Gerlóczy Gedeon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gerlóczy Gedeon
Született 1895. június 28.
Budapest
Elhunyt 1975. július 30. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész,
főiskolai tanár
Díjak Ybl Miklós-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gerlóczy Gedeon témájú médiaállományokat.
Tüdőbeteg szanatórium tervpályázat 1929[1]
Békéscsabai kórház sebészeti pavilon 1929

Alsó-viszokai Gerlóczy Gedeon (Budapest, 1895. június 28. – Budapest, 1975. július 30.) magyar építész, Csontváry hagyatékának megmentője.

Életpályája-munkássága[szerkesztés]

A nemesi származású alsóviszokai Gerlóczy család sarja, amely egyben híres orvos dinasztia is volt, de ő a családi hagyományokat megtörve a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen szerzett diplomát. Apja, alsóviszokai dr. Gerlóczy Zsigmond (18631937) orvos, belgyógyász, higiénikus,[2] anyja, galántai Fodor Margit (18691897) volt.[3] Apai nagyszülei alsóviszokai Gerlóczy Károly (18351900) jogász, Budapest első alpolgármestere, és munkácsi Barkassy Amália (1841-1937) voltak.[4] Anyai nagyszülei galánthai Fodor József (1843-1901), orvos, egyetemi tanár, főorvos, az MTA tagja,[5] Reizinger Amália (1848-1892) voltak.[6]

Professzora Hültl Dezső irodájában kezdett dolgozni, majd Münchenben folytatta mérnöki tanulmányait, az ottani Politechnikum-ban Thirsch professzor mellett. Külföldi tartózkodása alatt járta a múzeumokat, műemlékeket, gyűjteményes kiállításokat és ezek képeiről-tárgyairól színes krétarajzokat készített.

1919-ben jött haza és újból beállt Hültl Dezső irodájába dolgozni. Ebben az időben fedezte fel a Csontváry képeket, melyeket az örökösök fillérekért akartak eladni. A képek árverésén meg is vette a legtöbbet. A húszas években önálló tervezőirodát nyitott. Néhány vidéki – Gyulai evangélikus templom (1927), Békéscsabai 100 ágyas sebészeti pavilon (1935) – tervezési feladat után – közel négy évtizeden keresztül – Budapesten dolgozott, mint elismert, jó nevű építész.

Korai tervezési periódusában néhány eklektikus, neobarokk villája épült fel, majd részese lett a Budapest II.kerület Napraforgó utcában "Bauhaus" mintára felépülő kísérleti lakótelep létrehozásának. Tervei szerint épült meg a Napraforgó utca 19. sz. villa, mely már egyértelműen a modernista felfogásra utal.

Az 1930-as évek elején épített villái után 1938-ban első díjat nyert a tabáni gyógyszálló tervpályázaton (Dávid Károly[1]-al, Lauber Lászlóval és Nyiri Istvánnal).1940-ben – Körmendi Nándorral és Grundböck Bélával együtt – készített terv szerint épült fel az (OTI) Országos Társadalombiztosítási Intézet Baleseti kórháza a Fiumei úton. 1941-ben kivitelezték az általa tervezett Madách Kamaraszínházat és a Petőfi Sándor utca - Párisi utca saroktelkére épített lakóházat, földszintjén passzázzsal, mely utóbbi Budapest egyik legsikerültebb modern bérpalotája. Ez időben vett részt a Nemzeti Sportcsarnok pályázatán, ahol több pályázóval együtt első díjat nyert. (Rimanóczy Gyula, Müller Misa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre).A megbízást az első díjban részesített tervezők együtt kapták meg, így a megvalósult Nemzeti Sportcsarnok közös alkotásuk.

1944–1948 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, majd 1950–1961-ig az IPARTERV-ben dolgozott nyugdíjazásáig. IPARTERV-i tevékenységéről nincsenek ismert adatok, azon kívül, hogy 1962-ben az Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri Elméleti tömbjére kiírt tervpályázaton – Südi Ernővel és Wagner Lászlóval együtt – első díjat nyert (a megvalósult épület Wagner László munkája). Építész tervezői tevékenységét 67 éves korában, 1962-ben fejezte be.

