A hetedik pecsét (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(A hetedik pecsét szócikkből átirányítva)
A hetedik pecsét
(Det sjunde inseglet)
A hetedik pecsét - sakk-kihívás.jpg
Block sakkjátszmára hívja a halált
Rendező Ingmar Bergman
Producer Allan Ekelund
Forgatókönyvíró Ingmar Bergman
Főszerepben Max von Sydow
Gunnar Björnstrand
Bengt Ekerot
Nils Poppe
Zene Erik Nordgren
Operatőr Gunnar Fischer
Vágó Lennart Wallén
Jelmeztervező Manne Lindholm
Gyártás
Gyártó Svensk Filmindustri (SF)
Ország  Svédország
Nyelv svéd
Időtartam 96 perc
Költségvetés 150 000 USD (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Svensk Filmindustri
Bemutató Svédország 1957. február 16.
USA 1958. október 13.
Díj(ak) Cannes-i Fesztivál - a zsűri különdíja
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A hetedik pecsét, (eredeti címén: Det sjunde inseglet) egy 1957-ben bemutatott fekete-fehér svéd film Ingmar Bergman rendezésében. A film alaptémája egy keresztes lovag hazatérése szülőhazájába, a 10 éve nem látott és azóta pestis tizedelte Svédországba. A film legnevezetesebb – azóta klasszikussá vált – jelenete a lovag és a Halál közti sakkpárbaj ábrázolásai. Rendezője, illetve Max von Sydow számára ez a film hozta meg az első komolyabb sikert. A cím utalás a Jelenések könyvére.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiábrándult keresztes lovag Antonius Block (Max von Sydow) és fegyverhordozója Jöns (Gunnar Björnstrand) a harcok után hazatér a pestis sújtotta Svédországba. Megérekezésük után Block rögtön találkozik a Halállal (Bengt Ekerot), akit egy sápadt, fekete csuklyás szerzetesszerű alak személyesít meg. Block, aki éppen egy sakkjátszma közepén van, kihívja a Halált egy mérkőzésre, abban a reményben, hogy míg a játék folytatódik képes időt nyerni. A Halál beleegyezik, és elkezdik a játékot.

A film többi szereplője nem látja a Halált, és amikor a sakktábla különböző időpontokban előbukkan a történetben, azt hiszik, hogy a lovag egyedül játszik.

A lovag és fegyverhordozója a Block-vár felé tart. Útközben vándorszínészekkel találkoznak, Joffal (Nils Poppe), feleségével Miával (Bibi Andersson), kisgyermekükkel Mikaellel és a "színigazgató" Jonas Skattal (Erik Strandmark). Jofnak különböző látomásai vannak, főleg angyalokról, de ezeket Mia szkeptikusan fogadja.

A Block és Jöns belép egy templomba, melynek freskóján a táncoló Halál látható. Jöns rajzol egy kis figurát magáról, majd ezt mondja: "Ez itt a fegyverhordozó Jöns, aki kineveti a Halált. Az ő világa egy Jöns-világ, csak magában hisz. Minden nevetséges, beleértve maga is: "értelmetlen a Mennyország, a Pokol pedig nem érdekli." Block a gyóntatófülkében beszél egy paphoz: "Ma találkoztam a Halállal, sakkot játszunk. Az életem egy hiábavaló törekvés volt, egy vándorlás, egy nagy vita értelem nélkül. Nem érzek keserűséget vagy önvádat, mert az emberek többségének élete ugyanilyen. De a haladékomat értelmes cselekedetre fogom fordítani." Miután a sakkjátszma stratégiájáról kezd beszélni rájön, hogy a gyóntatófülkében a Halál ült. Gyorsan elhagyják a templomot.

Nem sokkal ezután Jöns egy elhagyott faluban keres vizet, ahol megment egy néma cselédlányt (Gunnel Lindblom) a megerőszakolástól. Felismeri a teológus Ravalt (Bertil Anderberg), aki tíz éve rábeszélte Blockot, hogy hagyja ott feleségét, és menjen a Szentföldre harcolni a keresztesekkel. Jöns megígéri a férfinek, hogy megjelöli az arcát, ha még egyszer találkoznak. A lány csatlakozik Jönshöz. A trió beér a városba, ahol a kis színtársulat szerepel. Skat bemutatja a közönségnek Jofot és Miát, majd elcsábítja a kovács Plog (Åke Fridell) feleségét Lisát (Inga Gill), akivel megszökik. Jof és Mia tréfás előadását egy flagelláns menet szakítja félbe.

