137 (szám)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

137 a 136 és 138 között található természetes szám.

137
Tulajdonságok
Tőszám 137 (százharminchét)
Sorszám 137. (százharminchetedik)
Kanonikus alak prímszám
Osztók 1, 137
Római szám CXXXVII
Bináris alak 10001001
Oktális alak 211
Hexadecimális alak 89
Normálalak 1,37 · 102
Számelméleti függvények eredményei
Euler-függvény 136
Möbius-függvény −1
Mertens-függvény −2

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Matematikában

Százharminchét a harmincharmadik prímszám; a következő a 139, amellyel ikerprím párt alkot, ezért a 137 Chen-prím. A 137 egy Eisenstein-prím 3n - 1 alakú valós résszel és képzetes rész nélkül. Ő a negyedik Stern-prím. Erős prím is, azaz nagyobb a két szomszédos prímszám számtani közepénél.

Waring feladata szerint minden elég nagy szám fölírható legfeljebb 137 hetedik hatvány összegeként.[1]

Egy körlapot két sugárral az aranymetszés aránya szerint két cikkre közelítőleg 137° és 222° középponti szögekkel lehet osztani.

137 a tizenegyedik szigorúan nem-palindromikus szám (semelyik 2 és n-2 közötti alapú számrendszerben fölírva sem palindrom).

[szerkesztés] Fizikában

A finomszerkezeti állandó értéke jó közelítéssel 1/137. Ez a természeti állandó az alábbi módon van definiálva:

 \alpha = \frac{e^2}{\hbar c \ 4 \pi \epsilon_0} = \frac{1}{137,035 999 11(46)} ,

ahol e az elemi töltés, c a vákuumbeli fénysebesség, \hbar a redukált Planck-állandó és \epsilon_0 a vákuum elektromos permittivitása. A finomszerkezeti állandó dimenziótlan (mértékegység nélküli) mennyiség, ezért mérőszáma tetszőleges mértékegységrendszerben ugyanannyi.

Az állandó jelentősége abban rejlik, hogy kvantum-elektrodinamikában folyton föltűnik az elektromágneses kölcsönhatás nagyságának szorzójaként. Mivel a kölcsönhatások rendjei ennek az állandónak hatványai szerint gyengülnek, ezért az ő kis értéke gondoskodik róla, hogy a közelítéseink jogosak legyenek. Például egy elektron-elektron szórás esetén csak azt az esetet kell figyelembe vennünk, amikor egy foton közvetíti a kölcsönhatást, minden további foton megjelenésének a valószínűsége 1/137-szer kisebb valószínűségű. Ez tette lehetővé, hogy a kvantum-elektrodinamikával olyan pontosan leírják a valóságot.

Ezzel ellentétben a kvantum-színdinamikában a magasabbrendű kölcsönhatások valószínűsége laboratóriumi energiaskálán csupán egy 1 nagyságrendű szám hatványai szerint csökken, ezért ott sokkal bonyolultabb számításokra van szükség.

Mióta Arthur Sommerfeld 1915-ben először bukkant rá erre a dimenziótlan állandóra, a fizikusok értetlenül állnak előtte. A fizika egyéb területein megszoktuk, hogy a természeti állandók vagy mértékegységgel rendelkeznek, mint a gravitációs állandó vagy a fénysebesség, így nem hasonlíthatóak össze más állandókkal, nem mondhatjuk, hogy nagyok vagy kicsik lennének, vagy az összefüggésekben szereplő mértékegység nélküli együtthatók egyhez közeliek, mint \frac{\pi^2}{6}, \frac{1}{4\pi} vagy e, a természetes logaritmus alapszáma. A finomszerkezeti állandó azonban kilóg a sorból. A kvantummechanika legnagyobb kutatói, Wolfgang Pauli, Werner Heisenberg, és olyan nagy fizikusok, mint Richard Feynman próbálták megfejteni a látszólagos titkot, hogy ez az állandó két nagyságrenddel tér el az egytől, és ráadásul olyan közel áll egy egész szám reciprokához, amely valószínűleg csupán a véletlen műve. [2]

[szerkesztés] Egyéb területeken

137 még:

[szerkesztés] Források

  1. Wells, D. The Penguin Dictionary of Curious and Interesting Numbers London: Penguin Group. (1987): 139
  2. "137"

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken