A Manderley-ház asszonya (film, 1940)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(A Manderley-ház asszonya (film) szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk A filmről szól. Hasonló címmel lásd még: A Manderley-ház asszonya (egyértelműsítő lap).
A Manderley-ház asszonya
(Rebecca)
1940-es amerikai film
RendezőAlfred Hitchcock
ProducerDavid O. Selznick
AlapműDaphne du Maurier: Rebecca (1938) c. regénye, amely magyarul A Manderley-ház asszonya címen jelent meg 1943-ban
Műfaj
ForgatókönyvíróRobert E. Sherwood
Joan Harrison
FőszerepbenLaurence Olivier
Joan Fontaine
ZeneFranz Waxman
OperatőrGeorge Barnes
VágóHal C. Kern
W. Donn Hayes[1]
DíszlettervezőLyle R. Wheeler
Gyártás
GyártóSelznick International Pictures
Ország USA
Nyelv
Játékidő130 perc
Költségvetés1 288 000 dollár[2]
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóUSA United Artists
BemutatóUSA 1940. április 12.
Magyarország 1941. február 13. (Scala Filmszínház, magyar szöveggel)[3]
Magyarország 1984. május 26. (MTV1-en, magyar szinkronnal)
Eredeti magyar adóMTV1 (1984; 1990: Rebecca címen)
Duna TV (1998, 1999)
M2 (2008)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz A Manderley-ház asszonya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Manderley-ház asszonya (eredeti cím: Rebecca) 1940-ben bemutatott, fekete-fehér amerikai film Alfred Hitchcock rendezésében.

„ Ez egy angol film, teljesen angol ”
– Alfred Hitchcock

David O. Selznick producer adta Hitchcocknak Daphne du Maurier az angolul azonos című 1938-as pszichothrillerét, a Rebeccát – amely könyv alakban magyarul A Manderley-ház asszonya címen jelent meg 1943-ban Ruzitska Mária fordításában a Singer és Wolfner kiadásában elsőként –, miután ejtette a Titanic tervét. Hitchcock első amerikai filmje megkapta a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.

Hitchcock számára Hollywood vonzerejét főként az adta, hogy itt nagy stúdióban, magas költségvetéssel dolgozhatott. A thriller nem annyira hatásvadász és drámai effektusaival, mint inkább lélektani kiszámíthatatlanságával, a rejtély fokozásának képességével tűnik ki. A Rebeccában együtt van Hitchcock minden formai jellegzetessége, a homályos előtörténet, a leplezetlen gyanakvás, és a múlt árnyékában lakozó tündéri szerelem.

A Laurence Olivier által megteremtett figura személyisége bizonytalan és zilált, így mint gyilkos is számításba jöhet. Különleges hangsúlyt helyezett Hitchcock a házvezetőnő személyére. Számos jelenetben látszólag a semmiből toppan elő, azt a hatást keltve, hogy mindenütt jelen van. Ezt a benyomást még erősíti, hogy szinte sosem látjuk mozgásban. Alakja mindig álló, komor és mozdulatlan figuraként jelenik meg a filmben, és ezzel a mozdulatlansággal az alak fenyegetővé, kiszámíthatatlanná válik.

Hitchcock már korábban szerette volna megfilmesíteni a történetet, de képtelen volt kifizetni a regény jogait. Miután Selznick megszerezte a jogokat, Hitchcock megrendezte a produkciót. A film kellően hatásosra sikeredett, és a rendező látásmódját dicséri, hogy a házból a számos fény-árnyék hatáskeltés végett kis híján egy kísértethistóriát fabrikált. A film két főszereplőjének, Laurence Olivier-nek és Joan Fontaine-nek a játéka lenyűgöző. Egy alkalommal Selznick például elhitette a női főszereplővel, Joan Fontaine-nel, hogy mindenki utálja őt, és ki akarják túrni a produkcióból, csak azért, hogy jól játsszon el egy jelenetet. (Ebben segítette, hogy Olivier valóban nem kedvelte Fontaine-t, amiért ő kapta meg a női főszerepet, amire Olivier barátnője, Vivien Leigh is pályázott.) Az Elfújta a szélhez hasonlóan, ehhez a filmhez is körített Selznick egy reklámkampányt, a film egyik plakátján például csak az volt olvasható: „Mi volt Manderley titka?”

