Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rimanóczy Gyula, id. szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Rimanóczy Gyula
Rimanóczy Gyula.jpg
Született 1903. január 19.
Bécs
Elhunyt 1958. december 21. (55 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei
Foglalkozása építész
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula témájú médiaállományokat.
Wälder Gyula irodájában (1926)
Könyvborító (1995)
Könyvborító (2001)
MÉM 1996

Idősebb Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. január 19.Budapest, 1958. december 21.) Ybl- és Kossuth-díjas építész, a magyar modernista avantgárd építészet kimagasló alkotója.

Bármihez nyúlt is, annak megjelenése olyan eleganciát sugárzik ma is, ami átsüt stílusjegyen és egyedüli hordozója annak a nagykultúrájú szellemnek, aminek az alkotó tulajdonosa volt… Kortársai közül, Lauberen kívül egyedül állott e képességével. Ez volt az, ami átadathatatlan, de a rá való törekvés akarása, az igen, az átplántálható, s ebben nem késlekedett megerősíteni senkit, akiben hajlandóságot látott.
Molnár Péter

Családja[szerkesztés]

Anyja a lengyel származású Markowski Zsófia, Julian Markowskinak, a neves lembergi szobrászművésznek leánya. Apja Rimanóczy Árpád mérnökkari tiszt, aki Nagyváradon vonult be katonának, majd a kötelező szolgálat letöltése után végleg katonai pályára lépett: előbb huszártiszt, majd Bécsben elvégezte a Technische Hochschulét, utána pedig a mérnökkarban szolgált haláláig. Nagyapja, Rimanóczy Kálmán híres nagyváradi építési vállalkozó és építész, számos ottani épület tervezője, kivitelezője. Rimanóczy Gyulának két testvére volt: János és László.

Három gyermeke közül a két fiú: ifj. Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Jenő követte őt a pályán. Lánya, Rimanóczy Yvonne jelmeztervező lett.[1]

Életpályája, munkássága[szerkesztés]

Rimanóczy Gyula tanulmányait a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen végezte. Mint az évfolyam legjobb hallgatója, elnyerte a Hauszmann Alajosról elnevezett [1] jutalomdíjat.

1925–28 között nyugat-európai tanulmányutakon vett részt: bejárta Ausztriát, Svájcot, Francia- és Spanyolországot, Észak-Itáliát, Angliát.

Diplomájának megszerzése után Maróthy Kálmán, Wälder Gyula, majd Dümmerling Ödön [2] építészek irodájában dolgozott.

1933-ban önállósította magát és 1948-ig saját irodája volt. E tizenöt év során születtek legszebb alkotásai. A magánvillákat kivéve a megbízások többségét pályázatokon nyerte el, köztük a Postás Nyugdíjas Otthon, a Dob utcai Postaigazgatóság, a Budapesti Sportcsarnok és a Bosnyák téri templom tervezését.

1942-ben kezdte tervezni saját családi házát Budapest XI. kerületében, a Somorjai u. 21. sz. telekre. Az épület a főváros ostroma előtt tető alá került, de anyagiak híján befejezni már nem tudta. A háború után 50 ezer új Ft-ért eladta; a félkész épületet az új tulajdonos négylakásos társasházzá alakította át.

1948-ban magánirodáját fel kellett adnia, és az akkoriban alakult állami tervezőirodában kényszerült elhelyezkedni. 1948. novembertől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-től az Ipari, majd Könnyűipari Tervező Iroda, végül 1950. szeptembertől a Középülettervező Iroda (KÖZTI) állományába került, ahol 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig dolgozott, eleinte tervezői, később vezetői beosztásokban. Ezen tíz év alatt számos épületet tervezett, melyek többsége meg is valósult: ipari létesítményeket, bányászfürdőket, oktatási és ahhoz kapcsolódó intézményeket (iskolák, iparitanuló-otthonok, egyetemi épületek). Haláláig oktatója volt a Magyar Építőművész Szövetségen belül 1953-ban alakult MÉSZ Mesteriskolának.

