Magyarország moszkvai nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyarország moszkvai nagykövetsége
Hungarian Embassy Moscow.jpg
Rangja nagykövetség
Küldő ország Magyarország
Fogadó ország Oroszország
Vezető Konkoly Norbert (2018. március 2. – )
Beosztása magyar nagykövet Oroszországban
Irányítószám 115127
Cím Moszfilmovszkaja ulica 62.
Ellenkező képviselet Oroszország budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország moszkvai nagykövetsége (Moszkva)
Magyarország moszkvai nagykövetsége
Magyarország moszkvai nagykövetsége
Pozíció Moszkva térképén
é. sz. 55° 42′ 56″, k. h. 37° 30′ 49″Koordináták: é. sz. 55° 42′ 56″, k. h. 37° 30′ 49″
Magyarország moszkvai nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID

Magyarország moszkvai nagykövetsége (oroszul: Посольство Венгрии в Москве) Magyarország és Oroszország kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. A diplomáciai kapcsolatok még a Szovjetunióval jöttek létre, a rendszerváltást követően már oroszországi képviselet lett a misszióból. Az intézmény a Moszfilmovszkaja 62. (ул. Мосфильмовская 62.) szám alatt található, nagykövetünk 2018 óta Konkoly Norbert.

Előzmények[szerkesztés]

Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom ellenségként vettek részt, így a harcok befejeztekor nem működött követség egyik országban sem. 1918 augusztusában a monarchia kezdeményezte egy diplomata - Otto von Franz(wd) Moszkvába küldését, elsősorban a hadifoglyok hazatérését segítendő.[1][2] Ő azonban csak néhány hónapig tudta ellátni az osztrák mellett a magyar érdekek képviseletét, hiszen 1918. november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot, s a monarchia ezzel szétesett. Az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság szocialista eszmeisége mély nyomokat hagyott a társadalomban, a konszolidációt követő kormányok kerülték a Szovjetunióval való kapcsolatfelvételt. 1924. szeptember 12-én azonban mégis diplomáciai kapcsolatot létesített a két ország - magyar részről az volt a fő motiváció, hogy Románia is kezdeményezte a kapcsolatok felvételét, és Besszarábia hovatartozásáról kezdtek tárgyalásokat.[3] Bár e szerződés lehetővé tette volna, még egy évtizedig nem történt követcsere.

Története[szerkesztés]

Magyarország csak 1934-ben küldte ki Moszkvába első követét, az ankarai állomáshelyéről átirányított Jungerth-Arnóthy Mihályt, aki 1934. április 26-án érkezett a Szovjetunióba.[4] Jungerth feladata a nagykövetség szervezetének a kiépítésén túl a gazdasági kapcsolatok megalapozása is volt. A magyar követség felállítása 1935 tavaszára tolódott. 1939 februárjában Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz, melynek hatására a Szovjetunió visszahívta budapesti követét - lényegében megszakította a diplomáciai kapcsolatokat -, és ezt várta el a magyar féltől is.[5] Fél évvel később, a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírásával ismét felvette a kapcsolatokat a két ország, és 1939. szeptember 30-val Kristóffy Józsefet (volt belügyminiszterünk fiát) nevezték ki moszkvai követté. Diplomáciai küldetése 1941. június 23-ig tartott, a Barbarossa hadművelet, vagyis Németország Szovjetunió elleni támadásának megkezdése utáni napon ért véget.[6]

A második világháború a szovjet Vörös Hadsereg bevonulásával ért véget, az 1947-ben kezdődő kommunista hatalomátvétel révén Magyarország több mint fél évszázadra a szovjet érdekszféra része lett. Magyar követség már 1945-ben létesült Moszkvában, első követünk Szekfű Gyula lett, aki a képviselet nagyköveti rangra emelését követően 1948-ban már nagykövetként képviselte hazánkat.[7] Alig két évtizeddel ezelőtt a Szovjetunió még félelmetes, távolságtartást kiváltó állam volt az ország vezetésének szemében, 1945 után azonban "baráti" állam lett, a moszkvai diplomáciai állomás pedig kiemelt fontosságúvá vált. 1978-ban új székház épült a kereskedelmi képviseletnek, melyben a számos magyarországi vállalat képviselői irodáján túl úgynevezett "külkereskedelmi hotel" is helyet kapott a rövid ideig kiutazó magyar képviselők számára.[8] Ez volt az az épület, melynek a 2000-es végén történt eladása ügyészségi és rendőrségi vizsgálatot indított és évekig tartó politikai hullámokat vetett.[9] 1990 előtt Magyarország a Szovjetunió ötödik legfontosabb külkereskedelmi partnere volt,[10] a rendszerváltást követően azonban mind a politikai, mind a gazdasági kapcsolatok átalakultak. Ugyan az energiahordozók révén Oroszország továbbra is kiemelten fontos partner, ennek a relációnak a jelentősége csökkent - ez magyarázza a magyar kereskedelmi képviselet épületének eladását is.

A követség helyszíne[szerkesztés]

Szekfű Gyula volt az első nagykövet, aki a Kremlhez közeli ulica Vorovszkij 21. szám alatti épületbe költözött, ami 1967-ig adott otthont a követség dolgozóinak. Ekkorra épült fel Garamszegi Lajos építész közreműködésével a Moszfilm Stúdió utcájában, a Moszfilmovszkaja ulica 35-ben a misszió új, - akkor korszerűnek számító -, hatalmas épülete, melyben a nagykövet rezidenciáját is kialakították. Címe manapság: Moszfilmovszkaja 62.[10]

Magyar képviseletek Oroszországban[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Moszkvai követünk kinevezése. Az Est, IX. évf. 185. sz. (1918. aug. 10.) 5. o.
  2. Ausztria-Magyarország moszkvai követe: A hadifoglyok hazaszállításának kérdése. Pesti Hírlap, XL. évf. 181. sz. (1918. aug. 6.) 5. o. (fizetős hozzáférés)
  3. Seres Attila: A magyar-szovjet diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok főbb problémái: 1922-1935. Budapest: ELTE. 2006. 6. o.  
  4. Moszkvába érkezett a magyar követ. Magyarország, XLI. évf. 94. sz. (1934. ápr. 27.) 9. o.
  5. Pritz Pál: A moszkvai magyar követség jelentései, 1935-1941. Magyar Tudomány, XXXVIII. évf. 2. sz. (1993. feb.) 239. o. (fizetős hozzáférés)
  6. Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története: (1936—1941). Külpolitika, I. évf. 3–4. sz. (1995) 224–225. o.
  7. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 123. o.  
  8. Meruk József: Á Kropotkinszkij közben. Magyar Hírlap, XI. évf. 79. sz. (1978. ápr. 3.) 11. o.
  9. Dési András: „Sokak tyúkszemére léphettem”. Népszabadság, LXIX. évf. 41. sz. (2011. feb. 18.) 6. o. (fizetős hozzáférés)
  10. a b Gárdos Miklós: Új otthonban: Magyar diplomácia. Magyarország, IV. évf. 24. sz. (1967. jún. 11.) 5. o.