Csontváry gyűjtemény megmentése[szerkesztés]

Szakíróként is működött. Kiemelkedő érdeme Csontváry hagyatékának felfedezése és megőrzése. Négy évtizeden keresztül fáradozott azért, hogy a művek művészi értékük szerint megbecsülésben részesüljenek.[7] Lakása Budapesten a Galamb utca 3. szám alatt, a VI. emeleten volt, ahol a 42 darabos gyűjteménye is lakozott. Ismert építészként ráígért a budapesti fuvarosok által a Csontváry vásznakért felkínált összegre, a kocsisok pedig lemondtak a vásznakról, amiből pedig jó minőségű zsákokat varrathattak volna. Ötven éven át Gerlóczy építész lakásában porosodtak az alkotások. Az utolsó években a főváros legfrekventáltabb helyén a belvárosi bérházban rakódott rájuk a cserépkályhás lakások korma, füstje. A por és korom az évek szellőztetései alatt ülepedett le, amely a lakás ablakaiból nyíló gyönyörű panorámás kilátásnak ára volt. A korom úgy beette magát, hogy a restaurátori feladat volt az eltávolításuk. 1975 nyarán a lakásban készített interjú alkalmával a gyűjtemény fényképes dokumentálásra is került polgári lakókörnyezetben.[8]

Művei[szerkesztés]

Budapest, II. kerület, Napraforgó utca 19. (1931)
Madách sugárút torkolata pályázat. Távlati kép. 1935
OTI. Baleseti kórház. 1937-1939

Megépült épületei[szerkesztés]

  • Gyulai Evangélikus templom. 1927.
  • Budapest.VIII.Bródy Sándor utca 5-7.Magyar Rádió udvari szárny. 1927-1928.
  • Budapest.XI.Fehérvári út 37. Rendőr lakótelep. 1928.
  • Budapest.XIII.Reitter Ferenc utca 7. lakóház. 1929.
  • Budapest.II.Napraforgó utca 19. villa.1931.
  • Budapest.VIII.Őr utca 4. lakóépület. 1932-1933
  • Budapest.XIV.Bonyhádi út 17. neobarokk villa. 1934-1935
  • Békéscsabai kórház. 100 ágyas sebészeti pavilon. 1935
  • Budapest.VII.Madách sugárút torkolatára kiirt tervpályázat.1935.(A megvalósult épület Wälder Gyula terve).
  • OTI Baleseti kórház. Budapest.VIII. Fiumei út 13-17. (Körmendi Nándorral együtt) 1937-1939
  • Budapest.XIII. Katona József utca 5. lakóépület. 1937
  • Budapest.XII.Roskovics utca8. lakóház. 1939-1940
  • Budapest.II. Jurányi utca 6. lakóház. 1940.
  • Madách Színház. Budapest.VII. Madách tér 6. 1940. (Ma: Örkény Színház)
  • Budapest.III.Szépvölgyi út 3/a lakóház. 10941
  • Budapest.VII. Rumbach Sebestyén utca 17. lakóépület. 1941
  • Budapest.XIV. Gizella út 37/a lakóépület. 1941-1942.
  • Budapest.V. Petőfi Sándor utca 12 - Párisi utca 6. sarok lakóház. 1941-1942.
  • Nemzeti Sportcsarnok. Budapest.XIV. Istvánmezei út 1-3.(tervezőtársak: Rimanóczy Gyula, Müller Miksa, Sinkovits Lajos, Tóth Imre).
  • Budapest XIV. Kerékgyártó utca 4. lakóház 1933.

Könyvei[szerkesztés]

  • Építészet városesztétika. (Budapest. 1949)
  • Csontváry emlékkönyv: válogatás Csontváry Kosztka Tivadar irásaiból és a Csontváry irodalomból : művészet és elmélet. Szerkesztette: Gerlóczy Gedeon Németh Lajossal. (Budapest. Corvina. 1977)

Krétarajzairól nincs közelebbi információ, kiegészítésre vár. (szerk.)

Képgaléria[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Tér és Forma.1940-7.sz., 1941-2.sz.
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Kereső.hu online lexikon
  • Rados Jenő[2]: Magyar építészet története. (Műszaki könyvkiadó.1971)
  • Művészeti kislexikon. AKADÉMIA KIADÓ.1973.
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 103. o. ISBN 963-10-1780-X  
  • Jékely Zsolt - Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században. (Műszaki könyvkiadó.1980).
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között.116, 122, 169, 171, 205 oldal.(Műszaki könyvkiadó.1986).
  • Építészeti kalauz.(Budapest építészete a századfordulótól napjainkig. 1997).
  • Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 595. o. ISBN 963-85773-9-8  
  • Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. 1995.(159, 211, 303, 344, 477).
  • Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. 2001.(43, 143.5, 154, 176, 182.1, 198, 199.2, 202, 332.2, 364, 421, 489, 508, 529, 533, 535).

További információk[szerkesztés]