„Természetfilozófia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Fölösleges szóközök ki |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A '''természetfilozófia''' a régi [[filozófia]]i gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a [[természet]] egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére. |
A '''természetfilozófia''' a régi [[filozófia]]i gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a [[természet]] egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére.{{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
== Történet == |
== Történet == |
||
Az [[ókor]]ban keletkezett, amikor a [[természettudomány]]ok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ''ókori atomisztika''). |
Az [[ókor]]ban keletkezett, amikor a [[természettudomány]]ok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ''ókori atomisztika'').{{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
{{lásd|Görög atomizmus}} |
{{lásd|Görög atomizmus}} |
||
{{lásd|Démokritosz#Tanítása az atomokról}} |
{{lásd|Démokritosz#Tanítása az atomokról}} |
||
{{lásd|Arisztotelész természetfilozófiája}} |
{{lásd|Arisztotelész természetfilozófiája}} |
||
A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. |
A [[reneszánsz]] idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján.{{refhely|Új Magyar Lexikon}} A reneszánsz természetfilozófia jellegzetes formája volt a [[panteizmus]].<ref>Boros Istvánː A filozófia klasszikusai, 2001, 103. o.</ref> |
||
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] és [[René Descartes]] természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. [[Immanuel Kant|I. Kant]] [[kozmogónia]]i hipotézise, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.). |
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században [[Francis Bacon (filozófus)|Francis Bacon]] és [[René Descartes]] természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. [[Immanuel Kant|I. Kant]] [[kozmogónia]]i hipotézise, [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]] elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.).{{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
A tudományok specializálódásával, valamint a [[dialektikus materializmus]] létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága. |
A tudományok specializálódásával, valamint a [[dialektikus materializmus]] létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága.{{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
A természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a [[kreacionizmus]], a [[preformizmus]] {{Wd|Q1431492}} és az [[energetizmus]] {{Wd|Q15647045}} elméleteiben. |
A természetfilozófia [[Idealizmus|idealista]] irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a [[kreacionizmus]], a [[preformizmus]] {{Wd|Q1431492}} és az [[energetizmus]] {{Wd|Q15647045}} elméleteiben.{{refhely|Új Magyar Lexikon}} |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2019. március 31., 22:54-kori változata
A természetfilozófia a régi filozófiai gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a természet egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére.[1]
Történet
Az ókorban keletkezett, amikor a természettudományok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ókori atomisztika).[1]
A reneszánsz idején az olasz Bernardino Telesio és Giordano Bruno felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv dialektika alapján.[1] A reneszánsz természetfilozófia jellegzetes formája volt a panteizmus.[2]
A természettudományban akkor legfejlettebb mechanika filozófiai hatása a 17. században Francis Bacon és René Descartes természetfilozófiájában öltött testet. A német természetfilozófia idealista alapon zseniális dialektikus gondolatokat vetett fel (pl. I. Kant kozmogóniai hipotézise, Hegel elmélete a mozgásformák egymásba való átmeneteléről stb.).[1]
A tudományok specializálódásával, valamint a dialektikus materializmus létrejöttével megszűnt a természetfilozófia létjogosultsága.[1]
A természetfilozófia idealista irányzatai azonban napjainkban is tovább élnekː a kreacionizmus, a preformizmus és az energetizmus elméleteiben.[1]
Jegyzetek
Források
- ↑ Új Magyar Lexikon: Új Magyar Lexikon: S-Z. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1962.
