137 (szám)
137 a 136 és 138 között található természetes szám.
| 137 | |
| Tulajdonságok | |
| Tőszám | 137 (százharminchét) |
| Sorszám | 137. (százharminchetedik) |
| Kanonikus alak | prímszám |
| Osztók | 1, 137 |
| Római szám | CXXXVII |
| Bináris alak | 10001001 |
| Oktális alak | 211 |
| Hexadecimális alak | 89 |
| Normálalak | 1,37 · 102 |
| Számelméleti függvények eredményei | |
| Euler-függvény | 136 |
| Möbius-függvény | −1 |
| Mertens-függvény | −2 |
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Matematikában
Százharminchét a harmincharmadik prímszám; a következő a 139, amellyel ikerprím párt alkot, ezért a 137 Chen-prím. A 137 egy Eisenstein-prím
alakú valós résszel és képzetes rész nélkül. Ő a negyedik Stern-prím. Erős prím is, azaz nagyobb a két szomszédos prímszám számtani közepénél.
Waring feladata szerint minden elég nagy szám fölírható legfeljebb 137 hetedik hatvány összegeként.[1]
Egy körlapot két sugárral az aranymetszés aránya szerint két cikkre közelítőleg 137° és 222° középponti szögekkel lehet osztani.
137 a tizenegyedik szigorúan nem-palindromikus szám (semelyik 2 és
közötti alapú számrendszerben fölírva sem palindrom).
[szerkesztés] Fizikában
A finomszerkezeti állandó értéke jó közelítéssel 1/137. Ez a természeti állandó az alábbi módon van definiálva:
,
ahol
az elemi töltés,
a vákuumbeli fénysebesség,
a redukált Planck-állandó és
a vákuum elektromos permittivitása. A finomszerkezeti állandó dimenziótlan (mértékegység nélküli) mennyiség, ezért mérőszáma tetszőleges mértékegységrendszerben ugyanannyi.
Az állandó jelentősége abban rejlik, hogy kvantum-elektrodinamikában folyton föltűnik az elektromágneses kölcsönhatás nagyságának szorzójaként. Mivel a kölcsönhatások rendjei ennek az állandónak hatványai szerint gyengülnek, ezért az ő kis értéke gondoskodik róla, hogy a közelítéseink jogosak legyenek. Például egy elektron-elektron szórás esetén csak azt az esetet kell figyelembe vennünk, amikor egy foton közvetíti a kölcsönhatást, minden további foton megjelenésének a valószínűsége 1/137-szer kisebb valószínűségű. Ez tette lehetővé, hogy a kvantum-elektrodinamikával olyan pontosan leírják a valóságot.
Ezzel ellentétben a kvantum-színdinamikában a magasabbrendű kölcsönhatások valószínűsége laboratóriumi energiaskálán csupán egy 1 nagyságrendű szám hatványai szerint csökken, ezért ott sokkal bonyolultabb számításokra van szükség.
Mióta Arthur Sommerfeld 1915-ben először bukkant rá erre a dimenziótlan állandóra, a fizikusok értetlenül állnak előtte. A fizika egyéb területein megszoktuk, hogy a természeti állandók vagy mértékegységgel rendelkeznek, mint a gravitációs állandó vagy a fénysebesség, így nem hasonlíthatóak össze más állandókkal, nem mondhatjuk, hogy nagyok vagy kicsik lennének, vagy az összefüggésekben szereplő mértékegység nélküli együtthatók egyhez közeliek, mint
,
vagy e, a természetes logaritmus alapszáma. A finomszerkezeti állandó azonban kilóg a sorból. A kvantummechanika legnagyobb kutatói, Wolfgang Pauli, Werner Heisenberg, és olyan nagy fizikusok, mint Richard Feynman próbálták megfejteni a látszólagos titkot, hogy ez az állandó két nagyságrenddel tér el az egytől, és ráadásul olyan közel áll egy egész szám reciprokához, amely valószínűleg csupán a véletlen műve. [2]
[szerkesztés] Egyéb területeken
137 még:
- I. sz. 137. év vagy i. e. 137.
- A héber számmisztika szerint a „kabala” szó értéke, amely különleges jelentőségű a zsidó kultúra szempontjából.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||

