Székely István (teológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a teológus és egyetemi tanárról szól. Hasonló címmel lásd még: Székely István (egyértelműsítő lap).
Székely István
Életrajzi adatok
Született1861. február 26.
Nagyvárad
Elhunyt1927. február 27. (66 évesen)
Budapest
Születési neveSztarill István
Ismeretes mintteológus
Pályafutása
Akadémiai tagságMTA levelező tagja (1921)
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely István témájú médiaállományokat.

Székely István, születési nevén Sztarill István (Nagyvárad, 1861. február 26. – Budapest, Kőbánya, 1927. február 27.)[1] római katolikus pap, teológus, egyházi író, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1921).

Életútja[szerkesztés]

Sztraill István és Papp Julianna fia. Nagyváradon született, ahol középiskoláit végezte. Teológiai tanulmányait ugyanott kezdte és Bécsben folytatta és mint a bécsi Augustineum tagját 1886-ban teológiai doktorrá avatták. 1884. március 9-én pappá szentelték. Sztarill családi nevét 1886-ban változtatta Székelyre.[2] 1885-86-ban a nagyváradi egyházmegyei hivatalnál működött, ahol 1886-ban a püspöki líceum tanára lett és négy évig az erkölcstant és lelkipásztorkodástant tanította; egyúttal a nagyváradi papnevelőben tanulmányi felügyelő és 1891-től ugyanott, a szentírástan és bölcselet tanára, jogakadémiai hitszónok és az államvizsgálati bizottság kültagja volt. 1895-től prelátus-kanonokként működött, 1898. június 29-én a budapesti egyetemre az újszövetségi szentírástan rendes tanárává nevezték ki, ahol két évig dékáni 1908-1909-ben pedig rektori hivatalt viselt. A Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának tagja volt. 1902-ben pápai titkos kamarás lett. 1903-tól az Aquinói Szent Tamás Társaság elnöke és nagyváradi szentszéki ülnök volt. 1915-ben a Szent István Akadémia I. szakosztályának tagja, később másodelnöke lett. Teljes vagyonát árva gyermekek segélyezésére hagyományozta. Halálát tüdőgyulladás okozta.

Irodalmi működését a Magyar Sionban kezdte meg; a Katholikus Szemlében (1888-90. több cikk), a Bölcseleti Folyóiratban (1888. Bölcselet és természettudomány, 1889. Bölcselet és theologia, A bölcselet hatása az életre, 1890. A háromféle lélektan, 1893. Az Isten léte melletti érvekről, Az ember rendeltetése; 1897. Az állati lélek mivolta); a Hittudományi Folyóiratban (1897., 1899., 1904., 1905., 1907); a Religióban (1906-1907).

Munkái[szerkesztés]

  • Az emberi nem kora és a szentírás. Esztergom. 1877. (Különnyomat a Magyar Sionból).
  • Az emberi nem régisége, történelmi és őstörténelmi szempontból. Budapest, 1889. (Különnyomat a Katholikus Szemléből).
  • A szentírás apologiája. Nagyvárad, 1891. (Ism. Kath. Szemle 1892).
  • Dr. Karsch Szentírási apologiájának második része. Nagyvárad, 1892.
  • Monismus és dualizmus a philosophiában. Budapest, 1893. (Felolvasások a Szent-István-Társulat tud. és irod. osztályüléseiből 10).
  • Erő és anyag. Budapest, 1894. (Különny. a Bölcseleti Folyóiratból. A budapesti egyetem hittudom. kara által a Horváth-féle díjjal kitüntetett munka).
  • Ösztön és ész. Az állat és ember összehasonlító psychologiája. Nagyvárad, 1897. Két kötet. (Ism. Magyar Állam 210. sz.).
  • Jézus és Mária ifjúsága. Budapest, 1897. (Különnyomat a Hittud. Folyóiratból).
  • Svájczi séták. Budapest, 1898.
  • Hermeneutica biblica generalis. Freiburg im Breisgau, 1902.
  • A Sibyllakönyvek. Budapest, 1907. (Különnyomat a Hittudom. Folyóiratból).
  • Bibliotheca apocrypha. Introductio Historico-critica in Libros Apocryphos Utriusque Testamenti Cum Explicatione Argumenti Et Doctrinae. Két kötet. Budapest, 1913.
  • A hegyi beszéd magyarázata. Budapest, 1913.
  • A kisázsiai János és művei. Budapest, 1916.
  • Krisztus születésének éve és a keresztény időszámítás. Budapest, 1922.
  • Az apokalyptika a világirodalomban. Budapest, 1923.

Sajtó alá rendezte Pázmány Péter munkáinak egyetemes kiadásában a Rövid felelet című munkát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. X. ker. állami halotti akv. 204/1927. folyószáma alatt.
  2. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 55380/1886. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1886. év 13. oldal 37. sor.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • Merényi-Metzger Gábor: A nagyváradi kanonokok (1920-1945). = Turul 1997. 1-2. sz.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székely_István_(teológus)&oldid=26236918”