Törökország köztársasági elnökeinek listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Törökországnak alapításától fogva napjainkig összesen tizenegy köztársasági elnöke volt.

Elnökök[szerkesztés]

Színkód: CHP DP Katonai háttér ANAP DYP AKP Pártoktól független Átmeneti
Elnök Hivatalba lépett Hivatalból távozott Háttere
1 Mustafa Kemal Atatürk[1] 1923. október 29. 1938. november 10. CHP
2 Mustafa İsmet İnönü[2] 1938. november 11. 1950. május 22. CHP
3 Mahmut Celal Bayar 1950. május 22. 1960. május 27. DP
Cemal Gürsel[3] 1960. május 27. 1961. október 10. Katonai
4 Cemal Gürsel 1961. október 10. 1966. március 28. Katonai
5 Cevdet Sunay 1966. március 28. 1973. március 28. Katonai
Tekin Arıburun[4] 1973. március 29. 1973. április 6. ideiglenes[5]
6 Fahri Korutürk 1973. április 6. 1980. április 6. Katonai
İhsan Sabri Çağlayangil[6] 1980. április 6. 1980. szeptember 12. ideiglenes
Kenan Evren[7] 1980. szeptember 12. 1982. november 9. Katonai
7 Kenan Evren 1982. november 9. 1989. november 9. Katonai
8 Turgut Özal 1989. november 9. 1993. április 7. ANAP
Hüsamettin Cindoruk[8] 1993. április 17. 1993. május 16. ideiglenes
9 Süleyman Demirel 1993. május 16. 2000. május 16. DYP
10 Ahmet Necdet Sezer 2000. május 16. 2007. augusztus 28. Az Alkotmánybíróság elnöke
11 Abdullah Gül 2007. augusztus 28. 2014. augusztus 28. AKP
12 Recep Tayyip Erdoğan 2014. augusztus 28. hivatalban AKP

Megbízott elnökök[szerkesztés]

Államfők[szerkesztés]

(A katonai elnökök az "államfő" címet használták a köztársasági elnök helyett.)

  • narancssárga: elnökök hadi tapasztalattal (de választott elnökök)
  • vörös: államfők (hadseregből)
  • zöld: civil elnökök

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Négy terminusban volt elnök, 1923, 1927, 1931 és 1935-ben is megválasztották.
  2. Négy terminusban volt elnök. 1938, 1939, 1943 és 1946-ban választották meg.
  3. „Államfő” címen volt hivatalban az 1960-as katonai puccsot követően.
  4. Házelnök. Fahri Korutürk megválasztása előtt gyakorolta az elnökséget.
  5. Latin: átmenetileg
  6. Házelnök. Átmenetileg köztársasági elnöki jogkörrel bírt, megfelelő jelölt hiányában.
  7. Államfői jogkörben lépett hivatalba az 1980-as katonai puccsot követően
  8. Házelnök. Turgut Özal halálát követően átmenetileg gyakorolta az elnöki jogokat.

Források[szerkesztés]