Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rimanóczy Gyula, id. szócikkből átirányítva)
Rimanóczy Gyula
Rimanóczy Gyula.jpg
Született 1903. január 19.
Bécs
Elhunyt 1958. december 21. (55 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei
Foglalkozása építész
Díjak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula témájú médiaállományokat.
Czigler alapítványi díj pályázat 1924
Wälder Gyula irodájában 1926
Rózsadombi múzeum és rendház 1935
Gellérthegyi szálloda tervjavaslat 1935. tervezőtárs: Hoepfner Guidó
Észt Művészeti Múzeum pályaterve 1937
Párizsi világkiállítás magyar pavilonja 1937
Mester utcai rendelőintézet. 1939-42
Családi ház Budapesten.1943-44
Budapesti Műszaki Egyetem "R" épület.1955

Idősebb Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. január 19.Budapest, 1958. december 21.) Ybl- és Kossuth-díjas építész, a magyar avantgárd építészet kimagasló alkotója.

„Bármihez nyúlt is, annak megjelenése olyan eleganciát sugárzik ma is, ami átsüt stílusjegyen és egyedüli hordozója annak a nagykultúrájú szellemnek, aminek az alkotó tulajdonosa volt… Kortársai közül, Lauberen kívül egyedül állott e képességével. Ez volt az, ami átadathatatlan, de a rá való törekvés akarása, az igen, az átplántálható, s ebben nem késlekedett megerősíteni senkit, akiben hajlandóságot látott.” (Molnár Péter)

Családja[szerkesztés]

Rimanóczy Gyula 1903. január 19-én született Bécsben. Apja Rimanóczy Árpád mérnökkari tiszt Nagyváradon vonult be katonának, majd a kötelező szolgálat letöltése után véglegesen katonai pályára lépett. Előbb huszártiszt, majd Bécsben elvégezte a Technische Hochschule-t és utána a mérnökkarban szolgált haláláig. Nagyapja, Rimanóczy Kálmán híres nagyváradi építési vállalkozó és építész volt, számos nagyváradi épület tervezése, illetve kivitelezése fűződik nevéhez. Rimanóczy Gyulának két testvére volt: János és László. Anyja, Markowski Zsófia, lengyel származású, Julian Markowski neves lembergi szobrászművész lánya volt.

Három gyermeke közül a két fiú ifj. Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Jenő követte őt a pályán. Lánya, Rimanóczy Yvonne jelmeztervező lett.[1]

Életpályája, munkássága[szerkesztés]

Rimanóczy Gyula tanulmányait a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen végezte el. Mint az évfolyam legjobb hallgatója, elnyerte a Hauszmann Alajos [1] jutalomdíjat.

1925-1928 között több Nyugat-Európai tanulmányúton vett részt. Többek között Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Észak-Olaszországban, Angliában és Spanyolországban járt.

Diplomájának megszerzése után Maróthy Kálmán, Wälder Gyula, majd Dümmerling Ödön [2] építész irodájában dolgozott.

1933-ban önállósította magát és 1948-ig saját irodája volt. Ebben az időben születtek legszebb alkotásai. A magánvillákat kivéve a legtöbb megbízását pályázatokon nyerte el, így a Postás Nyugdíjas Otthont, a Dob utcai Postát, a Budapesti Sportcsarnokot, a Bosnyák téri templomot, stb.

1942-ben kezdte tervezni saját családi házát Budapest, XI. Somorjai utca 21 sz. telekre. Az épület Budapest ostroma előtt tető alá került, de - anyagi helyzete miatt - már befejezni nem tudta. A háború után 50 000.-- új Ft.-ért eladta. A félkész házat az új tulajdonos négylakásos társasházzá alakította át.

1948-ban kényszerűségből a nemrég alakult állami tervezőirodában vállalt munkát, eleinte tervezői, később különböző vezetői beosztásban. Az állami tervezőirodák fejlődésük során sok változáson mentek át, ezért 1948 novemberétől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-jétől az Ipari Tervező Iroda majd a Könnyűipari Tervező Iroda, és végül 1950 szeptemberétől a KÖZTI (Középülettervező Iroda) állományába került, ahol 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig dolgozott. Ezen időszak alatt számos épületet tervezett, melyek többségükben megvalósultak. Tervei között megtalálhatók ipari épületek, bányászfürdők és iskolák, iparitanuló otthonok, egyetemek. A Magyar Építőművész Szövetség keretein belül 1953-ban megalakult Mesteriskola tanára volt egészen haláláig.

