Messina

	Messina
; Messina címere	; Messina zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió
Megye	Metropolitan City of Messina
Frazionék	First Quarter; Second Quarter; Third Quarter; Fourth Quarter; Fifth Quarter; Sixth Quarter;
Védőszent	Eustochia Smeralda Calafato
Irányítószám	98121–98168
Körzethívószám	090
Forgalmi rendszám	ME
Testvérvárosok	Lista Kronstadt
	Népesség
Teljes népesség	218 786 fő (2023. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	3,0 m
Terület	213,75 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 38° 11′ 37″, k. h. 15° 33′ 15″Koordináták: é. sz. 38° 11′ 37″, k. h. 15° 33′ 15″
	Elhelyezkedése Metropolitan City of Messina térképén
	Messina weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Messina témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Messina (szicíliaiul Missina, ókori nevén: Messene/Messzéné) az Olaszországhoz tartozó Szicília szigetének harmadik legnagyobb városa, Messina megye székhelye. A városnak 250 000 lakosa van, a külterületekkel együtt ez a szám kb. félmillió. A város 1548-tól katolikus főegyházmegyei központ.

Fekvése[szerkesztés]

Szicília északkeleti csücske közelében fekszik, a Messinai-szoros mentén. Vele szemben, a szoros másik oldalán található Villa San Giovanni városa.

Története[szerkesztés]

A Kr. e. 8. században alapították görög telepesek. Eredeti neve Zanklé (jelentése: kasza) volt, ami a város természetes kikötőjének alakjára utalt. A kikötőhöz vezető lépcsőket ma is "Szkaletta Zankleának" hívják. Zanklé alapításáról így számolt be Thuküdidész, a nagy görög történetíró: „Zanklét eredetileg az opiszok földjén lévő khalkiszi városból, Küméből érkező kalózok alapították, de később, miután nagyszámú nép érkezett Khalkiszból és Euboiából, a földet fölosztották maguk között. Alapítói Perierész és Kratemanész voltak, egyikük Küméből, másikuk Khalkiszból. Zanclét először a szikulok nevezték így, mivel a föld sarlóhoz hasonlít…”

Thuküdidész elmondja, hogy a siculokat a szamosziak és más iónok űzték el, akik Szicílián szálltak partra, a médek elől menekülvén. A Kr. e. 5. század elején Reggio türannosza, Anakszilasz a Messene (Messzéné) nevet adta a városnak, a görög város, Messene tiszteletére. Sztrabón így ír erről Geographikájában: „Messenát a peloponnészoszi messzének nevezték el önmagukról. (…) Korábban a Catania közelében lakó naxosziak alapították, később betelepedtek a mamertinek, egy campaniai nép”.

A várost Kr. e. 396-ban kifosztották a karthágóiak, majd a szürakuszai I. Dionüsziosz hódította meg.

I. e. 288-ban a várost árulással bevették a „mamertinek” (olaszul: Mamertini, „Mars fiai”). A férfiakat legyilkolták, a nőket pedig elrabolták. A várost hídfőállásnak használták a vidék földúlásánál. Hamarosan összetűzésbe kerültek Szürakuszai-val. II. Hierosz szürakuszai türannosz Mülainál (a Longanus folyó mellett) vereséget mért a mamertinekre, és megostromolta Messzénét. Karthágó a mamertineket támogatta, mivel már régóta fönnállt közte és Szürakuszai között a versengés a Szicília fölötti uralomért. Amikor Hierosz másodjára is támadásba lendült Kr. e. 264-ben, a mamertinek Rómát hívták segítségül, arra számítva, hogy majd azok megvédik őket. Róma, eleinte vonakodott, mert nem akarta, hogy más zsoldoscsapatok is fellázadjanak. Ennek ellenére, mivel tartott a Szicílián előrenyomuló és az Itáliai-félszigetet fenyegető pun hatalomtól, Kr. e. 264-ben római csapatok érkeztek a szigetre. Ez volt az első római sereg, amely Itálián kívül harcolt.

Az első pun háború végén Messina szabad város (civitas libera) volt, és Rómával állt szövetségben. A római korban Messzénét Messanának hívták, és egy fontos világítótoronynak adott otthont. A város volt Sextus Pompeius székhelye, amikor hadban állt Octavianus-szal.

Róma bukása után a várost a gótok vették be. 535-ben bizánci kézbe került. 842-ben az arabok vették be, majd 1061-ben a normannok (Robert Guiscard és Roger Guiscard vezetésével, aki később I. Roger néven Szicília királya lett). 1189-ben I. Richárd angol király Messinában pihent meg, útban a Szentföldre. Rövid időre el is foglalta a várost, mivel vita robbant ki a II. Vilmos szicíliai királyhoz feleségül ment nővére hozományával kapcsolatosan.

Valószínű, hogy Messina kikötőjébe érkezett meg először a pestis Európába, 1347-ben. A betegséget genovai hajók hozták be a palesztinai Jaffából. 1548-ban Szent Ignác itt alapította meg a világ első jezsuita iskoláját. Ebből alakult ki a későbbi Studium Generale, a mai Messinai Egyetem.