Cselekmény[szerkesztés]

Alább a cselekmény részletei következnek!

Egy fiatal nő (Joan Fontaine) – akinek eredeti neve az egész történet során nem hangzik el – egy szállodában megismerkedik Lord Maxim de Winterrel (Laurence Olivier), akinek felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét. Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, Manderleybe költözik. Mr. De Winter, de főképp a házvezetőnő, Mrs. Danvers (Judith Anderson), fürkészve lesik a szép fiatalasszony minden gondolatát, az asszonyra mégis nyomasztóan nehezedik az első Mrs de Winter emléke, aki mintha a ház minden tárgyában, szegletében és az ott élők minden gondolatában folyamatosan jelen lenne. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers minden lépését figyeli, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Mrs. De Winter a házvezetőnővel szemben alárendelt, bűntudatos viselkedést vesz fel, mely Mrs. Danvers uralmát tovább növeli, és a férje, Maxim is egyre megközelíthetetlenebbnek tűnik számára sötét emlékekkel teli otthonában. A helyzet még tovább romlik, amikor megtalálják a vízbe fúlt Rebecca holttestét, és újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit. Maxim de Winter korábban már a feleségeként azonosított egy holttestet, ezért most gyilkosság gyanújába keveredik. Új felesége az egyetlen, akinek elmondja az igazságot (és most először kerülnek igazán közel egymáshoz): valóban jelen volt az első Mrs. de Winter halálakor, de az egy véletlen balesetnek és nem az ő közreműködésének köszönhető. Maxim azt is bevallja, hogy ő maga gyűlölte a mindenki által körülrajongott, de valójában szívtelen asszonyt. A látszólag kilátástalan helyzet végül mégis megoldódik: kiderül, hogy Rebecca rákos volt, ezért a rendőrség öngyilkosságként zárja le a rejtélyes halálesetet, majd Mrs. Danvers ezt megtudván felgyújtja a kastélyt (meghal a tűzben), így magát győztesnek érezve.

Szereplők[szerkesztés]

Szerep Színész[4] Magyar hang[5]
Maximillian „Maxim” de Winter Laurence Olivier Gábor Miklós
A második Mrs. de Winter Joan Fontaine Kútvölgyi Erzsébet
Jack Favell George Sanders Bujtor István
Mrs. Danvers, „Danny” Judith Anderson Sütő Irén
Giles Lacy őrnagy Nigel Bruce Tyll Attila
Frank Crawley Reginald Denny Láng József
Julyan ezredes C. Aubrey Smith Egri István
Beatrice Lacy Gladys Cooper Békés Rita
Mrs. Edythe Van Hopper Florence Bates Vajay Erzsi
Halottkém Melville Cooper Szilágyi Tibor
Dr. Baker Leo G. Carroll Horváth Sándor
Ben Leonard Carey Szatmári István
Tabbs Lumsden Hare Molnár Tibor
Frith Edward Fielding Ujlaki László
Chalcroft Forrester Harvey Füzessy Ottó
Robert Philip Winter Verebes Károly
Rendőr Billy Bevan Perlaki István
Hotelportás Egon Brecher Kenderesi Tibor
Szállodaigazgató Gino Corrado Győrffy György
Férfi a telefonfülkénél Alfred Hitchcock Csákányi László
Mullen Leyland Hodgson Prókai István
Főpincér a szállodában Alphonse Martell Kéry Gyula
Pincér a szállodában William H. O’Brien Elekes Pál
Vendég a szálloda éttermében Ronald R. Rondell Avar István

Díjak, jelölések[szerkesztés]

Oscar-díj (1941)[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Criterion
  2. ↑ Rebecca (angol nyelven). Box office/business. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2010. február 14.)
  3. ↑ K., M. (1941). „A Manderley-ház asszonya, 1941. február 15.” (magyar nyelven). Magyar Film 3 (7), 9. o. (Hozzáférés: 2018. április 19.)  
  4. ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
  5. ↑ A Manderley-ház asszonya (Rebecca, 1964) 1. szinkron (1978). Magyar Televízió Szinkron Stúdió, megrendelő MTV1. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Manderley-ház_asszonya_(film,_1940)&oldid=26457068”