Magyarország kolozsvári főkonzulátusa

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország kolozsvári főkonzulátusa
Rangjafőkonzulátus
Küldő országMagyarország
Fogadó országRománia
Alapítva1922
VezetőGrezsa Csaba (2022–)
Beosztásafőkonzul
Irányítószám400113
TelepülésKolozsvár
CímFő tér
Elhelyezkedése
Magyarország kolozsvári főkonzulátusa (Kolozsvár)
Magyarország kolozsvári főkonzulátusa
Magyarország kolozsvári főkonzulátusa
Pozíció Kolozsvár térképén
é. sz. 46° 46′ 14″, k. h. 23° 35′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 14″, k. h. 23° 35′ 21″
Magyarország kolozsvári főkonzulátusa weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország kolozsvári főkonzulátusa témájú médiaállományokat.

Magyarország kolozsvári főkonzulátusa (románul: Consulatul General al Ungariei Cluj-Napoca) hazánk 1922 óta - a hullámzó magyar–román kapcsolatok aktuális állásának függvényében éppen hol bezárt, hol újranyitott - főkonzulátusa. Az intézmény 1997-től Kolozsváron a Piața Unirii nr. 23., vagyis a Fő tér 23. alatt, az úgynevezett Rucska-házban működik, vezetője 2022-től Grezsa Csaba főkonzul.[1]

Hatásköre[szerkesztés]

Romániában a bukaresti nagykövetség konzuli osztálya mellett a csíkszeredai és a kolozsvári konzulátus látja el a magyar állampolgárok képviseletét, a három intézmény konzuli kerületei lefedik Románia területét. A főkonzulátus állampolgárok ügyeivel foglalkozik, a konzulátusok általános ügyrendjének megfelelően államközi diplomáciai kapcsolatokkal nem. A kolozsvári főkonzulátushoz az alábbi megyék tartoznak: Arad, Bihar, Kolozs, Szatmár, Szilágy és Temes megye.

Története[szerkesztés]

A trianoni békeszerződést követően elcsatolt területekről megindult népmozgásokhoz szükséges iratokkal kapcsolatos ügyek intézésére útlevélkirendeltséget nyitottak a Központi Szállóban feltehetőleg 1922-ben (a bukaresti nagykövetség 1921 januárjában nyílt).[2][3] Az első hivatalvezető Aichhorn Richárd volt.[4] Az útlevélhivatalt 1936-tól konzulátusként működtették, első (ideiglenes) konzulunk Bothmer Károly volt. Az intézmény a Monostori út (Strada Moților) 3. szám alatt működött.[5] Az 1940-es második bécsi döntés hatására Kolozsvár ismét Magyarország része lett, így a konzulátust bezárták. A második világháború idején a két ország között a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak, azok ismételt felvételére csak 1945 után került sor. Kezdetben politikai misszió működött Bukaresten, ami csak 1947-ben alakult át követséggé, és azonnal szorgalmazták a kolozsvári konzulátus ismételt megnyitását. Ezt azonban két év alatt sem tudták elérni: a román hatóságok csak egy ideiglenes, két évi időtartamra engedélyezett útlevélhivatal felállítását hagyták jóvá, ami 1949. augusztus 1-jén meg is nyílt az Erzsébet út 8. szám alatt.[6] Bár magyar részről igény mutatkozott, hogy a hivatal kulturális és gazdasági feladatokat is ellásson, a románok rendre annak bezárást szorgalmazták. Bár az eredeti, két éves időtartamot jócskán túlélte a képviselet, végül azt 1955-ben román nyomásra be kellett zárni.[7]

Több mint két évtized elteltével, 1977. június 16-án Nagyváradon írták alá[8] azt a magyar-román egyezményt, amely lehetővé tette, hogy Románia Debrecenben, Magyarország pedig Kolozsváron állítson fel főkonzulátust (a debreceni román főkonzulátus egyébként 1985-ben anyagi okok miatt bezárt). Erre elsősorban a megnövekedett idegenforgalom, a családlátogatások és a kishatárfogalom miatt volt szükség. A főkonzulátus megnyitására azonban csak 1980. április 11-én[9] került sor, első főkonzulunk Szepes István lett, akit még 1978-ban neveztek ki, de csak 1980-tól dolgozhatott az akkor átadott épületben. Jogilag tehát 1977-ben, gyakorlatilag azonban csak 1980-ban nyílt főkonzulátus Kolozsváron. A székhelye ekkor a Tisztviselőtelepen, az Attila út (Str. Andrei Mureșanu) és Zrínyi utca sarkán volt.[3]

