Magyarország moszkvai nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország moszkvai nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országMagyarország
Fogadó országOroszország
VezetőKonkoly Norbert (2018. március 2. – )
Beosztásamagyar nagykövet Oroszországban
Irányítószám115127
TelepülésMoszkva
CímMoszfilmovszkaja ulica 62.
Ellenkező képviseletOroszország budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország moszkvai nagykövetsége (Moszkva)
Magyarország moszkvai nagykövetsége
Magyarország moszkvai nagykövetsége
Pozíció Moszkva térképén
é. sz. 55° 42′ 56″, k. h. 37° 30′ 49″Koordináták: é. sz. 55° 42′ 56″, k. h. 37° 30′ 49″
Magyarország moszkvai nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország moszkvai nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Magyarország moszkvai nagykövetsége (oroszul: Посольство Венгрии в Москве) Magyarország és Oroszország kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. A diplomáciai kapcsolatok még a Szovjetunióval jöttek létre, a rendszerváltást követően már oroszországi képviselet lett a misszióból. Az intézmény a Moszfilmovszkaja 62. (ул. Мосфильмовская 62.) szám alatt található, nagykövetünk 2018 óta Konkoly Norbert.

Előzmények[szerkesztés]

Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom ellenségként vettek részt, így a harcok befejeztekor nem működött követség egyik országban sem. 1918 augusztusában a monarchia kezdeményezte egy diplomata - Otto von Franz(wd) Moszkvába küldését, elsősorban a hadifoglyok hazatérését segítendő.[1][2] Ő azonban csak néhány hónapig tudta ellátni az osztrák mellett a magyar érdekek képviseletét, hiszen 1918. november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot, s a monarchia ezzel szétesett. Az 1919-es magyarországi Tanácsköztársaság szocialista eszmeisége mély nyomokat hagyott a társadalomban, a konszolidációt követő kormányok kerülték a Szovjetunióval való kapcsolatfelvételt. 1922-ben azonban mégis tárgyalások kezdődtek Genovában a két ország között a diplomáciai kapcsolatok felvételéről – magyar részről az volt a fő motiváció, hogy Románia is kezdeményezte a kapcsolatok felvételét, és Besszarábia hovatartozásáról kezdtek tárgyalásokat.[3] 1924. szeptember 5-én Berlinben megállapodást is aláírtak a diplomáciai és konzuli kapcsolatok létesítéséről, azonban ezt magyar részről nem követte a szükséges ratifikáció, így a megállapodás nem lépett életbe. Végül csak 1934. február 4-én került sor a diplomáciai kapcsolatok jogérvényes megkötésére egy jegyzékváltás útján Vlagyimir Petrovics Patyomkin(wd), a Szovjetunió római diplomáciai képviseletének vezetője és Jungerth-Arnóthy Mihály között. Magyarország ekkor is igyekezett, költségvetési okokra hivatkozva, de valójában a kommunista rendszer iránti ellenérzések miatt, halogatni a moszkvai képviselet megnyitását, azonban a Szovjetunió ragaszkodott ahhoz, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele járjon együtt a követségek kölcsönös felállításával. Jungerth-Arnóthy 1934. április 26-án adta át megbízólevelét Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet államfőnek.[4] Jungerth-Arnóthy ekkor még Magyarország ankarai követe is volt, de 1935 első felétől már kizárólag a moszkvai posztját töltötte be.

Története[szerkesztés]

Magyarország csak 1934-ben küldte ki Moszkvába első követét, az ankarai állomáshelyéről átirányított Jungerth-Arnóthy Mihályt, aki 1934. április 26-án érkezett a Szovjetunióba.[5] Jungerth feladata a nagykövetség szervezetének a kiépítésén túl a gazdasági kapcsolatok megalapozása is volt. A magyar követség felállítása 1935 tavaszára tolódott. 1939 februárjában Magyarország csatlakozott az antikomintern paktumhoz, melynek hatására a Szovjetunió visszahívta budapesti követét - lényegében megszakította a diplomáciai kapcsolatokat -, és ezt várta el a magyar féltől is.[6] Fél évvel később, a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírásával ismét felvette a kapcsolatokat a két ország, bár a moszkvai magyar követség számára nagy veszteséget jelentett, hogy 1939 májusában a külügyminiszteri poszton Litvinov helyére V. M. Molotov került. Litvinov személyében olyan diplomatát vesztettünk el, akivel, ha sok lényeges dologban nem értettünk is egyet, mindig lehetett tárgyalni, vitatkozni nemcsak a magyar, de a nemzetközi kérdésekben is. A fennmaradt iratokból ítélve Molotovval az új követnek korántsem alakult ki olyan jó viszonya, mint elődjével.

