„Székely Bertalan” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor: | 4. sor: | ||
}} |
}} |
||
[[Fájl:Székely Bertalan Erdélyi 1900.jpg|bélyegkép|200px|Székely Bertalan]] |
[[Fájl:Székely Bertalan Erdélyi 1900.jpg|bélyegkép|200px|Székely Bertalan]] |
||
Ádámosi '''Székely Bertalan''' ([[Kolozsvár]], [[1835]]. [[május 8.]] – [[Cinkota]], [[1910]]. [[augusztus 21.]]) magyar [[Magyar festők listája|festő]], a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője. [[Székely Árpád (festő)|Székely Árpád]] festő apja. |
Ádámosi '''Székely Bertalan''' ([[Kolozsvár]], [[1835]]. [[május 8.]] – [[Cinkota]], [[1910]]. [[augusztus 21.]]) magyar [[Magyar festők listája|festő]], a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője. [[Székely Árpád (festő)|Székely Árpád]] festő apja. |
||
19. sor: | 20. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
Kiváló [[oktatás|pedagógus]] volt. Eredetileg mérnöknek készült [[Bécs]]ben, de [[1851]]-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. [[1859]]-ben Drezdába ment, ezután [[München]]ben képezte magát. Megfordult [[Berlin]]ben, [[Franciaország]]ban, Hollandiában, [[Németország]]ban, [[Olaszország]]ban, [[London]]ban. [[1855]]-ben visszatért [[Erdély]]be, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. [[1858]]-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, [[Marchendorf]]ban dolgozott, ahol meg is nősült. [[1862]]-ben Pestre költözött. [[1866]]-tól ismét Magyarországon dolgozott. |
Kiváló [[oktatás|pedagógus]] volt. Eredetileg mérnöknek készült [[Bécs]]ben, de [[1851]]-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. [[1859]]-ben Drezdába ment, ezután [[München]]ben képezte magát. Megfordult [[Berlin]]ben, [[Franciaország]]ban, Hollandiában, [[Németország]]ban, [[Olaszország]]ban, [[London]]ban. [[1855]]-ben visszatért [[Erdély]]be, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. [[1858]]-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, [[Marchendorf]]ban dolgozott, ahol meg is nősült. [[1862]]-ben Pestre költözött. [[1866]]-tól ismét Magyarországon dolgozott. |
||
E korszak [[freskó]]feladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert [[Léda (mitológia)|Léda]]-kompozíciókat festett. Az [[1880-as évek|1880]]-[[1890-es évek]]ben készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. [[1871]]-től a Mintarajziskola tanára, [[1902]]-től pedig igazgatója volt, majd [[1905]]-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. [[1910]]. [[augusztus 21.|augusztus 21-én]] hunyt el, 75 évesen. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős. |
E korszak [[freskó]]feladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert [[Léda (mitológia)|Léda]]-kompozíciókat festett. Az [[1880-as évek|1880]]-[[1890-es évek]]ben készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. [[1871]]-től a Mintarajziskola tanára, [[1902]]-től pedig igazgatója volt, majd [[1905]]-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. [[1910]]. [[augusztus 21.|augusztus 21-én]] hunyt el, 75 évesen. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős. |
||
26. sor: | 26. sor: | ||
[[Fájl:2lajos.jpg|bélyegkép|balra|200px|II. Lajos holttestének megtalálása 1860]] |
[[Fájl:2lajos.jpg|bélyegkép|balra|200px|II. Lajos holttestének megtalálása 1860]] |
||
[[Fájl:C0182kir008a.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A vérszerződés. Székely Bertalan műve, (Kecskemét, Városháza 1902)]] |
[[Fájl:C0182kir008a.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|A vérszerződés. Székely Bertalan műve, (Kecskemét, Városháza 1902)]] |
||
[[1859]] telén Münchenbe ment [[Karl von Piloty|Pilotyhoz]] tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori [[Önarckép]]ét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] király holttestének megtalálása. [[1861]]-ben festette ''Dobozy és hitvese'' c. történelmi képét. Ettől kezdve mind jobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett. |
[[1859]] telén Münchenbe ment [[Karl von Piloty|Pilotyhoz]] tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori [[Önarckép]]ét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a [[II. Lajos magyar király|II. Lajos]] király holttestének megtalálása. [[1861]]-ben festette ''Dobozy és hitvese'' c. történelmi képét. Ettől kezdve mind jobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett. |
