Raffay Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Raffay Sándor
A Bányai evangélikus egyházkerület püspöke
Raffay Sándor.jpg

Született 1866. június 12.
Cegléd
Elhunyt 1947. november 4. (81 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Felekezet evangélikus kereszténység
Püspökségi ideje
1918 – 1945
Előző püspök
Következő püspök
Scholtz Gusztáv
Ordass Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz Raffay Sándor témájú médiaállományokat.

Raffay Sándor (Cegléd, 1866. június 12.Budapest, 1947. november 4.) evangélikus teológiai akadémiai tanár, a Bányai evangélikus egyházkerület püspöke 1918-tól 1945-ig, felsőházi tag, egyházi író, teológus, költő, műfordító, hittudós.

Élete[szerkesztés]

Raffay János és Szokol Judit iparos szülők fia. Középiskoláit a ceglédi polgári iskolában kezdte és Szarvason folytatta, ahol 1885-ben érettségi vizsgát tett. Előbb a budapesti egyetemen jogot kezdett hallgatni, közben nevelősködött; 1887 őszén pedig a pozsonyi evangélikus teológiai akadémiára iratkozott be. 1890-ben a jénai, 1891-ben a lipcsei, 1892-ben a baseli egyetemeken folytatta tanulmányait. 1892-ben a besztercebányai evangélikus algimnáziumban a magyar nyelv és történelem tanára, 1893-ban a tápiószentmártoni evangélikus gyülekezet lelkésze lett. Innét 1896 őszén a pozsonyi evangélikus egyetemen teológiai akadémiába lépett át, ahol a rendszeres teológiai és újszövetségi írásmagyarázati tanszékére rendkívüli tanárnak választották meg; 1899-től rendes tanárként működött. Tagja volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság[1] választmányának, a Luther-társaság irodalmi bizottsága tudományos osztályának, a pozsonyi protestáns kör választmányának, a pozsonyi Toldy-kör irodalmi bizottságának, a debreceni protestáns egyetem előkészítő országos bizottságának, az evangélikus egyetemes lelkészvizsgáló bizottságnak sat. 1906-tól a pozsonyi evangélikus teológia tanára volt, 1908-tól Budapesten működött mint lelkész, majd 1918-ban megválasztották a bányai evangélikus egyházkerület püspökévé. 1939-től tagja volt a felsőháznak is. Sírja a Kerepesi úti temetőben található (34-9-1).

Lefordította az Újtestamentumot görögből és ő dolgozta ki a magyar evangélikus egyház új istentiszteleti rendjét.

Cikkei a ceglédi lapokban (1885); a pozsonyi Gondolatban, mely lapnak felelős szerkesztője volt (1888-89. A magyarországi protestantismusnak ág. és helv. hitvallású felekezetekre való szakadása; ekkor dolgozataival, mint már Szarvason is, több pályadíjat nyert); az Evangélikus Egyház és Iskolában (1891-92.); a beszterczebányai Lapokban (1890-91.); a Magyar Nyelvőrben (1892. Izék, 1893. Palóczság és Czegléd); a Protestáns Szemlében (1901. Az oberammergaui passió-játék, A passió-játékokról); írt még a Mi Otthonunkba, a Jó Pásztor, Sárospataki Lapok, Protestáns Esték, Athenaeum című folyóiratokba, a Budapesti Hírlapba és a Protestáns Árvaházi Naptárba.

Munkái[szerkesztés]

Amit az Úr üzen. Egyházi beszédek II. kötet

1902-ben megindította Pozsonyban a Theologiai Szaklapot, melynek felelős szerkesztője volt. (Ebben is több cikke jelent meg.)

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon: Magyar Protestáns Irodalmi Társaság

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]