1939. szeptember 30-val Kristóffy Józsefet (volt belügyminiszterünk fiát) nevezték ki moszkvai követté. Személyében olyan ember került a követség élére, aki, Jungerthel ellentétben, nem volt a szovjet ügyek szakértője, és a külügyminisztérium szerint felállított listán is csak a 36. helyen állt. Kristóffy igen keveset tudott a szovjetunióbeli magyar emigráció gondjairól, történetéről stb. Nem voltak a moszkvai diplomaták körében kapcsolatai sem, ami bizonyosan akadályozta abban, hogy a problémákat megismerje. Diplomáciai küldetése 1941. június 23-ig tartott, a Barbarossa hadművelet, vagyis Németország Szovjetunió elleni támadásának megkezdése utáni napon ért véget.[7]

A második világháború a szovjet Vörös Hadsereg bevonulásával ért véget, az 1947-ben kezdődő kommunista hatalomátvétel révén Magyarország több mint fél évszázadra a szovjet érdekszféra része lett. Magyar követség már 1945-ben létesült Moszkvában, első követünk Szekfű Gyula lett, aki a képviselet nagyköveti rangra emelését követően 1948-ban már nagykövetként képviselte hazánkat.[8] Alig két évtizeddel ezelőtt a Szovjetunió még félelmetes, távolságtartást kiváltó állam volt az ország vezetésének szemében, 1945 után azonban "baráti" állam lett, a moszkvai diplomáciai állomás pedig kiemelt fontosságúvá vált. 1978-ban új székház épült a kereskedelmi képviseletnek, melyben a számos magyarországi vállalat képviselői irodáján túl úgynevezett "külkereskedelmi hotel" is helyet kapott a rövid ideig kiutazó magyar képviselők számára.[9] Ez volt az az épület, melynek a 2000-es végén történt eladása ügyészségi és rendőrségi vizsgálatot indított és évekig tartó politikai hullámokat vetett.[10] 1990 előtt Magyarország a Szovjetunió ötödik legfontosabb külkereskedelmi partnere volt,[11] a rendszerváltást követően azonban mind a politikai, mind a gazdasági kapcsolatok átalakultak. Ugyan az energiahordozók révén Oroszország továbbra is kiemelten fontos partner, ennek a relációnak a jelentősége csökkent - ez magyarázza a magyar kereskedelmi képviselet épületének eladását is.

A követség helyszíne[szerkesztés]

Szekfű Gyula volt az első nagykövet, aki a Kremlhez közeli ulica Vorovszkij 21. szám alatti épületbe költözött, ami 1967-ig adott otthont a követség dolgozóinak. Ekkorra épült fel Garamszegi Lajos építész közreműködésével a Moszfilm Stúdió utcájában, a Moszfilmovszkaja ulica 35-ben a misszió új, - akkor korszerűnek számító -, hatalmas épülete, melyben a nagykövet rezidenciáját is kialakították. Címe manapság: Moszfilmovszkaja 62.[11] A korábbi épületet a Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ, Moszkva, azaz röviden a Moszkvai Magyar Kulturális Intézet kapta meg.

Magyar képviseletek Oroszországban[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Moszkvai követünk kinevezése. Az Est, IX. évf. 185. sz. (1918. augusztus 10.) 5. o.
  2. ↑ Ausztria-Magyarország moszkvai követe: A hadifoglyok hazaszállításának kérdése. Pesti Hírlap, XL. évf. 181. sz. (1918. augusztus 6.) 5. o. (fizetős hozzáférés)
  3. ↑ Seres Attila: A magyar-szovjet diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok főbb problémái: 1922-1935. Budapest: ELTE. 2006. 6. o.  
  4. ↑ Varga 100. o.
  5. ↑ Moszkvába érkezett a magyar követ. Magyarország, XLI. évf. 94. sz. (1934. április 27.) 9. o.
  6. ↑ Pritz Pál: A moszkvai magyar követség jelentései, 1935-1941. Magyar Tudomány, XXXVIII. évf. 2. sz. (1993. február) 239. o. (fizetős hozzáférés)
  7. ↑ Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története: (1936—1941). Külpolitika, I. évf. 3–4. sz. (1995) 224–225. o.
  8. ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 123. o. arch Hozzáférés: 2019. november 5.  
  9. ↑ Meruk József: Á Kropotkinszkij közben. Magyar Hírlap, XI. évf. 79. sz. (1978. április 3.) 11. o.
  10. ↑ Dési András: „Sokak tyúkszemére léphettem”. Népszabadság, LXIX. évf. 41. sz. (2011. február 18.) 6. o. (fizetős hozzáférés)
  11. ↑ a b Gárdos Miklós: Új otthonban: Magyar diplomácia. Magyarország, IV. évf. 24. sz. (1967. június 11.) 5. o.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_moszkvai_nagykövetsége&oldid=26118418”