A Bányai evangélikus egyházkerület, eredetileg még a zsolnai zsinat alakította a nógrádi, túróci, zólyomi és a két honti egyházmegyék szlovák egyházaiból, melyek akkor mintegy 160-an voltak. Nemsokára beléolvadt az ugyanazon területen fekvő német egyházközségekből hasonlóképpen a zsolnai zsinaton alkotott inspectorság is, mégpedig mindjárt első inspectorának, Lentz Pál magister selmecbányai lelkésznek a halála után, de a hétbányavárosi egyházmegye kivételével, mely csak 1704-ben rendelte magát alá a kerületnek, önálló léte egyidejű megszűnésével.
1672–1704-ben és 1710–1734-ben az üldözések miatt jóformán kormányzás nélkül tengődött a kerület, melyhez a rózsahegyi zsinat a Bars és Pest-Pilis vármegyék területén fekvő ev. egyházközségeket is hozzácsatolta, ellenben a kishontiakat elvette tőle. Ezek szerint ekkor szintén öt egyházmegyéből állott, amennyiben a Pest megyeiek a nógrádi egyházmegyének képezték részét egy ideig. A második Carolina Resolutio alapján aztán 1735-ben újból rendeztetvén a kerületek, ez elvesztette a túróci egyházmegyét, de a Tiszántúl és Dél-Magyarországon fekvő egyházak szaporodása következtében ekkor mégis öt egyházmegyéje maradt, mindezek a Pest vármegyeiekkel együtt már ekkor a pest-békésit képezvén. A békésinek és a bácsinak a megalakulása a század végére hétre emelte egyházmegyéi számát. Majd a budapestinek a Pest vármegyeiből kiválásával s a békésinek és a bánátinak szétválásával kilenc egyházmegyéje lett, melyeknek területén 1735-ben 70, 1791-ben 137, 1895 előtt 219 anyaegyházat számláltak 231 lelkésszel. 1895-ben az egyházkerületek új beosztásával visszakapta a túróci egyházmegyét, ellenben elcsatolták tőle a barsit, nagyhontit és nógrádit. Az így előállott számbeli veszteséget mindjárt 1896-ban helyrepótolta a békési egyházmegyének háromra való osztása, sőt 1900-ban a bács-szeréminek kétfelé osztása tízre szaporította egyházmegyéi számát, mígnem az első világháború utáni új határok következtében a horvát-szlavón, bánáti, túróci és zólyomi egyházmegyéket egészükben a bácsit majdnem egészen, az arad-békésinek és csanád-csongrádinak pedig egy részét elveszítette. Ezután a Pest vármegyeinek háromfelé szakítása (1923.) folytán hét egyházmegye tartozott hozzá, de neve teljesen illuzórikussá vált. 1952-ben régi alakjában megszűnt.
Kebelében a következő helyeken gimnáziumok voltak: Budapest (2), Aszód. Békéscsaba, Szarvas, Orosháza. Összes egyházai száma: 1903-ban 164, 1936-ban 87, 1943-ban 212.
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
