Ordass Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ordass Lajos
Emléktáblája a XII. kerületi Márvány utca 23. számú ház falán
Emléktáblája a XII. kerületi Márvány utca 23. számú ház falán
Született 1901. február 6.
Torzsa
Elhunyt 1978. augusztus 14. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása püspök
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ordass Lajos témájú médiaállományokat.

Ordass Lajos (született Wolf Lajos, Torzsa (Bács-Bodrog vármegye, Kulai járás, ma Szerbiához tartozik), 1901. február 6.Budapest, 1978. augusztus 14.) mártírsorsú magyar evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség alelnöke. Pap László és Ravasz László mellett a magyar protestantizmus utóbbi negyven esztendejének harmadik nagy példaadó egyénisége.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot Újverbászon, majd Bonyhádon végezte, ahol 1920-ban érettségizett. Teológiai tanulmányait Budapesten, Sopronban, majd Wittenbergben folytatta. 1924. október 5-én avatták fel lelkésznek. Hartán, Mezőberényben, Budapesten, Soltvadkerten segédlelkész volt. 1927-1928 között Svédországban tanulmányúton volt, majd miután Debrecenben és Budapesten 2 évig katonalelkész, 1931-1941 között Cegléden volt lelkész, majd 1941-1945 között Budapesten a kelenföldi evangélikus gyülekezet lelkésze. 1945-ben, az idős Raffay Sándor lemondása után a Bányai Egyházkerület gyülekezetei megválasztották püspöküknek. 1947-ben az újonnan alakult Evangélikus Világszövetség elnökévé választották. 1948-ban határozottan kiállt az egyházi iskolák államosítása ellen, ezzel a pártállami diktatúra egyik legfontosabb egyházellenes intézkedésével szegült szembe. Koholt vádak alapján 1948 szeptemberében letartóztatták és bíróság elé állították. 2 évi fegyházra és további 5 évi hivatalvesztésre ítélték. Büntetését Budapesten, Szegeden és Vácott töltötte. Utóda Dezséry László volt a püspöki székben. 1950-ben szabadult, de ezt követően is hallgatásra kényszerült.

1956. október 5-én sor került állami, majd 1956. október 8-án egyházi rehabilitációjára. Dezséry László 1956. október 31-ei lemondása után 1956-1958 között a Déli Egyházkerület püspökeként folytathatta szolgálatát. 1957-ben az Evangélikus Világszövetség újra alelnökévé választotta. Az 1956-os forradalom leverése után újrakezdődtek megpróbáltatásai, 33 éves püspökségéből mindössze 5 évet tölthetett tényleges egyházi szolgálatban, 1958 júniusában újra, ekkor már véglegesen megfosztották hivatalától. Haláláig visszavonultan élt.

Belső száműzetésének éveiben sokat fordított angol, német, dán, svéd, norvég és izlandi nyelvről.

1990. április 30-án a Németh-kormány igazságügy-minisztere, Kulcsár Kálmán ünnepélyesen megkövette Ordass Lajos özvegyét.

Művei[szerkesztés]

  • Útravaló az év minden napjára, Útitárs, Köln, 1967.
  • Válogatott írások, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1982.
  • Torzsától Minneapolisig, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1982.
  • Önéletrajzi írások, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1985.
  • A keresztfa tövében, Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 1989.
  • Jó hír a szenvedőknek: Ordass Lajos evangélikus püspök igehirdetései, Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 1992.
  • Akikkel az Úton találkoztam, Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 1996.
  • Gondolatok a Filemonhoz írott levél olvasása közben, Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 1997.
  • Válogatott írások: folytatás, Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1998.
  • "Nem tudok imádkozni!": imádkozóknak és imádkozni akaróknak szóló tanácsok, 3. kiadás, Ordass Lajos Baráti Kör, Budapest, 2001.

Emlékezete[szerkesztés]

A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma Ordass Lajos-díjat alapított, melynek első átadására 2008-ban került sor.

További információk[szerkesztés]