||
[[Fájl:Szekely Bertalan egesz alakoskep Szinhazi Elet 1935 21sz 32old.jpg|bélyegkép|balra|200px|Székely Bertalan egész alakos fotója]] |
[[Fájl:Szekely Bertalan egesz alakoskep Szinhazi Elet 1935 21sz 32old.jpg|bélyegkép|balra|200px|Székely Bertalan egész alakos fotója]] |
||
[[Fájl:Greguss János.jpg|bélyegkép|200px|Greguss János arcképe]] |
[[Fájl:Greguss János.jpg|bélyegkép|200px|Greguss János arcképe]] |
||
[[1862]]-ben készítette [[Greguss János]] arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. [[1863]]-ban ''[[VII. Károly német-római császár|VII. Károly]] császár menekülése'' c. falképével ([[München]], [[Bayerisches Nationalmuseum]]) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan [[1864]]-ben tért haza. [[1866]]-ban alkotta a ''Mohácsi vész'', a következő évben pedig az ''[[Egri nők]]'' c. nagy sikert aratott történelmi képeit. [[1869]]-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített [[Eötvös József (író)|Eötvös József]], [[Petőfi Sándor]] és egyéb költők, írók költeményeihez. [[1870]]-ben készült ''[[V. László magyar király|V. László]]'' c. történelmi kompozíciója és [[1871]]-ben a ''Nő élete'' című, 12 darabból álló ciklusa. [[1875]]-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a ''Thököly búcsújá''t. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a ''Zrínyi kirohanásá''t [[1879]]-ben fejezte be. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. [[1887]]-[[1889]]-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-[[1890]]-ben [[Lotz Károly (festő)|Lotz Károllyal]] és [[Deák-Ébner Lajos]]sal a [[tihanyi apátság]] freskóit, [[1890]]-[[1896]]-ban a [[Mátyás-templom]] több freskóját, 1896-[[1897]]-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A [[Vajdahunyad vára|Vajdahunyad vár]] részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat ([[1900]]-[[1902]]) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] számára tervezett freskósorozatai sem, betegeskedése miatt. |
[[1862]]-ben készítette [[Greguss János]] arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. [[1863]]-ban ''[[VII. Károly német-római császár|VII. Károly]] császár menekülése'' c. falképével ([[München]], [[Bayerisches Nationalmuseum]]) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan [[1864]]-ben tért haza. [[1866]]-ban alkotta a ''Mohácsi vész'', a következő évben pedig az ''[[Egri nők]]'' c. nagy sikert aratott történelmi képeit. [[1869]]-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített [[Eötvös József (író)|Eötvös József]], [[Petőfi Sándor]] és egyéb költők, írók költeményeihez. [[1870]]-ben készült ''[[V. László magyar király|V. László]]'' c. történelmi kompozíciója és [[1871]]-ben a ''Nő élete'' című, 12 darabból álló ciklusa. [[1875]]-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a ''Thököly búcsújá''t. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a ''Zrínyi kirohanásá''t [[1879]]-ben fejezte be. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. [[1887]]-[[1889]]-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-[[1890]]-ben [[Lotz Károly (festő)|Lotz Károllyal]] és [[Deák-Ébner Lajos]]sal a [[tihanyi apátság]] freskóit, [[1890]]-[[1896]]-ban a [[Mátyás-templom]] több freskóját, 1896-[[1897]]-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A [[Vajdahunyad vára|Vajdahunyad vár]] részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat ([[1900]]-[[1902]]) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] számára tervezett freskósorozatai sem, betegeskedése miatt. |
||
A lap 2016. december 26., 21:10-kori változata
Székely Bertalan | |
Önarckép 1860 | |
Született | 1835. május 8.[1][2][3][4][5] Kolozsvár[6] |
Elhunyt |
|
Állampolgársága | |
Gyermekei |
|
Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Bertalan témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ádámosi Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835. május 8. – Cinkota, 1910. augusztus 21.) magyar festő, a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője. Székely Árpád festő apja.
