Gerlóczy Gedeon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gerlóczy Gedeon
Született 1895. június 28.
Budapest
Elhunyt 1975. július 30. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiGerlóczy Zsigmond
Foglalkozása építész,
főiskolai tanár
Kitüntetései Ybl Miklós-díj (2010)
Sírhely Farkasréti temető (7/6-1-41)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerlóczy Gedeon témájú médiaállományokat.

Alsó-viszokai Gerlóczy Gedeon (Budapest, 1895. június 28. – Budapest, 1975. július 30.) magyar építész, Csontváry hagyatékának megmentője.

Életpályája-munkássága[szerkesztés]

A nemesi származású alsóviszokai Gerlóczy család sarja, amely egyben híres orvos dinasztia is volt, de ő a családi hagyományokat megtörve a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen szerzett diplomát. Apja, alsóviszokai dr. Gerlóczy Zsigmond (18631937) orvos, belgyógyász, higiénikus,[1] anyja, galántai Fodor Margit (18691897) volt.[2] Apai nagyszülei alsóviszokai Gerlóczy Károly (18351900) jogász, Budapest első alpolgármestere, és munkácsi Barkassy Amália (18411937) voltak.[3] Anyai nagyszülei galánthai Fodor József (18431901), orvos, egyetemi tanár, főorvos, az MTA tagja,[4] Reizinger Amália (1848-1892) voltak.[5]

Professzora, Hültl Dezső irodájában kezdett dolgozni, majd Münchenben folytatta mérnöki tanulmányait, az ottani Politechnikum-ban Thirsch professzor mellett. Külföldi tartózkodása alatt járta a múzeumokat, műemlékeket, gyűjteményes kiállításokat és ezek képeiről-tárgyairól színes krétarajzokat készített.

1919-ben jött haza és újból beállt Hültl Dezső irodájába dolgozni. Ebben az időben fedezte fel a Csontváry képeket, melyeket az örökösök fillérekért akartak eladni. A képek árverésén meg is vette a legtöbbet. A húszas években önálló tervezőirodát nyitott. Néhány vidéki – Gyulai evangélikus templom (1927), Békéscsabai 100 ágyas sebészeti pavilon (1935) – tervezési feladat után – közel négy évtizeden keresztül – Budapesten dolgozott, mint elismert, jó nevű építész.

Korai tervezési periódusában néhány eklektikus, neobarokk villája épült fel, majd részese lett a Budapest II. kerület Napraforgó utcában "Bauhaus" mintára felépülő kísérleti lakótelep létrehozásának. Tervei szerint épült meg a Napraforgó utca 19. sz. villa, mely már egyértelműen a modernista felfogásra utal.

Az 1930-as évek elején épített villái után 1938-ban első díjat nyert a tabáni gyógyszálló tervpályázaton (Dávid Károly[1]-al, Lauber Lászlóval és Nyiri Istvánnal).1940-ben – Körmendi Nándorral és Grundböck Bélával együtt – készített terv szerint épült fel az (OTI) Országos Társadalombiztosítási Intézet Baleseti kórháza a Fiumei úton. 1941-ben kivitelezték az általa tervezett Madách Kamaraszínházat és a Petőfi Sándor utca - Párisi utca saroktelkére épített lakóházat, földszintjén passzázzsal, mely utóbbi Budapest egyik legsikerültebb modern bérpalotája. Ez időben vett részt a Nemzeti Sportcsarnok pályázatán, ahol több pályázóval együtt első díjat nyert. (Rimanóczy Gyula, Müller Misa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre).A megbízást az első díjban részesített tervezők együtt kapták meg, így a megvalósult Nemzeti Sportcsarnok közös alkotásuk.

1944–1948 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, majd 1950–1961-ig az Ipari Épülettervező Vállalatnál dolgozott nyugdíjazásáig. IPARTERV-i tevékenységéről nincsenek ismert adatok, azon kívül, hogy 1962-ben az Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri Elméleti tömbjére kiírt tervpályázaton – Südi Ernővel és Wagner Lászlóval együtt – első díjat nyert (a megvalósult épület Wagner László munkája). Építész tervezői tevékenységét 67 éves korában, 1962-ben fejezte be.

