Magyarország bukaresti nagykövetsége

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarország bukaresti nagykövetsége
Rangjanagykövetség
Küldő országMagyarország
Fogadó országRománia
Alapítva1921. január
VezetőZákonyi Botond
Beosztásamagyar nagykövet Romániában
Irányítószám020034
TelepülésBukarest
Ellenkező képviseletRománia budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország bukaresti nagykövetsége (Bukarest)
Magyarország bukaresti nagykövetsége
Magyarország bukaresti nagykövetsége
Pozíció Bukarest térképén
é. sz. 44° 26′ 32″, k. h. 26° 06′ 16″Koordináták: é. sz. 44° 26′ 32″, k. h. 26° 06′ 16″
Magyarország bukaresti nagykövetsége weboldala
EmbassyPages.com ID
Bárdossy László
Nagy Géza bukaresti magyar katonai attasé 1932–35

Magyarország bukaresti nagykövetsége 1921 óta működik Románia fővárosában (1954-ig követségként). A nagykövetséghez tartozik az ugyancsak nagymúltú kolozsvári és a 2006-ban nyílt csíkszeredai főkonzulátus.[1] A nagykövetség 2019-ben a strada Jean-Louis Calderon 63-65 szám alatt van, nagykövetünk 2013 óta Zákonyi Botond.

Feladata, hatásköre[szerkesztés]

A nagykövetségek általános feladatkörének megfelelően a bukaresti misszió a két ország kapcsolatainak egyik legfontosabb intézménye, feladata a mindenkori magyar kormányok politikájának képviselete a fogadó országban. A konzuli szolgálat – mely a romániai nagykövetségétől eltérő helyszínen működik – feladata az állampolgárok ügyeinek intézése: útlevelek pótlása, beutazási engedélyek, haláleseti intézkedés stb.

Története[szerkesztés]

1918 előtt az Osztrák–Magyar Monarchia diplomatái képviselték a magyar érdekeket Romániában, azonban a két ország egyre romló viszonya, majd Románia hadbalépése az antant oldalán a képviselet felszámolásához, és a diplomaták kiutasításához vezettek. A monarchia utolsó nagykövete a cseh származású Ottokar Czernin (később a monarchia külügyminisztere), első titkára a magyar Csáky Imre volt. A diplomaták 1916 őszén távoztak Romániából.[2][3] A Magyar Királyság 1921 januárjában nyitotta meg követségét,[4] első magyar követi kinevezésre 1921 nyarán került sor, amikor Rubidó-Zichy Iván lett a bukaresti magyar misszió vezetője (követi címét már 1920 végén megkapta).[5] A követség a strada Boteanu 4. szám alatt volt. 1921 decemberében érkezett Bukarestbe Aichhorn Richárd hivatalvezető, hogy a repatriálási ügyeket segítse az engedélyek kiadásával a kolozsvári útlevélhivatalban. Ő ilymódon a későbbi kolozsvári konzulátus első vezetője volt.[6]

A két világháború közti időszak meghatározó követe volt Bárdossy László, a háborús bűneiért kivégzett későbbi miniszterelnök, akit 1934. október 24-én neveztek ki Magyarország bukaresti követévé,[7] ahol nagy tudása és korrekt viselkedése miatt a románok is tisztelettel és elismeréssel kezelték. A pozíciót külügyminiszteri tisztségbe lépéséig, 1941-ig töltötte be. A követség 1936-ban költözött át (akkori nevén) a strada Gogu Cantacuzino 65-be. Az utca neve időközben Jean-Louis Calderonra változott, de a követség mindmáig ugyanott van. A román kiugrás előtti utolsó nagykövetünk Hertelendy Andor volt, akit 1944 elején neveztek ki[8] és augusztus 14-én mentettek fel.

A második világháborút követően az Ideiglenes Nemzeti Kormány már 1945 augusztusában szorgalmazta, hogy Romániában követséget nyissunk. A követi poszt betöltésére a Magyar Kommunista Párt is bejelentette igényét. A követség végül 1947. november 11-én nyílt meg, első vezetője Gyöngyössy István lett mint ügyvivő, első követünk pedig a kommunista Széll Jenő 1948. március 3-tól.[9] Nagykövetséggé 1954. január 18-án emelték az intézményt, első nagykövetünk Pataki László, a rendszerváltás utáni első nagykövetünk pedig Rudas Ernő volt.