Jof betér a helyi fogadóba, ahol beleköt Raval, és arra kényszeríti, hogy az asztalon táncoljon, mint egy medve. Jöns is felbukkan, aki állja a szavát, egy tőrrel megvágja Raval arcát. Block közben Miával van egy pikniken, epret esznek és tejet isznak hozzá. A lovag felszabadultan érzi magát, meghívja Miát a férjével együtt a várába, ahol biztonságban lehetnek a pestis elől.

Skat és Lisa az erdőben vannak. A nő elégedetlen a férfivel, ezért visszatér kovács férjéhez. Megjelenik a Halál, aki elől Skat egy fára menekül, de az elkezdi vágni alatta, mondván, hogy lejárt az ideje. Skat arra hivatkozik, hogy a színészekre speciális szabályok vonatkoznak, erre azt a választ kapja, hogy "az előadás haláleset miatt elmarad".

Raval is megjelenik, aki haldoklik a pestisben, és vízért könyörög. A cselédlány adni akar neki, de Jöns megállítja. Jof azt mondja Miának, hogy látja ahogy Block sakkozik a Halállal, és úgy dönt, hogy elmenekül a családjával, addig míg a Halál el van foglalva.

Amikor a Halál kijelenti, hogy senki sem menekül meg, Block fellöki a sakkfigurákat megzavarva a Halált, hogy Jof családja el tudjon menekülni. A Halál visszahelyezi a bábukat a táblára, majd a következő lépéssel megnyeri a mérkőzést. Kijelenti, hogy amikor újra találkoznak, akkor eljön Block ideje - és a vele utazóké - és elviszi őket. Mielőtt a Halál távozna megkérdi a lovagot, hogy sikerült-e véghezvinnie egy értelmes cselekedetet. Block igennel válaszol.

Block újra találkozik feleségével, Karinnal (Inga Landgré), aki egyedül várja a várban, miután a szolgálók elmenekültek. Jönsszel és a cselédlánnyal egy utolsó vacsorán vesznek részt, mielőtt a Halál megjelenik. Block Istenhez imádkozik: "Könyörülj rajtunk, mert kicsik, ijedtek és tudatlanok vagyunk."

Eközben a kis család egy viharba kerül, melyet Jof úgy értelmez, hogy ez a "Halál angyala és ő nagyon nagy." Másnap reggel Jof megpillantja a lovagot és a követőit, akik a hegy fölött egy ünnepélyes haláltáncot járnak a Halállal a nyomukban.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Karakter
Max von Sydow Antonius Block
Gunnar Björnstrand Jöns
Bengt Ekerot Halál
Nils Poppe Jof
Bibi Andersson Mia
Gunnel Lindblom néma cselédlány
Inga Landgré Karin
Åke Fridell Plog, a kovács
Inga Gill Lisa
Erik Strandmark Jonas Skat
Bertil Anderberg Raval
Maud Hansson boszorkány
Gunnar Olsson templomi festő
Anders Ek szerzetes
Lars Lind fiatal szerzetes
Benkt-Åke Benktsson kereskedő
Tor Borong gazda
Gudrun Brost cseléd
Harry Asklund fogadós

A produkció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bergman eredetileg színdarab formájában írta meg a történetet Trämålning címmel a Malmöi Városi Színház színészhallgatói számára. Első alkalommal egy rádiójáték formájában adták elő 1954-ben Bergman rendezésében. Szintén ő rendezte a következő tavasszal Malmöben a színházban, majd ősszel Stockholmban is színpadra került Bengt Ekerot rendezésében, aki később a filmváltozatban a Halált játszotta.

A hetedik pecsét forgatókönyvét Bergman a Karolinska kórházban kezdte írni, ahol gyomorpanaszokból lábadozott. A projekthez csak az Egy nyáréjszaka mosolya cannes-i sikere után kapott zöld utat. Végül ötször írta újra a forgatókönyvet, a film költségvetését megközelítőleg 150 ezer dollárban állapították meg.

Két jelenet kivételével mindent a solnai Filmstaden stúdióiban vettek fel. Kivétel volt a híres tengerparti nyitójelenet, melyben Block a Halállal sakkozik, és a végén a haláltánc. Mindét jelenet északnyugat Skåne tartomány sziklás, meredek partjainál lett felvéve.

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál (1957)
  • Sant Jordi-díj (1962)
    • díj: az év filmje – Ingmar Berman
    • legjobb külföldi rendező – Ingmar Berman
  • Fotogramas de Plata (1962)
    • díj: legjobb külföldi színész – Max von Sydow
  • Italian National Syndicate of Film Journalists (1961)
    • díj: Ezüst Szalag (legjobb rendező - külföldi film) – Ingmar Bergman
  • Cinema Writers Circle Awards, Spanyolország (1962)
    • díj: legjobb külföldi film
    • díj: legjobb külföldi rendező – Ingmar Berman

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a The_Seventh_Seal című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.