„F–4 Phantom II” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
159 780 szerkesztés
a Bot: következő módosítása: en:McDonnell Douglas F-4 Phantom II
157. sor: 157. sor:


==={{fj|Dél-Korea|1}}===
==={{fj|Dél-Korea|1}}===
<ref>{{cite web|url=http://www.jetfly.hu/rovatok/repules/katonai/tipusok/bucsuznak_a_del-koreai_f-4d_phantomok/|title=41 év után búcsúznak a dél-koreai F-4D Phantomok|publisher=[http://www.jetfly.hu/ JetFly.hu]|accessdate=2010-06-17}}</ref>


==={{fj|RAF|1}}===
==={{fj|RAF|1}}===

A lap 2010. június 17., 14:37-kori változata

F–4 Phantom II

Amerikai F-4E Phantom II Mk 82 légibombákat old
Műszaki adatok
FunkcióHarcászati vadászbombázó repülőgép
GyártóMcDonell Douglas
Személyzet2 fő
Első felszállás1958. május 27.
Szolgálatba állítás1960. december 30.
Gyártási darabszám5195 db[1]
Méretek
Hossz19,20 m
Fesztáv11,70 m
Magasság5,00 m
Szárnyfelület49,20 m²
SzárnyprofilNACA 0006.4-64 a tőben, 0003-64 a törővégnél
Szárnykarcsúság2,77
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg13 757 kg
Tüzelőanyag mennyisége7 549 l
Maximális felszállótömeg28 030 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db General Electric J79-GE-17A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő79,6 kN
Repülési jellemzők
Maximális sebesség2,23 Mach
Utazósebesség940 km/h
Hatósugár680 km
Hatótávolság2 600 km
Legnagyobb repülési magasság18 300 m
Emelkedőképesség210 m/s
Szárny felületi terhelése383 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány0,86
Fegyverzet
Beépített fegyverzet1 db M-61 Vulcan gépágyú

Az F–4C Phantom II háromnézeti rajza

Az F–4 Phantom II két hajtóműves, szuperszonikus repülőgép-hordozó fedélzeti vadászbombázó repülőgép, melyet az Egyesült Államokban a McDonnell Douglas fejlesztett ki az 1950-es évekre. Alkalmazták légi fölény, csapásmérő és felderítő feladatokra is, nagy mennyiségben épült és több mint 40 évvel a bemutatása után is használja néhány ország légiereje.

Története

Gyártás

A típus változatainak gyártása a McDonnell Aircraft, majd a fúziót követően a McDonnell Douglas gyáraiban történt, 1958 és 1979 között 5057 darabot szereltek össze a missouri St. Louisban, illetve a Japán által megrendelt 140 darab F–4EJ-ből 138-at helyben a Mitsubishi Heavy Industries gyártott le (összesen 5195 darab). Az 5057 darabból az Amerikai Légierő 2874 darabot, a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság 1264 darabot, a külföldi üzemeltetők pedig összesen 919 darab amerikai gyártású példányt vett át. Ezzel a gyártásmennyiséggel az F–4 vezeti az amerikában gyártott szuperszónikus vadászrepülőgépek listáját. Az 1966–1967-es években a gyártási mennyiség átlagosan 63 darab repülőgép volt havonta. A gyártási csúcsot az 1967-es év jelentette, ahol egy hónapban 73 darabot adtak át. Tizenegy évvel később, 1978-ban már csak mindössze 4-6 darab gördült ki havonta a gyár végszerelő csarnokából, ugyanis ekkoriban már főként az F–15 Eagle gyártása jelentette a fő programot. A típus gyártásának 21 éve alatt átlagosan évente több mint egymillió munkás foglalkoztatását biztosította a McDonnellnél.[2]

A gyártási mennyiségek eloszlása egyelőre nem tisztázottak pontosan, az 5195 darab az alábbi táblázatban összesített.[3]