1988. június 27-én zajlott Románia budapesti nagykövetsége előtt a falurombolás elleni Erdély-tüntetés, melyre válaszul a Nicolae Ceaușescu vezette Románia bezáratta a kolozsvári magyar főkonzulátust. Ekkor Vékás Domokos volt a képviselet vezetője (aki Szepes Istvánt váltotta 1984-ben), és őt, valamint a főkonzulátus valamennyi munkatársát kiutasították Romániából, 48 órát hagyva az összecsomagolásra, az épület átadására és az ország elhagyására. 1988. június 28-án tehát ismét bezárt a kolozsvári képviseletünk.[10] Ezt követően Magyarország évekig tárgyalt Romániával a főkonzulátus megnyitásáról, erre azonban csak kilenc évvel később, 1997. július 23-án került sor, a magyarellenességéről hírhedt Gheorghe Funar polgármestersége idején, aki egyébként nem volt jelent a megnyitón. Első főkonzulunk Bitay Károly volt.[11]

Kolozsvár mindig is kiemelt célpontja volt az Erdélyben működő külföldi képviseleteknek: 1933-ban brit, svájci, francia, német, görög, olasz, norvég és lengyel konzulátusok működtek a városban,[12] 2019-ben pedig - a magyaron kívül - olasz, holland, szlovén és török konzulátusok működnek itt.[13]


Magyar képviseletek működése Kolozsváron 1922-2019 között
képviselet rangja időtartam
útlevélkirendeltség 1922–1936
konzulátus 1936–1940
útlevélhivatal 1949–1955
főkonzulátus 1977–1988
főkonzulátus 1997–

Főkonzulok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Magyarország főkonzulátusa - Kolozsvár. a főkonzulátus honlapja (2022) (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  2. ↑ A M. kir. kormány 1919-1922, évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. 1926: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1926. 16. o.  
  3. ↑ a b Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság Polis. 2004. 302. o. ISBN 973 8341 44 2  
  4. ↑ A bukaresti magyar követség kirendeltséget állít fel Kolozsvárt. Ellenzék, XLII. évf. 276. sz. (1921. december 14.) 3. o.
  5. ↑ Magyarország tiszti cím- és névtára. Budapest: M. kir. Központi Statisztikai Hivatal. 1936. 32. o.  
  6. ↑ Asztalos Lajos: Konzulátusok Kolozsvárt. Szabadság, IX. évf. 44. sz. (1997. február 4.) arch Hozzáférés: 2018. szeptember 2.
  7. ↑ Lipcsey Ildikó: Adalékok a magyar-román külkapcsolatok történetéhez, 1945-1955. Külügyi Szemle, V. évf. 3–4. sz. (1999) 232–235. o. (fizetős hozzáférés)
  8. ↑ Gresznáryk Pál: A Magyar Népköztársaság konzuli kapcsolatai. Külügyi Szemle, IV. évf. 4. sz. (1977) 37. o.
  9. ↑ Megnyílt a magyar főkonzulátus. Magyar Hírlap, XIII. évf. 85. sz. (1980. április 12.) 3. o.
  10. ↑ Két visszaemlékezés a kolozsvári magyar főkonzulátus bezárásáról. Transindex (2007. január 23.) (Hozzáférés: 2019. május 24.)
  11. ↑ Ma újra megnyílik a kolozsvári magyar konzulátus. Népszabadság, LV. évf. 170. sz. (1997. július 23.) 1. o.
  12. ↑ A kolozsvári főkonzulátus krónikája. Népszabadság, LV. évf. 170. sz. (1997. július 23.) 3. o.
  13. ↑ Foreign consulates in Cluj. EmbassyPages (2019) (Hozzáférés: 2019. május 25.)
  14. ↑ Kolozsvári konzulkálvária. Vasárnapi Hírek, XV. évf. 38. sz. (1999. szeptember 19.) 2. o.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_kolozsvári_főkonzulátusa&oldid=25574881”