (neve 1943-tól Nemzeti Felszabadítási Hadsereg) ekkor még csak 2 ezer, 1943 nyarára azonban már 30 ezer tagot számlált. Nem csupán az olasz, majd 1943 szeptembere után a német megszállók, de a Nemzeti Frontba tömörült nacionalista, antikommunista partizánok ellen is küzdöttek.

Az AKP I. Kongresszusára 1943. március 17–22. között került sor Labinotban (labinoti konferenciák), amelyen megválasztották a központi bizottságot és a párt első főtitkárát, Enver Hoxhát. Időközben megkezdődtek a tárgyalások a Nemzeti Front vezetőivel, s augusztus 2-án Mukajban asztalhoz ültek a két frakció képviselői. Az olasz megszállók elleni nemzeti összefogás terve azonban a Koszovó majdani hovatartozása feletti nézetkülönbség miatt kevéssel utóbb meghiúsult. A nacionalisták Nagy-Albánia megteremtését tűzték ki céljukul, míg a jugoszlávok patronálta kommunisták Jugoszláviához csatolását pártolták. A mukaji megállapodást ezután mindkét fél semmisnek tekintette, s különösen a szeptemberi német megszállást követően egymás ellen is nagy erőkkel harcoltak.

A Mussolini-rezsim összeomlásával 1943. szeptember 3-án az olaszok elhagyták Albániát (jó páran csatlakoztak a kommunista partizánokhoz, és megalakították az Antonio Gramsciról elnevezett zászlóaljat). Szeptember 8-án helyüket elfoglalták a hitleri náci megszállók, akik ellen a kommunista párt újult erővel folytatta a partizán-hadviselést, és 1944 januárjára Dél-Albánia egy részét már ellenőrzésük alatt tartották. Május 24–28. között tartotta meg az Albán Kommunista Párt përmeti kongresszusát, amelyen megválasztották a már felszabadult és felszabadítandó területek közigazgatását irányító Nemzeti Felszabadítási Főtanácsot. A tanács végrehajtó bizottságának elnöke az egyúttal a Nemzeti Felszabadítási Mozgalom parancsnokává is megtett Enver Hoxha lett. Ezzel az aktussal egy kézben összpontosult a párt, valamint az ország politikai és katonai irányítása. A përmeti konferenciát a későbbi párttörténetírás is dicsfénnyel ragyogta be, sőt, az 1944. május 24-ei dátum a kommunista albán címerben is helyet kapott.

A konferenciát követően a kommunisták elsöprő erejű támadást intéztek a német megszállók és a kollaboránsok ellen, heves csaták folytak Gjirokastra, Korça, Elbasan, Berat és Vlora vidékén. Júliusra Tirana és Shkodra kivételével Albánia nagy része a kezükre került. 1944. október 20-a és 23-a között került sor a Përmetben megalakult nemzeti Felszabadítási Főtanács berati kongresszusára, amelyen Hoxhával az élén de iure is megalakult a népi demokratikus Albánia ideiglenes nemzeti kormánya. Az eseményen elfogadott nyilatkozat pontjai ígéretet tettek a felszabadulás utáni szabad és demokratikus választás megszervezésére. Hamarosan folytatódott a harc, s húsz napig tartó, elkeseredett harcok árán november 17-én felszabadították Tiranát, november 29-én pedig Shkodra elfoglalásával egész Albánia felszabadult.

Források

• ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
• ↑ Pearson 2005: Owen Pearson: Albania in occupation and war: From fascism to communism. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2005. = Albania In the Twentieth Century, 2. ISBN 1845110145  
• ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
• ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
• ↑ Vickers 2014: Miranda Vickers: The Albanians: A modern history. London;  New York: I.B. Tauris.  
• ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671