Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rimanóczy Gyula
Rimanóczy Gyula.jpg
Született 1903. január 19.
Bécs
Elhunyt 1958. december 21. (55 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei
Foglalkozása építész
Díjak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula témájú médiaállományokat.
Czigler alapítványi díj pályázat 1924
Wälder Gyula irodájában 1926
Rózsadombi múzeum és rendház 1935
Gellérthegyi szálloda tervjavaslat 1935. tervezőtárs: Hoepfner Guidó
Észt Művészeti Múzeum pályaterve 1937
Párizsi világkiállítás magyar pavilonja 1937
Mester utcai rendelőintézet. 1939-42
Családi ház Budapesten.1943-44
Budapesti Műszaki Egyetem "R" épület.1955

Idősebb Rimanóczy Gyula (Bécs, 1903. január 19.Budapest, 1958. december 21.) Ybl- és Kossuth-díjas építész, a magyar avantgárd építészet kimagasló alkotója.

„Bármihez nyúlt is, annak megjelenése olyan eleganciát sugárzik ma is, ami átsüt stílusjegyen és egyedüli hordozója annak a nagykultúrájú szellemnek, aminek az alkotó tulajdonosa volt… Kortársai közül, Lauberen kívül egyedül állott e képességével. Ez volt az, ami átadathatatlan, de a rá való törekvés akarása, az igen, az átplántálható, s ebben nem késlekedett megerősíteni senkit, akiben hajlandóságot látott.” (Molnár Péter)

Családja[szerkesztés]

Rimanóczy Gyula 1903. január 19-én született Bécsben. Apja Rimanóczy Árpád mérnökkari tiszt Nagyváradon vonult be katonának, majd a kötelező szolgálat letöltése után véglegesen katonai pályára lépett. Előbb huszártiszt, majd Bécsben elvégezte a Technische Hochschule-t és utána a mérnökkarban szolgált haláláig. Nagyapja, Rimanóczy Kálmán híres nagyváradi építési vállalkozó és építész volt, számos nagyváradi épület tervezése, illetve kivitelezése fűződik nevéhez. Rimanóczy Gyulának két testvére volt: János és László. Anyja, Markowski Zsófia, lengyel származású, Julian Markowski neves lembergi szobrászművész lánya volt.

Három gyermeke közül a két fiú ifj. Rimanóczy Gyula és Rimanóczy Jenő követte őt a pályán. Lánya, Rimanóczy Yvonne jelmeztervező lett.[1]

Életpályája, munkássága[szerkesztés]

Rimanóczy Gyula tanulmányait a Budapesti Királyi József nádor Műegyetemen végezte el. Mint az évfolyam legjobb hallgatója, elnyerte a Hauszmann Alajos [2] jutalomdíjat.

1925-1928 között több Nyugat-Európai tanulmányúton vett részt. Többek között Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Észak-Olaszországban, Angliában és Spanyolországban járt.

Diplomájának megszerzése után Maróthy Kálmán, Wälder Gyula, majd Dümmerling Ödön [3] építész irodájában dolgozott.

1933-ban önállósította magát és 1948-ig saját irodája volt. Ebben az időben születtek legszebb alkotásai. A magánvillákat kivéve a legtöbb megbízását pályázatokon nyerte el, így a Postás Nyugdíjas Otthont, a Dob utcai Postát, a Budapesti Sportcsarnokot, a Bosnyák téri templomot, stb.

1942-ben kezdte tervezni saját családi házát Budapest, XI. Somorjai utca 21 sz. telekre. Az épület Budapest ostroma előtt tető alá került, de - anyagi helyzete miatt - már befejezni nem tudta. A háború után 50 000.-- új Ft.-ért eladta. A félkész házat az új tulajdonos négylakásos társasházzá alakította át.

1948-ban kényszerűségből a nemrég alakult állami tervezőirodában vállalt munkát, eleinte tervezői, később különböző vezetői beosztásban. Az állami tervezőirodák fejlődésük során sok változáson mentek át, ezért 1948 novemberétől az Építéstudományi Intézet, 1949. január 1-jétől az Ipari Tervező Iroda majd a Könnyűipari Tervező Iroda, és végül 1950 szeptemberétől a KÖZTI (Középülettervező Iroda) állományába került, ahol 1958. december 21-én bekövetkezett haláláig dolgozott. Ezen időszak alatt számos épületet tervezett, melyek többségükben megvalósultak. Tervei között megtalálhatók ipari épületek, bányászfürdők és iskolák, iparitanuló otthonok, egyetemek. A Magyar Építőművész Szövetség keretein belül 1953-ban megalakult Mesteriskola tanára volt egészen haláláig.

