Főkonzulátus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A főkonzulátus egy államnak valamely másik állam területén létrehozott diplomáciai missziója, a konzuli képviselet egyik intézménye. Bár a nemzetközileg elfogadott Bécsi Konzuli Egyezmény lehetővé teszi más típusú konzulátusok létrehozását is (alkonzulátus, konzulátus, konzuli ügynökség, tiszteletbeli konzulátus), a 21. században jellemzően főkonzulátust hoznak létre az államok.[1]

Feladatai[szerkesztés]

A diplomáciai hierarchiában a főkonzulátus közvetlenül a nagykövetség alatt helyezkedik el.[2] Míg a nagykövetségek elsőrendű feladata az államok közti kapcsolattartás, a konzulátusok elsősorban a természetes és jogi személyek ügyeiben járnak el – jellemzően a küldő ország állampolgárai adják az ügyfélforgalom zömét, vagyis nem az államok, hanem az állampolgárok képviselete a fő feladatuk. Egy országban nagykövetségből egy lehet, főkonzulátusból akár több is, s ez utóbbiak szűkebb lefedettséggel működnek, hatáskörük sem feltétlenül terjed ki a fogadó ország teljes területére. Különbséget jelent még, hogy a nagykövetségek a fogadó ország fővárosában működnek, míg főkonzulátus bárhol nyitható, természetesen csak a fogadó állam hozzájárulásával. Egy nagykövetség nyitása egyben a fogadó állam elismerését is jelenti, ezzel szemben konzulátus vagy főkonzulátus nem jelent ilyen szintű diplomáciai gesztust.[3]

Magyarország főkonzulátusai[szerkesztés]

Magyarország lényegében csak 1920-tól, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesését követően alakította ki önálló külpolitikáját. Így a különböző szintű missziók működtetésének is alig egy évszázados hagyománya van. Ezen időszak alatt főkonzulátus is működött, például az Anschluss során 1938-ban a Harmadik Birodalomhoz csatolt Ausztriában bécsi főkonzulátust működtetett, mely csak 1945-ben alakult át politikai képviseletté.[4] Egyebekben Magyarországnak 1938-ban 20 hivatásos konzuli képviselete volt, 1977-ben azonban már csak tíz,[5] melyek közül már akkor főkonzulátusi rangú volt például a kolozsvári magyar főkonzulátus. 2010-ben Magyarország külügyminisztériuma világszerte 15 főkonzulátust, további két konzuli irodát működtetett míg konzulátus egy sem volt.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Martonyi János (a szerk. biz. elnöke): Diplomáciai lexikon. Budapest: Éghajlat Könyvkiadó. 2018.  
  2. Frecskó Levente: Magyarországért. MERt Nõk / Miskolci Egyetem (2019. máj. 7.) (Hozzáférés: 2019. máj. 7.)
  3. Kovács Péter: Nemzetközi közjog. Budapest: Osiris Könyvkiadó. 2011.  
  4. Hajdú András: Magyarország és Ausztria 1945 utáni viszonyáról. Külügyi Szemle, XIII. évf. 3. sz. (1986) 162. o.
  5. Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul. Külügyi Szemle, XIII. évf. 3. sz. (1986) 117–119. o.
  6. Torda Endréné (szerk.): Magyar Külpolitikai Évkönyv: 1990. Budapest: Külügyminisztérium. 2010. 398–401. o.