Altípus Legyártott mennyiség Gyártó
XF4H–1 2 db prototípus
F4H–1F / F–4A 45 db[4]
TF–4A átalakítás, kisszámú (na.) F–4A-t alakítottak át oktató változatra
F4H–1/F–4B/NF–4B 649 db[5]
DF–4B na., F–4B-ket alakítottak át célrepülőgépnek
EF–4B átalakítás, 1 db F–4B-t ECM-géppé
QF–4B átalakítás, 25 db F–4B-t hangsebesség feletti célrepülőgéppé
F4H–1P / RF–4B 46 db
F–110A Spectre / F–4C 583 db
EF–4C Wild Weasel IV 36 db[6]
RF–4C 503 db
YRF–110A / YRF–4C 2 db prototípus
F–4D 825 db[7]
EF–4D Wild Weasel IV átalakítás, 2 db F-4D-ből[8]
F–4E 1370 db
F–4EJ 138 db (a 140-ből) 138 db a Mitsubishi Heavy Industries-ben
RF–4E 149 db
RF–4EJ 14 db
F–4F 175 db
TF–4F na., a Luftwaffenek épített oktató változatok
F–4G Wild Weasel V átalakítás, 134 db F–4E-ből
F–4J 522 db
YF–4K 2 db (?átépítés?)
F–4K 50 db
YF–4M 2 db (?átépítés?)
F–4M 116 db
F–4N átalakítás, 228 db F-4J-ből
F–4S átalakítás, 302 db F-4J-ből
Összesen: ~5225 darab

Az összesített darabszám csak megközelítő adat, eltérése a hivatalos 5195 darabtól az átépítések miatt lehetséges (oka a nem pontos adatok megléte).

Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok

Az F–4 teljesen fémépítésű, két hajtóműves, alsó trapézszárnyas repülőgép. A félszárnyak külső felét, mely a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemnek megfelelően hidraulikusan felhajtható, 12°-ban megtörték fölfelé, ezzel javítva az orsózási irányú stabilitást. A belépőélek, melyeket a félszárny közepén kutyafogakkal láttak el, teljes hosszában 30°-ra kitéríthető orrsegédszárnyat helyeztek el. A kilépőélek belső felén 60°-ig kitéríthető fékszárnyat, melyet a világon elsők között, határréteg-lefúvó rendszerrel szereltek fel, a külső felükön csak lefelé kitéríthető flaperonokat helyeztek el, melyek a felső szárnyfélen lévő áramlásrontó lapokkal együttesen szolgálnak csűrőkként. A 23°-ban lefelé döntött vízszintes vezérsíkok teljes egészében elfordíthatóak, és magassági kormányként szolgálnak. A függőleges vezérsík hagyományos kialakítású, ezen helyezték el az oldalkormányt. A törzs hátsó része alá fékhorgot szereltek. A sárkány nagyrészt alumíniumötvözetekből, kis részben titániumból készült.

A repülőgép törzsébe két General Electric J79 típusú utánégetős gázturbinás sugárhajtóművet építettek, ezek tolóereje 48,5 kN, 75,6 kN utánégetővel. Levegő-beömlőnyílásukat a törzs oldalán, a pilótafülke vonala mögött helyezték el. A törzs alsó része alatt mindkét hajtómű előtt másodlagos levegő-beömlőnyílásokat alakítottak ki, a hajtómű gurulás közbeni nagyobb levegőigénye miatt, ezek repülés közben a pompázst is meggátolják.

A repülőgép pilótakabinjában elöl ül a pilóta, hátul a lokátor kezelője (Radar Intercept Officer, RIO). A pilótakabin teteje két részben, hátra felfelé nyílik, és kevéssé áll ki a törzsből, emiatt a kilátás, különösen hátrafelé, meglehetősen rossz. A futómű tricikli elrendezésű, a hidraulikusan kormányozható, kétpontos orrfutó a törzsbe hátrafelé, az egypontos főfutók oldalra befelé húzhatók be.

Fegyverzet

A repülőgépbe eredetileg nem terveztek beépített fegyverzetet, utólag, az orr középvonala alá egy M61 Vulcan hatcsövű, 20 milliméteres gépágyút szereltek fel az infravörös érzékelő helyett. A repülőgép alatt öt fegyverfelfüggesztő csomópontot alakítottak ki, egyet a törzs középvonala, kettőt-kettőt pedig a félszárnyak alatt.