Épületei és tervei[szerkesztés]

  • Milanówek (Lengyelország): Markowski-villa (1926)
  • Bp. XI., Somlói út 6/b.: villa (1927)
  • Új Hatvani Római Katolikus templom tervpályázata (megvétel, 1928)[2]
  • Bp. XI., Szirtes út 3/a.: villa (1932)
  • Bp. XII., Hűvösvölgyi út 50.: villa (1932) – lebontották
  • Bp. X., Kőszeg u. 8.: villa (1933)
  • Bp. II., Pasaréti téri templom (1933–34) – műemlék[3] [3]
  • Bp. II., Pasaréti út 96.: villa (1933) – ma Inter-Európa Bank
  • Debrecen: volt Sugárúti villa (1933)
  • Bp. II., Pasaréti út 97.: villa (1934) – átépítve
  • Székesfehérvár: Közvágóhíd (munkatársak: Farkas, Králik, Szabó) (1935)
  • Bp. XII., Lejtő út 22.: villa (1936)
  • Bp. XIV., Cházár A. u. 6.: Postás Nyugdíjas Otthon (1937)
  • Bp. II., Pasaréti téri autóbusz-végállomás (1937)[4]
  • Bp. VII., Dob u. 75–81.: Postaigazgatóság (1939)[5]
  • Bp. IX., Mester u. 45.: Rendelőintézet (1939)
  • Bp. II., Battai út 12/a.: villa (1940) [4]
  • Bp. XIV., Istvánmezei út 1–3.: Nemzeti Sportcsarnok (munkatársak: Gerlóczy, Müller, Simkovits, Tóth) (1941); 1944-ig a Nagycsarnok kiviteli terve is elkészült, de már nem valósult meg
  • Bp. XIV., Bosnyák tér: Szt. Antal Plébánia (1944) – befejezetlen maradt [5]
  • Gödöllő: Ganz Árammérőgyár (1949)
  • Ajka–Csingervölgy: Vájáriskola (1949)
  • Lyukóbánya, Tatabánya, Nagybátony, Petőfibánya: bányászfürdők (1949)
  • Bp. XIII., Váci út 107.: Iparitanuló-iskola (1950)
  • Győr: Iparitanuló-iskola (1950) – műemlék[6]
  • Veszprémi Vegyipari Egyetem (1951-től)
  • Nyíregyháza: Dohányfermentáló (1951)
  • Gödöllői Agrártudományi Egyetem lakóépületei (1953)
  • Szolnok: irodaház (1953)
  • Bp. XI., Műegyetem rakpart: BME "R"-épület (1955)
  • Bp. XIII., Váci út 183.: Bánki Donát Iparitanuló Intézet[6] (1958?)

Tervezett, megépült és pályázati műveinek teljes száma 130 körül van.[7]

Publikációi[szerkesztés]

  • A kislakáskérdés fontos problémája (Nemzeti Ujság, 1930. aug. 1.)
  • A városmajori új templom (Tér és Forma, 1933/4–5)
  • Új Parthenonok felé (Építészet, 1942. II/1)
  • Hozzászólás Nagy-Budapest rendezési tervéhez (1948. aug. 31.)
  • A jövő Budapestje (Magyar Nemzet, 1957. dec. 1.)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

MÉSZ Mesterdíj, 1935
  • Hauszmann Alajos-jutalomdíj (az évfolyam legjobb hallgatója)
  • Építőművész Szövetség Mesterdíja a Pasaréti templomért (1935)
  • Budapest Székesfőváros Művészeti Ezüstérme (1935)
  • Ybl Miklós-díj I. fokozata a II. világháború előtti életművéért (1953)
  • Kossuth-díj a Budapesti Műszaki Egyetem "R" épületéért (1955) [7]

Emlékezete[szerkesztés]