Művei[szerkesztés]

Épületei és tervei[szerkesztés]

Publikációi[szerkesztés]

  • A kislakáskérdés fontos problémája (Nemzeti Ujság, 1930. augusztus 1.)
  • A városmajori új templom. (Tér és Forma, 1933/4-5 szám.)
  • Új Parthenonok felé (ÉPÍTÉSZET, 1942. II. kötet 1. füzet)
  • Hozzászólás Nagy Budapest rendezési tervéhez (1948. augusztus 31.)
  • A jövő Budapestje (Magyar Nemzet, 1957. december 1.)
MÉSZ. Mesterdíj. 1935

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • Hauszmann Alajos jutalomdíj. (Évfolyam legjobb hallgatója)
  • 1935-ben megkapta az Építőművész Szövetség "Mesterdíját" a Pasaréti templomért.
  • 1935-ben elnyeri a "Budapest Székesfőváros Művészeti Ezüstérmét"
  • 1953-ban megkapta az Ybl Miklós-díj I. fokozatát a második világháború előtti életművéért.
  • 1955-ben a Budapesti Műszaki Egyetem "R" épületéért Kossuth-díjban [8] részesült.

Emlékezete[szerkesztés]

  • OPEION (KÖZTI kiadvány ifjúsági melléklet 1982/2. szám).
  • Hagyatéka megtalálható a Magyar Építészeti Múzeum[9]-ban.
  • Rimanóczy Gyula halálának 25. évfordulója alkalmából a MÉSZ "Kós Károly" termében rendezett kiállítás. 1984. január 18-ától 31-éig.
  • Weichinger Károly (1893-1982) és Rimanóczy Gyula (1903-1958) építészek emlékkiállítása 1994. június 17-étől augusztus 28-áig (Magyar Építészeti Múzeum rendezésében. Budapest, I. ker. Táncsics Mihály utca 1.).
  • Budapest Galéria kiállító háza (2004. október 14. – 2004. november 14. Rimanóczy Gyula templomtervei).
  • A szocialista realizmus maradandó épületei. HAP galéria, 2006. augusztus 22-étől szeptember 29-éig. (kiállítás)
  • Rimanóczy Gyula építész emlékkiállítása a HAP Galériában (2010-08-31 - 2010-10-31) ÉPÍTÉSZFÓRUM.

Képgaléria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Könyvborító 1995
Könyvborító 2001
MÉM 1996

Források[szerkesztés]

  1. A leírtak az építész fia, Rimanóczy Jenő által írt Rimanóczy Gyula életrajza című tanulmány kivonatából valók.
  2. Az Új Hatvani római katolikus templom homlokzata. Magyar Építőművészet 1928.XXVIII.évf.5-6.sz.
  3. Felújítás,új liturgikus tér és rendház emeletráépítés 1981-82 : Harsányi István és Vladár Ágnes munkája
  4. Felújítás: Építész Stúdió Kft. Sólyom Benedek DLA építész munkája [1]
  5. Műemlék
  6. Munkáinak legrészletesebb felsorolása a KÖZTI OPEION című lapjának 1982/2. számának ifjúsági mellékletében olvasható
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rimanóczy Gyula (építész, 1903–1958) témájú médiaállományokat.
  • MAGYAR ÉPÍTÉSZET 1945-1955 (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat. 1955)
  • Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete. (Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve. 1955/56 tanév).
  • Merényi: 1867-1965 CENTO ANNI ARCHITETTURA UNGHERESE. (Római Magyar Akadémia 1965. szeptember 1.).
  • Rados Jenő: Magyar építészettörténet. 1971
  • Művészeti kislexikon (Akadémiai Kiadó, 1973)
  • Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 255–256. o. ISBN 963-10-1780-X
  • Jékely Zsolt-Sódor Alajos: Budapest építészete a XX. században. 1980
  • OPEION ifjusági melléklete. 1982/2.szám. (KÖZTI saját kiadvány. Szerzők: Dévényi T. és Ferkai A.)
  • Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. 87, 88, 89, 137, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 147, 157, 158, 159, 165, 187, 188. (Műszaki Könyvkiadó, 1986)
  • Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1956. (OMH. Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 1992).
  • Rimanóczy Gyula (1903-1958) Az országos Műemlékvédelmi Hivatal Magyar Építészeti Múzeumának kiadványa. Budapest, 1996.
  • Modern és szocreál. Építészet és tervezés Magyarországon 1945-1959 (Magyar Építészeti Múzeum kiadványa, 2006).

Folyóiratokban megjelent munkái

  • Tér és Forma: 1929/8, 1930/4-5, 1934/2, 1934/12, 1935/10-12, 1938/3, 1941/4-10, 1942/3, 1943/1 számok.
Székesfehérvári új közvágóhíd. 1933-1935
  • Magyar Művészet: 1934/9 szám.
  • A Pesti Városháza: 1934/4 szám.
  • ÉPÍTÉSZET: 1942/1-3-4 FÜZET.
  • MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET: 1941/június, 1942/október és december.
  • Új Építészet: 1948/10 szám.
  • Magyar Építőművészet: 1955/3-5 és 11-12, 1984/3 szám.
  • Bauwelt 1987. július. 26. szám.
  • Számos külföldi építész szaklap, többek között a Casabella közölte műveit.

Külföldi kiadvány

  • NUOVA ARCHITECTTURA NEL MONDO (Milánói kiadvány a világ építészetéről. 1938. február) Szöveges ismertető: 145-147. oldal. Fotók: 363-365 oldal.

(Munkásságáról még számos kiadvány jelent meg, ami nem áll rendelkezésünkre.)