Csontváry gyűjtemény megmentése[szerkesztés]

Szakíróként is működött. Kiemelkedő érdeme Csontváry hagyatékának felfedezése és megőrzése. Négy évtizeden keresztül fáradozott azért, hogy a művek művészi értékük szerint megbecsülésben részesüljenek.[6] Lakása Budapesten a Galamb utca 3. szám alatt, a VI. emeleten volt, ahol a 42 darabos gyűjteménye is lakozott. Ismert építészként ráígért a budapesti fuvarosok által a Csontváry vásznakért felkínált összegre, a kocsisok pedig lemondtak a vásznakról, amiből pedig jó minőségű zsákokat varrathattak volna. Ötven éven át Gerlóczy építész lakásában porosodtak az alkotások. Az utolsó években a főváros legfrekventáltabb helyén a belvárosi bérházban rakódott rájuk a cserépkályhás lakások korma, füstje. A por és korom az évek szellőztetései alatt ülepedett le, amely a lakás ablakaiból nyíló gyönyörű panorámás kilátásnak ára volt. A korom úgy beette magát, hogy a restaurátori feladat volt az eltávolításuk. 1975 nyarán a lakásban készített interjú alkalmával a gyűjtemény fényképes dokumentálásra is került polgári lakókörnyezetben.[7]

Művei[szerkesztés]

Megépült épületei[szerkesztés]

  • Gyulai evangélikus templom, 1927.
  • Budapest, VIII., Bródy Sándor utca 5-7. Magyar Rádió udvari szárny, 1927-1928.
  • Budapest, XI., Fehérvári út 37. Rendőr lakótelep, 1928.
  • Budapest, XIII., Reitter Ferenc utca 7. lakóház, 1929.
  • Debrecen Magyar királyi csendőrlaktanya, 1929-1930.
  • Budapest. II., Napraforgó utca 19., villa, 1931.
  • Budapest, VIII., Őr utca 4., lakóépület, 1932-1933
  • Budapest, XIV., Bonyhádi út 17., neobarokk villa, 1934-1935
  • Békéscsabai kórház, 100 ágyas sebészeti pavilon, 1935
  • Budapest, VII., Madách sugárút torkolatára kiirt tervpályázat, 1935. (A megvalósult épület Wälder Gyula terve).
  • OTI Baleseti kórház. Budapest., VIII., Fiumei út 13-17. (Körmendi Nándorral együtt) 1937-1939
  • Budapest, XIII., Katona József utca 5., lakóépület, 1937
  • Budapest, XII., Roskovics utca 8., lakóház, 1939-1940
  • Budapest, II., Jurányi utca 6., lakóház, 1940.
  • Madách Színház. Budapest, VII., Madách tér 6., 1940. (Ma: Örkény Színház)
  • Budapest, III., Szépvölgyi út 3/a, lakóház, 1941.
  • Budapest, VII., Rumbach Sebestyén utca 17., lakóépület, 1941
  • Budapest, XIV., Gizella út 37/a, lakóépület, 1941-1942.
  • Budapest, V. Petőfi Sándor utca 12. - Párisi utca 6., sarok lakóház, 1941-1942.
  • Nemzeti Sportcsarnok. Budapest, XIV., Istvánmezei út 1-3. (tervezőtársak: Rimanóczy Gyula, Müller Miksa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre).
  • Budapest, XIV., Kerékgyártó utca 4., lakóház, 1933.

Könyvei[szerkesztés]

  • Építészet városesztétika. (Budapest. 1949)
  • Csontváry emlékkönyv: válogatás Csontváry Kosztka Tivadar irásaiból és a Csontváry irodalomból : művészet és elmélet. Szerkesztette: Gerlóczy Gedeon Németh Lajossal. (Budapest. Corvina. 1977)

Krétarajzairól nincs közelebbi információ, kiegészítésre vár. (szerk.)

Képgaléria[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Tér és Forma.1940-7. sz., 1941-2. sz.
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Kereső.hu online lexikon
  • Rados Jenő[2]: Magyar építészet története. (Műszaki könyvkiadó.1971)
  • Művészeti kislexikon. AKADÉMIA KIADÓ.1973.
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 103. o. ISBN 963-10-1780-X  
  • Jékely Zsolt - Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században. (Műszaki könyvkiadó.1980).
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között.116, 122, 169, 171, 205 oldal.(Műszaki könyvkiadó.1986).
  • Építészeti kalauz.(Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. 1997).
  • Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 595. o. ISBN 963-85773-9-8  
  • Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. 1995.(159, 211, 303, 344, 477).
  • Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. 2001.(43, 143.5, 154, 176, 182.1, 198, 199.2, 202, 332.2, 364, 421, 489, 508, 529, 533, 535).

További információk[szerkesztés]