Magyarország londoni nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyarország londoni nagykövetsége
Embassy of Hungary in London 3.jpg
Rangja nagykövetség
Küldő ország Magyarország
Fogadó ország Egyesült Királyság
Vezető Szalay-Bobrovniczky Kristóf (2016–)
Beosztása magyar nagykövet az Egyesült Királyságban
Irányítószám SW1X 8BY
Cím 35 Eaton Place
Ellenkező képviselet Az Egyesült Királyság budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország londoni nagykövetsége (London)
Magyarország londoni nagykövetsége
Magyarország londoni nagykövetsége
Pozíció London térképén
é. sz. 51° 29′ 50″, ny. h. 0° 09′ 09″Koordináták: é. sz. 51° 29′ 50″, ny. h. 0° 09′ 09″
Magyarország londoni nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország londoni nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Magyarország londoni nagykövetsége Magyarország és az Egyesült Királyság kapcsolatainak kiemelt intézménye. 1921-ben nyílt követségként, 2019-ben London Belgravia(wd) városrészében, az Eaton Place 35 szám alatt található. Nagykövetünk 2016-tól Szalay-Bobrovniczky Kristóf(wd).

Története[szerkesztés]

Az első világháborút követően különvált az osztrák és a magyar külügy, de a békeszerződés megkötéséig csak külképviseleti hatóság szintjén volt londoni missziónk. 1921. október 15-én tette közzé (a pontos dátum megadása nélkül) a Külügyi Közlöny, hogy a hatóságot magyar királyi követséggé szervezte át, ideiglenes vezetőjének Hedry István követségi tanácsost nevezve ki, címeként a 47 Cadogan Place-t adva meg. (Egyébként ugyanez volt a párizsi képviselet követséggé alakításának az időpontja is.)[1] 1922. március 22-én[2] nevezték ki az első követünket Szapáry László személyében, aki az Osztrák–Magyar Monarchia idején már szolgált a londoni követségen attaséként. 1925-ben a követség a Chester Square 53-ban volt, 1927-ben vásárolták meg a máig használt Eaton Place 35. alatti épületet.[3] A második világháború előtti utolsó nagykövetünk Barcza György volt, aki személyes kapcsolatai, befolyása révén érte el, hogy amikor 1941-ben Magyarország a nem sokkal az előtt megkötött barátsági szerződés dacára megtámadta Jugoszláviát, az Egyesült Királyság nem üzent hadat, csak a diplomáciai kapcsolatokat szakította meg április 7-én[4] - ami persze azzal járt, hogy Barczának is távoznia kellett a szigetországból.[5]

A második világháborút követően 1945-ben az Egyesült Királyság is benne volt abban a nyolc relációban, ahol az Ideiglenes Nemzeti Kormány követséget kívánt nyitni, mégis, 1947. október 20-ig kellett várni az első követ kinevezéséig, aki Bede István lett, őt Erős János követte, aki azonban - az akkori szóhasználattal - disszidált,[6] ahogy rajta kívül 1951-ig még további öt követségi dolgozó is. 1947 és 1953 között Magyarország és az Egyesült Királyság viszonya feszült volt, ennek feloldására szánt gesztusként 1953-ban a budapesti brit követség létszámát 35 százalékkal csökkentették. 1951-től úgynevezett hírszerző referatúra kezdte meg működését a követségen, ami az Államvédelmi Hatóság VIII. osztályához tartozott és hírszerzési feladattal voltak megbízva. A referatúra rossz hírét nem csak azzal érdemelte ki, hogy a be nem szervezett követségi alkalmazottakat lenézték és állandó gyanakvásukkal mérgezték a légkört, hanem hogy tagjai egy kivételével nem beszéltek angolul, és első vezetőjük szerint erre nem is volt szükség a hírszerzőmunka elvégzéséhez.[7] A magyar A képviseletet 1963. december 2-án emelték nagykövetségi rangra, első nagykövetünk Incze Jenő(wd) lett,[6] 1968-ban a Magyarország című külpolitikai hetilap a hat Nyugat-Európában lévő külképviseletünk legfontosabbjaként jellemezte.[8]

Képviseletek[szerkesztés]

A londoni nagykövetségen kívül az Egyesült Királyságban az alábbi képviseletek találhatók:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A londoni külképviseleti hatóság átszervezése magyar királyi követséggé. Külügyi Közlöny, I. évf. 3. sz. (1921. okt. 15.) 51. o.
  2. Megbízatás. Külügyi Közlöny, II. évf. 8. sz. (1922. máj. 1.) 68/a. o.
  3. Nagy Emil: Újra Londonban. Budapesti Hírlap, XLVII. évf. 72. sz. (1927. márc. 30.) 7. o.
  4. Baross Drucker György: Külügyi Évkönyv: 1942. Budapest: Egyetemi Nyomda. 1943. 84. o.  
  5. Romsics Ignác: Barcza György: Diplomataemlékeim 1911-1945, I-II.: Magyarország volt vatikáni és londoni követének emlékirataiból. BUKSZ - Budapesti Könyvszemle, VI. évf. 4. sz. (1994) 510–511. o.
  6. a b Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 25. o.  
  7. Ungváry Krisztián: "Anglia a második legnagyobb ellensége Magyarországnak": A londoni magyar hírszerző rezidentúra működése saját jelentései tükrében 1951 és 1965. Századok, CXLVII. évf. 4. sz. (2013) 1513–1560. o.
  8. Gárdos Miklós: Eaton Place: Magyar diplomácia. Magyarország, V. évf. 19. sz. (1968. máj. 12.) 9. o.