A keresztény hajók 1571-es lepantói diadalukra a messinai kikötőből futottak ki. Cervantes spanyol író, aki részt vett az ütközetben, egy ideig a városi Nagy Kórházban lábadozott. A város fénykorát a 17. század elején élte, spanyol uralom alatt. Ebben az időben Európa tíz legnagyobb városa közé tartozott. 1674-ben a város fellázadt az idegen megszállás ellen. Egy darabig megtartotta kiharcolt függetlenségét, a francia uralkodó, XII. Lajos segítségével, de 1678-ban a nijmegeni béke után a spanyolok elfoglalták és kifosztották. Eltörölték a város addigi kiváltságait, megszüntették az egyetemet és a szenátust. A spanyolok hatalmas erődítményt építettek a városban, ami innentől kezdve folyamatos hanyatlásnak indult.

1847-ben az egyik első olasz város volt, ahol zavargások törtek ki. 1848-ban nyíltan fellázadt a Bourbon-ház uralma ellen, de a fölkelést leverték. Csak 1860-ban, a milazzói csata után szabadították föl a várost Giuseppe Garibaldi csapatai. Az olasz egyesülés egyik legnagyobb alakját, Giuseppe Mazzinit választották meg a város képviselőjének, 1866-ban.

1908. december 28-a hajnalán a várost csaknem teljesen elpusztította egy földrengés, majd az azt követő cunami. A katasztrófában 60 000 ember halt meg, és a legtöbb ősi épület is elpusztult. A következő évben a várost egy modern és logikus terv alapján jórészt újjáépítették. Az 1943-as amerikai bombázások a súlyos károk mellett ezrek halálát okozták. A város az esemény emlékére és a későbbi helyreállítási munkálatok miatt hősiességéért és helytállásáért érdemérmet kapott.

1955 júniusában Messinában találkoztak Nyugat-Európa külügyminiszterei: itt döntöttek az Európai Gazdasági Közösség megalapításáról (messinai nyilatkozat).

Közlekedés[szerkesztés]

A város egyik közlekedési csomópontja a Messina Centrale főpályaudvar. Közvetlenül a város kikötője mellett található. Átszállási lehetőséget biztosítva a Szicíliát Calabriával összekötő komppal, ami Calabriában Villa San Giovanniban köt ki, nem messze onnan pedig vasútállomás van.

Messina rendelkezik villamosvonallal Gazzi és Annunziata részeket köti össze a belvárossal és a kikötővel. A buszhálózatot az ATM Messina üzemelteti, 34 km-es hálózaton 36 járat van.

Gazdaság[szerkesztés]

A város gazdaságának egyik kulcseleme a kikötő, aminek kereskedelmi és katonai feladata is van. A mezőgazdaság legfontosabb ágai a citrom-, narancs-, mandarin-, valamint egyéb gyümölcsök, zöldségek termesztése. A városban bort is termelnek.
Fontos nemzetközi vásárt is tartanak itt.

Politika[szerkesztés]

A város élére 1952 és 1994 között többnyire kereszténydemokrata polgármestert választott meg a helyi képviselőtestület. Az 1993-as választási törvény óta közvetlenül választanak polgármestert, ami a következőképpen alakult:

Francesco Providenti – 1994-1998 – Olasz Néppárt
Salvatore Leonardi – 1998-2003 – Kereszténydemokrata Centrum
Giuseppe Buzzanca – 2003. május 29- november 24. – Nemzeti Szövetség
Bruno Sbordone – 2003-2005 – ügyvivő
Francantonio Genovese – 2005-2007 – Margaréta
Gaspare Sinatra – 2007-2008 – ügyvivő
Giuseppe Buzzanca – 2008-2012 – Szabadság Népe
Luigi Croce – 2012-2013 – ügyvivő
Renato Accorinti – 2013-2018 – Független baloldal
Cateno De Luca – 2018 óta – Független centrista

Lakosság[szerkesztés]

A népesség alakulása 2016 és 2023 között

Lakosok száma	237 603	236 962	234 293	218 786
	2016	2017	2018	2023

Adatok: Wikidata

Főbb látnivalók[szerkesztés]

A messinai dóm
A Santissima Annunziata dei Catalani templom

Híres messinaiak[szerkesztés]

Antonello da Messina, olasz festő, a reneszánsz nagy elméje, 1430-ban született Messinában.
Francesco Maurolico, olasz csillagász és matematikus, 1494-ben született Messinában.
Filippo Juvara vagy Filippo Juvarra, olasz építész, a barokk stílus legnevesebb képviselője. 1678-ban született Messinában.

Messina az irodalomban[szerkesztés]

Plutarkhosz – Élet Pompeiben (Kr. e. 40?)
Giovanni Boccaccio – A Dekameron' egyes részei
Matteo Bandello – Novelliere Első rész, 22. fejezet (1554)
William Shakespeare – Sok hűhó semmiért (1598); Antonius és Kleopátra (1607)
Molière – L’Etourdi ou Les Contre-temps (1654)
Friedrich Schiller – Die Braut von Messina (1803)
Silvio Pellico – Eufemio da Messina (1818)
Friedrich Nietzsche – Idyllen aus Messina (1882)
Giovanni Pascoli – L’Aquilone (1904)
Elio Vittorini – Le donne di Messina (A messinai nők, 1949 ) és Conversazione in Sicilia (Szicíliai beszélgetések, 1941)
Stefano D'Arrigo – Horcynus Orca (1975)
Julien Green – Demain n’existe pas (1985)