  • OPEION (KÖZTI-kiadvány ifjúsági melléklete, 1982/2)
  • Rimanóczy Gyula halálának 25. évfordulója alkalmából a MÉSZ Kós Károly-termében rendezett kiállítás, 1984. jan. 18–31.
  • Weichinger Károly és Rimanóczy Gyula építészek emlékkiállítása. Magyar Építészeti Múzeum, 1994. jún. 17. – aug. 28.
  • Rimanóczy Gyula templomtervei. Budapest Galéria kiállító háza, 2004. okt. 14. – nov. 14.
  • A szocialista realizmus maradandó épületei. HAP galéria, 2006. aug. 22. – szept. 29.
  • Rimanóczy Gyula építész emlékkiállítása. HAP-galéria, 2010. aug. 31. – okt. 31.

Hagyatékát a Magyar Építészeti Múzeum őrzi.[8]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A leírtak az építész fia, Rimanóczy Jenő által írt Rimanóczy Gyula életrajza című tanulmány kivonatából valók.
  2. Az Új Hatvani római katolikus templom homlokzata. Magyar Építőművészet 1928.XXVIII.évf.5-6.sz.
  3. Felújítás,új liturgikus tér és rendház emeletráépítés 1981-82 : Harsányi István és Vladár Ágnes munkája
  4. Felújítás: Építész Stúdió Kft. Sólyom Benedek DLA építész munkája
  5. Műemlék
  6. http://epiteszforum.hu/valami-mindig-megtori-a-szurkeseget-a-nexon-belsoepiteszete1
  7. Munkáinak legrészletesebb felsorolása a KÖZTI OPEION című lapjának 1982/2. számának ifjúsági mellékletében olvasható

Források[szerkesztés]

  • MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1945-1955 (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat. 1955)
  • Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete. (Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve. 1955/56 tanév).
  • Merényi: 1867-1965 CENTO ANNI ARCHITETTURA UNGHERESE. (Római Magyar Akadémia 1965. szeptember 1.).
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet. 1971
  • Művészeti kislexikon (Akadémiai Kiadó, 1973)
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 255–256. o. ISBN 963-10-1780-X  
  • Jékely Zsolt-Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században. 1980
  • OPEION ifjusági melléklete. 1982/2.szám. (KÖZTI saját kiadvány. Szerzők: Dévényi T. és Ferkai A.)
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. 87, 88, 89, 137, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 147, 157, 158, 159, 165, 187, 188. (Műszaki Könyvkiadó, 1986)
  • Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1956. (OMH. Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 1992).
  • Rimanóczy Gyula (1903-1958) Az országos Műemlékvédelmi Hivatal Magyar Építészeti Múzeumának kiadványa. Budapest, 1996.
  • Modern és szocreál. Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959 (Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 2006).

Folyóiratokban megjelent munkái

  • Tér és Forma: 1929/8, 1930/4-5, 1934/2, 1934/12, 1935/10-12, 1938/3, 1941/4-10, 1942/3, 1943/1 számok.
  • Magyar Művészet: 1934/9 szám.
  • A Pesti Városháza: 1934/4 szám.
  • ÉPÍTÉSZET: 1942/1-3-4 FÜZET.
  • MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET: 1941/június, 1942/október és december.
  • Új Építészet: 1948/10 szám.
  • Magyar Építőművészet: 1955/3-5 és 11-12, 1984/3 szám.
  • Bauwelt 1987. július. 26. szám.
  • Számos külföldi építész szaklap, többek között a Casabella közölte műveit.

Külföldi kiadvány

  • NUOVA ARCHITECTTURA NEL MONDO (Milánói kiadvány a világ építészetéről. 1938. február) Szöveges ismertető: 145-147. oldal. Fotók: 363-365 oldal.

(Munkásságáról még számos kiadvány jelent meg, ami nem áll rendelkezésünkre.)

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958) témájú médiaállományokat.