A 20.-21. század során hullámzóan alakuló magyar-román kapcsolatok hatásának mindig is szimbolikus helyszíne volt nagykövetségünk – hasonlóképpen Románia budapesti nagykövetsége is. Az évtizedek alatt számos tüntetés, bombariadó, de demonstratív szimpátiatüntetés is volt már az épület előtt. Így például 1990-ben a román média által felheccelt ezres nagyságrendű tömeg követelte, hogy a román-magyar határok ne változzanak meg. Szűts Pál nagykövet fogadta a tüntetők képviselőit és tájékoztatta őket, hogy határmódosításról nincs szó a két ország kapcsolatában, mire maguk a tüntetők hívták ki a román televíziót, hogy adjon hírt a helyzetet tisztázó magyar álláspontról.[10] 2011-ben a Magyarországon akkor bevezetni tervezett új médiatörvény ellen demonstráltak – magyar kollégáikkal szolidaritást vállalva – román újságírók,[11] egy évvel később azonban már román szélsőségesek tüntettek Füzes Oszkár akkori nagykövetnek a székely autonómiatörekvéseket támogató megszólalása miatt.[12]

Magyarország bukaresti követei és nagykövetei a második világháborútól a rendszerváltásig[szerkesztés]

  • Gyöngyössy István dr. ideiglenes ügyvivő 1947-7-31; 1948-4-2
  • Széll Jenő követ 1948-3-3 (állomáshely elfoglalása); 1948-4-2 (megbízólevél átadása); 1950-2-8 (távozás)
  • Kálló Iván követ 1950-2-8; ...; 1951-5-7
  • Pataki László követ 1951-5-7 ...; nagykövet 1954-6-22; 1954-7-9; 1956-7-13
  • Keleti Ferenc nagykövet 1956-7-13; ...; 1959-11-29
  • Némety Béla nagykövet 1959-11-28; 1960-1-14; 1962-5-31
  • Kuti Jenő nagykövet 1962-5-31; 1962-7-11; 1965-2-24
  • Vince József nagykövet 1965-2-25; 1965-3-17; 1969-11-6
  • Martin Ferenc nagykövet 1969-11-6; 1969-12-10; 1974-10-18
  • Biczó György dr. nagykövet 1974-10-18; 1974-11-5; 1978-10-5
  • Rajnai Sándor nagykövet 1978-10-5; 1978-10-31; 1982-7-9
  • Barity Miklós nagykövet 1982-7-9; 1982-9-17; 1985-10-1
  • Szűts Pál nagykövet 1985-10-1; 1985-11-6; 1990-7-11[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Megkezdte működését a Csíkszeredái magyar főkonzulátus. Háromszék, XVIII. évf. 4662. sz. (2006. január 4.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  2. ↑ Bukaresti diplomatáink és a háború. Budapesti Hírlap, XXXVI. évf. 286. sz. (1916. október 14.) 9. o. (fizetős hozzáférés)
  3. ↑ Czernin gróf Bécsben. Budapesti Hírlap, XXXVI. évf. 268. sz. (1916. szeptember 26.) 6. o. (fizetős hozzáférés)
  4. ↑ A M. kir. kormány 1919-1922, évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. 1926: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt.. 1926. 16. o.  
  5. ↑ Kinevezték a bukaresti követet. Az Ujság, XIX. évf. 158. sz. (1921. július 21.) 4. o. (fizetős hozzáférés)
  6. ↑ A bukaresti magyar követség kirendeltséget állít fel Kolozsvárt. Ellenzék, XLII. évf. 276. sz. (1921. december 14.) 3. o. (fizetős hozzáférés)
  7. ↑ HIVATALOS RÉSZ. Budapesti Közlöny, LXVIII. évf. 267. sz. (1934. november 28.) 1. o.
  8. ↑ Vitéz Hertelendy Andor. Tolnai Világlapja, XLVI. évf. 2. sz. (1944. január 12.) 4. o.
  9. ↑ a b Gecsényi 119. o.
  10. ↑ Polgár Demeter: Mit állapít meg a marosvásárhelyi vizsgálóbizottság?: Bukaresti nagykövetünk nyilatkozata. Népszabadság, XLVIII. évf. 69. sz. (1990. március 23.) 1. o.
  11. ↑ Nyusztay Máté: Tízezres tüntetés a sajtószabadságért. Népszabadság, LXIX. évf. 62. sz. (2011. március 16.) 5. o.
  12. ↑ Magyarellenes tüntetés Bukarestben. Magyar Nemzet, LXXVI. évf. 39. sz. (2012. február 9.) 1. o.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_bukaresti_nagykövetsége&oldid=25919034”