Művei[szerkesztés]

Épületei és tervei[szerkesztés]

Publikációi[szerkesztés]

  • A kislakáskérdés fontos problémája (Nemzeti Ujság, 1930. augusztus 1.)
  • A városmajori új templom. (Tér és Forma, 1933/4-5 szám.)
  • Új Parthenonok felé (ÉPÍTÉSZET, 1942. II. kötet 1. füzet)
  • Hozzászólás Nagy Budapest rendezési tervéhez (1948. augusztus 31.)
  • A jövő Budapestje (Magyar Nemzet, 1957. december 1.)
MÉSZ. Mesterdíj. 1935

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • Hauszmann Alajos jutalomdíj. (Évfolyam legjobb hallgatója)
  • 1935-ben megkapta az Építőművész Szövetség "Mesterdíját" a Pasaréti templomért.
  • 1935-ben elnyeri a "Budapest Székesfőváros Művészeti Ezüstérmét"
  • 1953-ban megkapta az Ybl Miklós-díj I. fokozatát a második világháború előtti életművéért.
  • 1955-ben a Budapesti Műszaki Egyetem "R" épületéért Kossuth-díjban [7] részesült.

Emlékezete[szerkesztés]

  • OPEION (KÖZTI kiadvány ifjúsági melléklet 1982/2. szám).
  • Hagyatéka megtalálható a Magyar Építészeti Múzeum[8]-ban.
  • Rimanóczy Gyula halálának 25. évfordulója alkalmából a MÉSZ "Kós Károly" termében rendezett kiállítás. 1984. január 18-ától 31-éig.
  • Weichinger Károly (1893-1982) és Rimanóczy Gyula (1903-1958) építészek emlékkiállítása 1994. június 17-étől augusztus 28-áig (Magyar Építészeti Múzeum rendezésében. Budapest, I. ker. Táncsics Mihály utca 1.).
  • Budapest Galéria kiállító háza (2004. október 14. – 2004. november 14. Rimanóczy Gyula templomtervei).
  • A szocialista realizmus maradandó épületei. HAP galéria, 2006. augusztus 22-étől szeptember 29-éig. (kiállítás)
  • Rimanóczy Gyula építész emlékkiállítása a HAP Galériában (2010-08-31 - 2010-10-31) ÉPÍTÉSZFÓRUM.

Képgaléria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Könyvborító 1995
Könyvborító 2001
MÉM 1996

Források[szerkesztés]

  1. A leírtak az építész fia, Rimanóczy Jenő által írt Rimanóczy Gyula életrajza című tanulmány kivonatából valók.
  2. Az Új Hatvani római katolikus templom homlokzata. Magyar Építőművészet 1928.XXVIII.évf.5-6.sz.
  3. Felújítás,új liturgikus tér és rendház emeletráépítés 1981-82 : Harsányi István és Vladár Ágnes munkája
  4. Felújítás: Építész Stúdió Kft. Sólyom Benedek DLA építész munkája
  5. Műemlék
  6. Munkáinak legrészletesebb felsorolása a KÖZTI OPEION című lapjának 1982/2. számának ifjúsági mellékletében olvasható
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958) témájú médiaállományokat.
  • MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1945-1955 (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat. 1955)
  • Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete. (Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve. 1955/56 tanév).
  • Merényi: 1867-1965 CENTO ANNI ARCHITETTURA UNGHERESE. (Római Magyar Akadémia 1965. szeptember 1.).
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet. 1971
  • Művészeti kislexikon (Akadémiai Kiadó, 1973)
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 255–256. o. ISBN 963101780X
  • Jékely Zsolt-Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században. 1980
  • OPEION ifjusági melléklete. 1982/2.szám. (KÖZTI saját kiadvány. Szerzők: Dévényi T. és Ferkai A.)
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. 87, 88, 89, 137, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 147, 157, 158, 159, 165, 187, 188. (Műszaki Könyvkiadó, 1986)
  • Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1956. (OMH. Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 1992).
  • Rimanóczy Gyula (1903-1958) Az országos Műemlékvédelmi Hivatal Magyar Építészeti Múzeumának kiadványa. Budapest, 1996.
  • Modern és szocreál. Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959 (Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 2006).

Folyóiratokban megjelent munkái

  • Tér és Forma: 1929/8, 1930/4-5, 1934/2, 1934/12, 1935/10-12, 1938/3, 1941/4-10, 1942/3, 1943/1 számok.
Székesfehérvári új közvágóhíd. 1933-1935
  • Magyar Művészet: 1934/9 szám.
  • A Pesti Városháza: 1934/4 szám.
  • ÉPÍTÉSZET: 1942/1-3-4 FÜZET.
  • MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET: 1941/június, 1942/október és december.
  • Új Építészet: 1948/10 szám.
  • Magyar Építőművészet: 1955/3-5 és 11-12, 1984/3 szám.
  • Bauwelt 1987. július. 26. szám.
  • Számos külföldi építész szaklap, többek között a Casabella közölte műveit.

Külföldi kiadvány

  • NUOVA ARCHITECTTURA NEL MONDO (Milánói kiadvány a világ építészetéről. 1938. február) Szöveges ismertető: 145-147. oldal. Fotók: 363-365 oldal.

(Munkásságáról még számos kiadvány jelent meg, ami nem áll rendelkezésünkre.)