Családja
Székely nemesi családból származott. Édesapja Székely Dániel kormányszéki fogalmazó, édesanyja Kelemen Johanna.
1858-ban házasodott meg, felesége: Kudrna Jeanette.
Gyermekei:
- Árpád (1861-ben, Marschendorfban született)
- Ágoston (Ákos) (1864-ben Pesten született)
- Ármin (1869-ben Pesten született)
- Jenny (1876-ban született)
Édesapja Kolozsvárott halt meg 1869-ben, 73 éves korában.
Élete
Kiváló pedagógus volt. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabadiskolájába járt. 1859-ben Drezdába ment, ezután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. 1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol meg is nősült. 1862-ben Pestre költözött. 1866-tól ismét Magyarországon dolgozott. E korszak freskófeladatai mellett főként portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett. Az 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. 1910. augusztus 21-én hunyt el, 75 évesen. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős.
Munkássága
1859 telén Münchenbe ment Pilotyhoz tanulmányai folytatására. Itt festette ifjúkori Önarcképét, a realista magyar portréfestészet egyik remekművét. Ugyancsak itt készült első jelentős történelmi kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása. 1861-ben festette Dobozy és hitvese c. történelmi képét. Ettől kezdve mind jobban kibontakozott egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett.
1862-ben készítette Greguss János arcképét. A monumentális festészet problémái foglalkoztatták. 1863-ban VII. Károly császár menekülése c. falképével (München, Bayerisches Nationalmuseum) nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott, ahonnan 1864-ben tért haza. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, a következő évben pedig az Egri nők c. nagy sikert aratott történelmi képeit. 1869-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Ez idő tájt sok illusztrációt készített Eötvös József, Petőfi Sándor és egyéb költők, írók költeményeihez. 1870-ben készült V. László c. történelmi kompozíciója és 1871-ben a Nő élete című, 12 darabból álló ciklusa. 1875-ben alkotta egyik legjelentősebb és egyben fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkáját a Zrínyi kirohanását 1879-ben fejezte be. A század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskó-megbízásnak tett eleget. 1887-1889-ben festette a pécsi székesegyházban két freskóját és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképeit, 1889-1890-ben Lotz Károllyal és Deák-Ébner Lajossal a tihanyi apátság freskóit, 1890-1896-ban a Mátyás-templom több freskóját, 1896-1897-ben a kecskeméti városi tanács dísztermének freskóit. A Vajdahunyad vár részére tervezett Csodaszarvas regéjét bemutató freskósorozat (1900-1902) nem került kivitelezésre. Ugyanúgy nem realizálódtak a Zeneakadémia számára tervezett freskósorozatai sem, betegeskedése miatt.
Az Amerikában dolgozó Eadweard Muybridge vagy a francia Etienne-Jules Marey fényképezőgépet felhasználó mozgáskutatásaival párhuzamosan Székely is foglalkozott mozgáskutatással.[10]
Emlékezete
„Művészetelméleti, pedagógiai munkái gazdag kéziratos hagyatékának gerincét alkotják.” Szadán van eltemetve. Elhunyta után Szadán, ahol a nyarakat töltötte, emlékmúzeuma nyílt.
Irodalom
- Székely Bertalan válogatott művészeti írásai, Bev. Maksay László, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1962, Budapest
- Schauschek Árpád: Székely Bertalan emlékezete. Bp. 1911.
Források
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b 00155854
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. október 25.)
- ↑ Magyarország a XX. században . III-53. Fotóművészet
- Magyar életrajzi lexikon 1900–1990. Főszerk.: Kenyeres Ágnes. Budapest, 2001, Arcanum.
További információk
- Élete és festményei
- Székely Bertalan festményei - TerminArtors.com
- Székely Bertalan mozgástanulmányai. Szerkesztő:Szőke Annamária és Beke László, Budapest, 1992, ISBN 963-787-307-4 (a tanulmányokat Szőke Annamária, Beke László és Peternák Miklós írta) [1]