Félig a törzs alsó felébe besüllyesztve további négy AIM–7 Sparrow közép-hatótávolságú légiharc-rakéta számára alakítottak ki rögzítési csomópontot. A repülőgép összes külső függesztménye elérhette a 10 200 kilogrammot, ez a fegyverterhelés ma is tetemesnek számítana, nagyobb, mint az egykorú szovjet Tu–22 közepes bombázóé (9000 kg), bár az engedélyezett maximum 8480 kg volt.

Légiharc-rakéták

A repülőgép eredetileg, félig a törzsbe süllyesztve négy AIM–7 Sparrow közép-hatótávolságú légiharc-rakétát, és a szárnyak alatti belső csomópontok oldalán lévő két-két rakétaindító sínen összesen négy AIM–9 Sidewinder infravörös önirányítású, kis hatótávolságú légiharc-rakétát hordozhatott. A rakéták száma a későbbiekben sem változott, de a repülőgép elterjedtségének megfelelően a két kategória korszerűbb, emellett a gépet üzemeltető országok hadiipara által fejlesztett rakétái is megjelentek. A közép-hatótávolságú rakéták közül az amerikai AIM–120 AMRAAM és az angol Sky Flash álltak hadrendbe a típuson, a kis hatótávolságú rakéták közül a japán AAM–3, a német IRIS–T, az izraeli Python 3 állt hadrendbe a Phantomon.

Földi célok elleni fegyverek

Egyéb függesztmények

A törzs alatti fegyverfelfüggesztő csomópontra egy 310 gallonos, a szárnyak alatti külső csomópontra egy 600 vagy 610 gallonos, ledobható tüzelőanyag-póttartályt lehetett függeszteni.

Típusváltozatai

F–4A

F–4B

F–4C

F–4D

Az F-4D volt az amerikai légierő első, speciális feladatokra kialakított Phantom II változata. Ezt a gépet levegő-föld feladatokra tervezték. A gépbe az APQ-109-es radar került, ami a kisebb földi célokat is fel tudta deríteni és ASN-63-as inerciális navigációs berendezést kapott. Az F-4D változatból összesen 825 darab készült.

A típust rendszeresítette Irán és Dél-Korea is.

A fegyverzetét légiharc esetén az AIM-7E/ AIM-7F Sparrow és az AIM-9N légiharc rakéták alkották. Csapásmérésre pedig AGM-65 Maverick levegő-föld rakétát használtak.

F–4E

F–4F

F–4J

F–4K

F–4L

F–4M

F–4N

F–4P

F–4S

F–4T

Megrendelő és üzemeltető országok

Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete

Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje

Ausztrál Királyi Légierő Ausztrál Királyi Légierő

Dél-Koreai Légierő Dél-Koreai Légierő

[9]

Brit Királyi Légierő Brit Királyi Légierő

Egyiptomi Légierő Egyiptomi Légierő

Görög Légierő Görög Légierő

Iráni Légierő Iráni Légierő

Izraeli Légierő Izraeli Légierő

Japán Légi Véderő Japán Légi Véderő

Német Légierő Német Légierő

Spanyol Légierő Spanyol Légierő

Török Légierő Török Légierő

Harci alkalmazása

Lábjegyzetek

  1. ↑ Ez a számadat a Boeing-től származik, az MDD jogutódjától. Lásd a Gyártás fejezetet.
  2. ↑ Cikk a Boeing honlapján: F-4 Phantoms Phabulous 40th.
  3. ↑ Lásd a F-4 Phantom II variants című angol wikicikket.
  4. ↑ Az információ az en.wikicikkből származik, Francillon, René J. McDonnell Douglas Aircraft since 1920. London:Putnam, 1979. ISBN 0-370-00050-1. p. 559.
  5. ↑ Francillon (1979) pp. 559-560.
  6. ↑ AIR International 1994 július, pp. 15–17, 20.
  7. ↑ Dorr, Robert J. and Donald, David. Fighters of the United States Air Force. London:Temple Press/Aerospace, 1990, ISBN 0 600 55094 X., p. 194.
  8. ↑ AIR International 1994 július, p.17.
  9. ↑ 41 év után búcsúznak a dél-koreai F-4D Phantomok. JetFly.hu. (Hozzáférés: 2010. június 17.)

Külső hivatkozások

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz F–4 Phantom II témájú médiaállományokat.
Képgalériák
Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F–4_Phantom_II&oldid=7857674”